Az európai integráció két, egymással összefüggő meggyőződésen alapult kezdetektől fogva. Az egyik, hogy véget kell vetni annak a helyzetnek, amely a huszadik század első felében, egyetlen emberöltő alatt két világháborút robbantott ki a kontinensen iszonyú pusztítást okozva, és emberek millióinak életét követelve. A másik, hogy miközben a szuverén nemzetállamokon alapuló politikai berendezkedést tiszteletben tartják, a tagállamok közötti egyre erősebb gazdaság együttműködés olyan egymásrautaltságot eredményez, amely kizárja a jövőbeni háborúk lehetőségét.
Erre az eredeti küldetésre szokott az utókor békemisszióként utalni. Ennek megfelelően az európai integrációs folyamat történetének jelentős része nem a mai Európai Unión kívül, hanem a tagállamokon belül, azok között zajlott. Egy belső közösségépítési folyamatnak lehettünk a szemtanúi, ahol a gazdaság, és a tagállamok racionális érdeke volt a közeledés motorja, és a közeledés alapvető céljaként a közös – később egységes belső – piac kialakítását jelölték meg.
Az évtizedek során elért sikerekkel egyenesen arányosan nőtt egyesekben a folyamattal kapcsolatos ambíció is. Bár még az eredeti küldetés sem ért célt teljes egészében, az utóbbi bő három évtizedben egyre merészebb tervek fogalmazódtak meg az Európai Unió jövőbeni feladataival kapcsolatban. Noha az egységes belső piac még ma sem része az Unió mindennapjainak – a közép-európai vállalkozók és munkavállalók igazán sokat tudnának erről mesélni -, a maastrichti szerződés már a politikai integráció fejezetét akarta megnyitni a gazdasági után.
Az elmúlt bő három évtizedben sokan dédelgették azt a reményt, hogy mintegy a gazdasági integráció meglévő fogyatékosságait kiküszöbölendő a politikai integrációra kell helyezni a hangsúlyt, hiszen az eredeti, talán túl szűk hatókörűre szabott küldetés ezzel nyeri el igazi értelmét. A közép- és kelet-európai országok csatlakozása a világtörténelmi győzelem lehetőségét csillantotta fel. Annak sorsszerűségét, hogy az EFTA-országok után a KGST tagállamai is fejet hajtanak a szoros gazdasági együttműködésen alapuló európai integráció felsőbbrendűsége előtt.
Visszatekintve úgy tűnik, hogy az ezredfordulóra jutott el a folyamat a csúcspontjára. A keleti bővítés nem csupán egy volt az egymást követő bővítési hullámok sorában, hanem egy olyan geopolitikai átrendeződés, amely valóban a nemzedékeken átívelő béke feltételeit teremtette meg a kontinensen. Voltak azonban, akik nem az eredeti küldetés megvalósulását, hanem a további, gyorsabb előrelépés kényszerét látták meg az európai együttműködés bővülésében.
Számukra is figyelmeztető jel lehetett volna az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból. Ez az egészen addig példátlan döntés jól jelezte, hogy a gazdasági integrációt politikai egyesüléssel felváltó elképzelések nemhogy nem bírják minden tagállam támogatását, de kifejezetten szét is feszítik a gazdasági együttműködésre tervezett közösség intézményi kereteit.
A Brexit azonban furcsa módon nem önreflexióra, hanem az ambíciók növelésére ösztönözte az európai belpolitika szereplőit. Így fordulhatott elő, hogy a 2019-ben hivatalba lépő, Ursula von der Leyen által vezetett Bizottság már geopolitikaiként azonosította magát. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy törekvései – az alapító atyák szándékaival szemben – nem befelé, az Unió ügyeinek rendezése, hanem kifelé, a globális hatalmi pozíció felé irányulnak.
Csakhogy az Európai Unió még belül sincs kész. Az egységes belső piac több évtized erőfeszítései ellenére sem valósult meg maradéktalanul. Az uniós intézmények legitimációs problémáit sem sikerült megoldani. Ráadásul az utóbbi időben a tagállamok szuverenitásával kapcsolatos tisztelet sem érvényesül maradéktalanul.
A félben hagyott feladatok elvégzése helyett az utóbbi években az Európai Unió a nemzetközi politika csillogását keresi. Nagyhatalomként akar viselkedni, miközben szuverén államok közötti szoros együttműködés megszervezése lenne a hivatása. Háborút akar folytatni, miközben a béke megteremtése lenne a küldetése. A jelenlegi vezetés alatt elhagyta az alapító atyák által meghatározott misszióját, és ez a létébe kerülhet.
Nyitókép: Dušan Cvetanović / Pexels
