A bizonytalanság és az alkalmazkodás munkaerő-piaci vetületei
A mesterséges intelligencia (MI) terjedése alapjaiban alakítja át a munkaerőpiacot, kihat a munkakörökre, a munkavállalói készségekre, az üzleti folyamatokra, illetve makrogazdasági szinten is hatást gyakorolhat. Ez a tételmondat tekinthető az egyetlen biztos pontnak a MI munkaerő-piaci hatásainak vonatkozásában. Minden mást, azaz az érintett munkakörök és tényezők körét, azok mértéket, illetve a tovagyűrűző hatások jellegét és nagyságát illetően azonban számos bizonytalansági faktor azonosítható.
Az elmúlt évszázadok technológiai fejlődési hullámai alapjaiban változtatták meg az adott időszak jellemző munkaerő-piaci viszonyokat. Ezt támasztja alá például, hogy az Egyesült Államokban 1940 óta a foglalkoztatás növekedésének 85%-a a technológiavezérelt munkahelyteremtésre volt vezethető vissza és a jelenlegi munkakörök 60%-a abban az időben még nem is létezett. A generatív mesterséges intelligencia és a nagy nyelvi modellek megjelenése, illetve rohamos terjedése szintén előtérbe helyezte a foglalkoztatási viszonyok átalakulását. A technológia ezen válfaja ugyanakkor nem csupán mértékében, hanem sebességében és hatásában is eltérő szintet képvisel a korábbi technológiai fejlődési hullámokhoz képest. Ezt támasztja alá, hogy a nagy nyelvi modellek rendkívül gyorsan integrálódtak a különböző ágazatokba, és váltak a mindennapi folyamatok részévé, ezáltal elfogadottságuk gyorsasága történelmi távlatból is kiemelkedőnek tekinthető. A generatív MI gyors diffúziója azonban kiemeli a különböző munkaerő-piaci hatásokat, amelyekben a jelenlegi ismeretek mellett rövid és hosszú távon sem mutatkozik teljes konszenzus.
A munkaerő-piaci hatások vizsgálatánál fontos megkülönböztetni az átmeneti időszakot, illetve a kiteljesedés szakaszát. Az átmeneti időszak a technológiai adaptációjáról, az ahhoz való alkalmazkodás képességéről, illetve időtartamáról szól. Termelékenységi oldalról a szervezet célja a technológiai adaptáció lerövidítése, s a termelékenységi előnyök kihasználása. Munkaerő-piaci oldalról ebben az időszakban csupán részleges technológiai hatás érzékelhető, az oktatás, a munkavállalói készségek átalakulása helyeződik előtérbe. A kiteljesedés időszakára a technológia önmagában is átalakul, tökéletesedik, amelyek a termelékenységi előnyök növekedését, illetve a munkaerő-piaci hatások nagyobb mértékű megjelenését eredményezi. Általánosságban megállapítható, hogy a kiteljesedési időszakban jelentkező hatások jellegének és mértékének kialakulásához nagy mértékben hozzájárulnak az átmeneti időszak adaptálási folyamatának eredményei is. A hosszú távú előnyök kihasználásának fontos eleme azon feltételek megteremtése az állam, a vállalatok és a munkavállalók oldaláról is, amely elősegíti az ember-MI komplementaritás magasszintű elérését. Az MI emellett kihívást jelenthet a munkavállalók alkalmazkodóképességét és rugalmasságát tekintve, illetve a munkahelyi bizalommal, átláthatósággal, etikával és adatvédelemmel kapcsolatos kérdéseket vethet fel.
A kutatási eredményekben a konszenzus hiánya jelentkezik a munkaerőt helyettesítő és kiegészítő szerepét illetően is. A készségek és a munkakörök átalakulásával mindkettő megközelítés jelentős szerepet tölthet be a munkaerő-piaci folyamatokban, illetve a köztes, átmeneti állapotot követően az MI által való érintettség még számottevőbb lehet. Empirikus vizsgálati eredmények alapján azonban megállapítható, hogy az elemzések az MI munkahelyteremtő szerepét jelenleg nagyobbnak becsülik, mint a munkahely-megszüntető hatását. Számos vizsgálat készült arra vonatkozóan, hogy mely munkakörök, munkavállalói csoportok lehetnek legnagyobb mértékben veszélyeztetve az MI által. Ezen eredmények széles skálán mozognak, amely több tényezőre vezethető vissza. Empirikus eredmények alapján az átmeneti időszakban jelentkező negatív foglalkoztatási hatás is átmeneti jelleget ölthet, ugyanis hosszabb távon az új munkakörök megjelenése a munkanélküliséget ellensúlyozhatja. Az átmeneti és kiteljesedési szakaszra vonatkozóan azonosított eltérő összefüggések mellett az érintett munkavállalók és munkakörök pontos lehatárolása azonban a korábbi technológiai hullámokhoz képest az MI hatásainak kiszámíthatatlanabb jellegéből fakadóan is nehezebb. Emellett releváns faktor a mesterséges intelligencia elemzések során alkalmazott definitív keretrendszere is, vagyis, hogy annak mely válfajai tartoznak bele a vizsgálat tárgyába. Ezzel összefüggésben az egyes munkaerő-piaci hatásvizsgálatok során a színtiszta MI faktor kiszűrése korlátokba ütközhet. A munkaerő-piaci hatásmechanizmusok komplex jellegéből fakadóan a más releváns tényezők általi hatások felnagyíthatják vagy éppen elfedhetik azt.
A generatív MI megjelenését követően azonban rövid távra, vagyis annak átmeneti időszakra gyakorolt hatását illetően néhány becslési eredmény már készült. Megállapítható, hogy jelenleg az MI az üzleti folyamatok és gyakorlatok teljes megváltoztatására még nem volt képes, amely visszavezethető a generatív MI viszonylag rövid időtávban mérhető megjelenésére. A rövid távú hatások empirikus lehatárolása azonban az MI hatásának tiszta lehatárolása, a munkaszerződések merevsége (különösen a technológiai változásokhoz való alkalmazkodásokhoz viszonyítva), a munkakörökhöz tartozó feladatok összetettsége miatt nehézkes. Mindazonáltal a technológiai jellegű iparágakban (pl. felhő és számítógépes rendszerek tervezése) az Egyesült Államokban már kimutatható, hogy a ChatGPT széleskörben történő megjelenésével az évek óta tartó permanens foglalkoztatás növekedési hatás megszakadt. Ezek alapján a generatív MI részleges, közvetett foglalkoztatási hatása már érződik a piacon. Ezt támasztják alá más elemzések is. A képalapú és szöveg generálásra alkalmas MI modellek széleskörben való megjelenésével az online szabadúszók piacán (akik rugalmas, rövidtávú szerződésekkel rendelkeznek) végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az új munkaszerződések száma, illetve ezzel összefüggésben a teljes havi jövedelmük is kimutathatóan csökkent mindkét MI modell által érintett foglalkoztatási típusnál.
Szükséges azonban azt is leszögezni, hogy az MI munkaerő-piacra gyakorolt hatása tovagyűrűzhet a teljes makrogazdaságra, ezáltal befolyásolva annak rezilienciáját. A technológiai fejlődés korábbi szakaszainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy az adott időszakban a technológiai fejlődés által érintett munkakörökben recesszió idején a munkanélküliség növekedett, illetve ezen foglalkoztatástípusok visszaállása a gazdasági kilábalás idején jobban elhúzódott. Ezzel párhuzamosan egy potenciális krízis idején jelentkező munkaerő-piaci sokkhatás az MI további terjedésével csökkentheti az alkalmazkodás költségeit, amely az adott munkakörök munkaerő-piaci visszaesését eredményheti.
Összességében megállapítható, hogy a generatív MI munkaerő-piaci hatásai rövid és hosszú távon is árnyaltak. Az MI számottevő változásokat fog eredményezni, azonban ezek pontos mértéke számos tényezőtől függ: a vállalat technológiai adaptálásának gyorsaságától, a munkavállalók készségeinek fejlődésétől, illetve mindkét szereplő alkalmazkodóképességének rugalmasságától. Ezek együttesen nem csupán az átmeneti MI korszak gazdasági eredményeit (legyen szó termelékenységről vagy munkaerő-piaci hatásokról) befolyásolhatják, hanem az MI kiteljesedési időszakában elérhető további (pozitív és negatív) hozadékokra is számottevő kihatással bírnak.
Nyitókép forrása: Vecteezy
