Ítéletet hozott az Európai Bíróság a paksi erőműfejlesztés ügyében
Több évnyi jogvita után csütörtökön döntést hozott a legfőbb uniós ítélkezési fórum a Paks II. projekt állami támogatása ügyében. Noha mind az Európai Bizottság, mind a Törvényszék korábban jogszerűnek ítélte az ügyletet, az Európai Bíróság mostani megsemmisítő döntése miatt az egész eljárás kezdődhet elölről.
A paksi atomerőműfejlesztés Magyarország történetének legnagyobb energetikai beruházása. A projekt nem pusztán pénzügyi szempontból jelentős, de egy olyan stratégiai elképzelés-összesség része, amely az energiahordozókban éppenséggel nem bővelkedő hazánkat sokkal biztonságosabb, energetikai szempontból szuverénebb, vagyis röviden szólva „jobb” helyzetbe tudná hozni. A multipolárissá váló és fegyveres konfliktusoktól egyre inkább terhelt korunkban, a „veszélyek korában” ennek nyilvánvalóan kiemelt jelentősége van. Illetve lenne, mert az Európai Bíróság múlt heti döntése, amely a projekthez nyújtani kívánt állami támogatást megengedő bizottsági határozatot megsemmisítette, bár közvetlenül nem akadályozza, azonban újabb, várhatóan hosszas jogi körökkel bővíti a fejlesztés sorsát.
Az ügy messzi múltra tekint vissza, amelyet érdemes áttekinteni, nem csak azért, hogy jogi értelemben tisztán lássunk, de azért is, hogy érezzük, milyen lassú, „tohonya” tud lenni az európai jogszolgáltatás, s ez milyen nehézségeket tud gördíteni a tagállamok fejlesztései elé.
Közel tizenkét évvel ezelőtt, 2014 januárjában került sor a paksi atomerőmű megépítéséről szóló, Oroszország és Magyarország közötti államközi szerződés megkötésére. A szerződés szerint Magyarország két új nukleáris reaktorblokkot kíván építeni, amelyek tulajdonosa és üzemeltetője az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. lesz. A fejlesztés célja Pakson további, legalább 2000 MW nukleáris alapú villamosenergia-termelő kapacitás csatasorba állítása, amelyek a közben elöregedett, korábbi blokkok kiváltását is célozzák. A fejlesztés energetikai súlyának érzékeltetése végett: Pakson jelenleg 4 reaktorblokk üzemel, összesen 2000 MW beépített teljesítménnyel, amelyek a magyar villamosenergia-termelés 53%-át adják. Következésképpen a Paks II. beruházás hazánk villamosenergiájának több mint felét tudná (és kellene) biztosítani. A megállapodások része továbbá, hogy Oroszország 10 milliárd euró hitelkeretet biztosít a projekt megépítéséhez, míg Magyarország 2,5 milliárd euró forrást nyújt az építkezéshez.
Az Európai Bizottság a projekt állami támogatásának uniós jogi megfelelősége tárgyában még 2014 márciusában vizsgálatot indított, majd a Magyarországgal való több, mint három évnyi információcserét és tárgyalást követően 2017. elején határozatot hozott, amelyben a fejlesztéssel kapcsolatos támogatási programot az uniós jogszabályokkal összhangban lévőnek találta.
Nem mindenki örült azonban ennek. Ausztria (több, a megújuló energetikai szektorban tevékeny osztrák vállalattal karöltve) már a Bizottság előtti eljárásban hangot adott ellenérzéseinek, hivatkozva többek között arra, hogy a nukleáris technológia „elavult”, s új atomenergetikai fejlesztésnek nincs helye az Európai Unió területén, az engedélyező bizottsági határozatot pedig 2018-ban a Törvényszék előtt meg is támadta, kérve annak megsemmisítését. Az a helyzet állt tehát elő, hogy a magyar fejlesztést közvetetten az Európai Bizottságnak kellett védenie (hiszen az ő határozatát támadta meg Ausztria), amely önmagában is egy pikáns helyzet. Hozzá kell tenni, hogy Ausztria mellett egyetlen egy ország, nevezetesen a Luxemburgi Nagyhercegség, míg a Bizottság mellett, Magyarországon túl, a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság, Írország, Franciaország, Szlovákia és Lengyelország is beavatkozott. A Törvényszék több, mint négy további évnyi pereskedés után az osztrák keresetet elutasította, s átmenetileg úgy tűnt, a fejlesztés zavartalanul folytatódhat.
Ausztria azonban nem engedett. Fellebbezés nyújtott be a Törvényszék határozatával szemben, s több jogalapon is kérte annak hatályon kívül helyezését az Európai Bíróságtól. Az egyik felhívott jogalap az volt, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az európai jogot, amikor azt állapította meg, hogy önmagában az, hogy a paksi beruházás kapcsán nem folytattak le közbeszerzési eljárást (ti. a nemzetközi szerződés alapján jelölték ki a fejlesztést tervező és kivitelező vállalkozót – a szerző megj.), nem sérti az uniós jogot.
A fellebbezési eljárásban az Európai Bíróság azonban más álláspontra helyezkedett. Múlt héten csütörtökön kihirdetett, és további jogorvoslattal már nem támadható ítéletében kimondta, hogy az Európai Bizottságnak vizsgálnia kellett volna a paksi projekt uniós közbeszerzési szabályokkal való összeegyeztethetőségét is, az ugyanis elválaszthatatlan az állami támogatási szabályoknak való megfelelésről való döntéshez. Amennyiben pedig a Bizottság ott jogsértést állapított volna meg, a projekthez nyújtani kívánt állami támogatást meg kellett volna tiltania. Bár az ítélet közvetlenül semmilyen hátrányos jogi rendelkezést nem tartalmaz Magyarországra nézve, annak közvetlen következménye, hogy az Európai Bizottságnak ismételten le kell folytatnia az állami támogatási eljárását, immár a közbeszerzési megfelelőségre is tekintettel.
Az ügy jogon túli tanulságokkal is szolgál. Egyrészt, Ausztria, bár az évtizedes jogvita kezdetén, mint a zöldenergia bajnoka tüntette fel magát, s azon az elvi alapon támadta a Paks II. projektet, hogy az elavult, veszélyes technológiát kíván az EU területére telepíteni, utóbb mégis azt az érvet tudta „befuttatni”, hogy az erőmű kivitelezőjét nem nyílt közbeszerzésen választották ki. Okkal merül fel ezért a kérdés, hogy ha a beruházást történetesen osztrák energetikai vállalat építené (amilyen képességgel osztrák vállalat ugyanakkor nem bír), vajon akkor is késztetést érzett volna-e Ausztria a bizottsági határozat megtámadására. Ez legyen azonban Ausztria ügye. A jogszolgálatás ilyen motivációkra nincsen tekintettel.
Másrészt, és ez a sokkal nagyobb baj az EU és Magyarország szempontjából, nagy kérdés, hogy működő gazdasági közösségről tanúskodik-e az, hogy egy, az Unió központi ügyintézésért felelős szerv, a „szerződések őre”, az Európai Bizottság 11 évvel ezelőtt határozatot hozott egy tagállam energiaellátása és energiabiztonsága szempontjából kritikus jelentőségű projekt jóváhagyásáról, s ezt a döntést most, ennyi idő után mégcsak nem is egyszerűen felülbírálják, hanem a Bizottságot új eljárásra utasítja az uniós Bíróság. Vajon egy újabb évtizedes procedúra kezdődik? Miközben az EU minden lehetséges fórumon a (számos más okból, így például versenyképességi oldalról is erősen vitatható) zöldenergiát propagálja, az uniós szervek évtizedekig tartják teljes bizonytalanságban Magyarországot egy éppen ezt a célt, tudniillik a saját, biztonságos és tiszta energiára való átállást szolgáló beruházásának megvalósíthatósága, és megvalósításának feltételei kapcsán. A helyzet nem energiáról, hanem sokkal inkább enerváltságról tanúskodik. Az EU globális versenytársai pedig nem kell, hogy egyebet tegyenek, minthogy kérnek egy kávét.
Nyitókép forrása: Barna Rovács (Rovibroni) / Wikimédia
