Megrendezték a Shanghai Együttműködési Szervezet 25. csúcstalálkozóját, amelynek eredményei hosszú távon érintik az EU-t.
A napokban szervezték meg a Shanghai Együttműködési Szervezet (Shanghai Cooperation Organisation, SCO) 25. csúcstalálkozóját, a meghívottakat Tianjin városában fogadta az elnökséget betöltő Kína. A szervezet elsődleges hivatalos célkitűzése, hogy előmozdítsa a tagok közötti politikai, kereskedelmi, gazdasági, tudományos és technológiai együttműködést, hozzájáruljon a régió békéjének, biztonságának és stabilitásának biztosításához és fenntartásához, valamint az, hogy előmozdítson egy új demokratikus, igazságos és racionális nemzetközi politikai és gazdasági rendet. Vagyis elsősorban biztonságpolitikai érdekeltségű szervezet, amely a nyugati befolyásszerzés ellensúlyozását szeretné elérni.
Az SCO-t 2001-ben alapította Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán, majd 2017 júniusában nyolc államra bővült Indiával és Pakisztánnal. 2023-ban Irán, 2024-ben Fehéroroszország is csatlakozott a csoporthoz. Megfigyelőként Afganisztán és Mongólia vesznek rész, illetve számos, elsősorban ázsiai és közel-keleti ország párbeszédpartnerként van jelen a tanácskozáson.
Az együttműködésben eltérő mértékben résztvevő országok jelenleg a világ legnagyobb regionális szervezetét alakítják: a legnagyobb kontinens, Eurázsia területének 65 százalékát és a világ népességének 42 százalékát fedik le. Az idei csúcstalálkozón a világ legnagyobb népességével rendelkező országok képviselői vettek részt, mint például India, Indonézia vagy Pakisztán. A rendezvény súlyát jelzi, hogy az ENSZ és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) főtitkárai is ott voltak a találkozón.
Bár már 25 éve alapították, a szervezet célkitűzései, együttműködési struktúrái és platformjai nincsenek kiforrva, hasonlóan a BRICS+ országok tömörüléséhez. Ami miatt a jelenlegi csúcstalálkozó különösen releváns az EU szempontjából is, az egyrészt India miniszterelnökének részvétele, másrészt az itt bejelentett intézkedések hosszú távú hatása.
Kína, Oroszország és India triumvirátusa?
Az India és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok mindig is fontosak voltak és Kína jelenleg is India egyik legfontosabb kereskedelmi partnere. A két nagyhatalom politikai és katonai kapcsolatai azonban évtizedek óta feszültek, viszonylag gyakoriak a határmenti katonai összecsapások. Így nem csoda, hogy bár a BRICS+ csoportban is együttműködik a két ország, Narendra Modi indiai miniszterelnök hét éve nem járt Kínában. A két rivalizáló hatalom most mégis szorosabb együttműködésbe kezdett, elsősorban Trump elnök intézkedései következtében.
Mint ismeretes, Trump elnök csapata a világ legtöbb országával igyekezett újra tárgyalni a kereskedelmi szerződéseit. A megegyezés hiányában az USA Indiával szemben 25 százalékos „kölcsönös” vámtarifát vezetett be, amely augusztus végétől lépett érvénybe.
Ezzel párhuzamosan, az orosz–ukrán háború lezárása érdekében tett lépések részeként, Trump elnök másodlagos korlátozó intézkedéseket vezetett be India ellen, amiért az folytatja az orosz olaj vásárlását. A finnországi Energia- és Tiszta Levegőkutató Központ (CREA) adataira támaszkodva egyes források szerint a világ legnagyobb olajfinomítója, az indiai Jamnagar teljes nyersolajimportjának az Oroszországból származó kőolaj mindössze 3 százalékát tette ki 2021-ben. Az ukrajnai háború óta ez az arány 2025-re átlagosan 50 százalékra ugrott. Nem mellékes, hogy a CREA forrásai szerint a rendkívüli mennyiségű finomított kőolaj több, mint 40 százalékát az EU vásárolta meg.
Összesítve: az ázsiai ország összesen 50 százalékos vámtarifával néz szembe, amennyiben az USA piacára exportálna. Az intézkedés súlyosan érinti Indiát, hiszen mindeddig az Egyesült Államok volt India legfontosabb exportpiaca. Figyelembe véve, hogy a Modi kormány tervei szerint a következő két évtizedben 12 százalékról 23 százalékra növelné a feldolgozóipar részesedését, azzal a céllal, hogy munkahelyeket teremtsen és fellendítse a gazdasági növekedést, a legfontosabb piac ilyetén elvesztése nehéz helyzetet teremt az indiai kormány számára.
A gátak ellenére, a történelmileg is az „örök semlegességet” választó India úgy döntött, nem enged az amerikai nyomásnak. Válaszul szorosabbra fűzte kapcsolatait Oroszországgal, illetve Kínával, amelynek egyik legékesebb bizonyítéka, hogy a napokban megrendezett SCO csúcstalálkozón a miniszterelnök személyesen részt vett.
A csúcstalálkozó nem zárult közös nyilatkozattal, ám a kínai elnök szavai és a várható intézkedések sokatmondóak. Xi elnök bejelentette a szervezet által működtetett fejlesztési bank létrehozásának kezdeti terveit, valamint egy együttműködési platformot a zöld és energetikai iparágak számára. A következő három évben 1,4 milliárd dollárnyi hitelt ígért a szervezet tagjainak. A biztonságpolitikai együttműködés tekintetében vállalta, hogy lehetővé teszi az SCO tagállamai számára, hogy használják a kínai BeiDou műholdrendszert, amely alternatívát kínál az Egyesült Államok által ellenőrzött GPS-rendszerrel szemben. Ezek az intézkedések jelenleg különösen hasznosak tudnak lenni Oroszország számára, amely így várhatóan pénzügyi és technológiai támogatást is kaphat a szervezet keretein belül. Vagyis, az SCO eddigi laza együttműködési rendszerét lényegesen megerősítik és tekintélyes pénzösszeget bocsájtanak a szervezet rendelkezésére, amelynek Oroszország jelenleg nagyon sok hasznát tudná venni.
Mit jelent mindez az EU számára?
Az a tény, hogy India gyakorlatilag elveszítette legnagyobb exportpiacát, lehetőséget teremthet az EU számára, hogy szorosabb kereskedelmi kapcsolatokat alakítson ki a világ egyik legdinamikusabban fejlődő országával. Ugyanakkor, ha az SCO keretein belül (is) Oroszország, Kína és India gazdaságai jobban integrálódik – különösen energetikai téren –, a drágább energiahordozókra támaszkodó EU esetében növelheti az energiabiztonságra vonatkozó aggályokat. Az olcsó energiahordozók hiányában az EU versenyképessége várhatóan tovább romlik majd.
Az együttműködés egyik nagy nyertese várhatóan Kína lesz, amely az általa finanszírozott infrastrukturális projektek, mint például az Övezet és Út Kezdeményezés (Belt and Road Initiative, BRI), versenyt támaszthatnak az EU hasonló projektjei számára, különösen a Közép-Ázsiában és Kelet-Európában. Ezzel az EU befolyása tovább csökken.
A „Globális Dél” ilyetén megerősödése következtében elképzelhető, hogy tagjai külpolitikai kérdésekben egyre egységesebben lépnek fel. Ez várhatóan még jobban megnehezítheti az EU számára a nemzetközi konfliktusok kezelését és a saját külpolitikai céljainak elérését. Így az SCO tagállamai ellenpólust alakíthatnak ki az EU és az USA befolyásával szemben a globális politikában. Mindez várhatóan növeli a geopolitikai feszültségeket az egymással szembenálló tömbök között.
