A szerzői művek
A jelen sorozatunk segítséget kíván nyújtani – elsősorban a felsőoktatásban vagy állami kutatóintézetekben dolgozó – kutatók számára, hogy képesek legyenek minél tudatosabban felmérni kutatási eredményeik üzleti hasznosíthatóságát és hogy hatékony lépéseket tudjanak tenni a piacra vezetés szempontjából. A negyedik rész a munkaviszonnyal összefüggésben előállított szellemi alkotások közül a szerzői művekkel kapcsolatos kérdéseket járja körül.
A munkaviszonyban előállított szellemi alkotások jogi szabályozása meglehetősen összetett, ugyanis több jogterületet is érint (munkajog, szellemi alkotások joga, kötelmi jog stb.) és számos jogforrásból kell tájékozódni (jogszabályok, munkaszerződés, kollektív szerződés stb.), ráadásul a felsőoktatási intézményben munkát végzőkre speciális szabályok is vonatkoznak (pl.: szellemitulajdon-kezelési szabályzat). A jelen írásban a 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: „Szjt.”) alapján a munkaviszonyban létrehozott művek kerülnek górcső alá. Ennek az oka, hogy az iparjogvédelmi szabályozással összevetve a két terület közötti különbségek miatt célszerű külön-külön tárgyalni mindkét kategória jogi megítélését.
A szerzői jog vonatkozó rendelkezései mellett – a szolgálati és alkalmazotti találmány bemutatása során ismertetettek szerint – a munkajog és így a 2012. évi I. törvény (rövidítve: „Mt.”’) előírásai is irányadók. A 2011. évi CCIV. törvény (rövidítve: „Nftv.”), ebben a kérdésben sem bőbeszédű, a 90. § (4) bekezdésében egy kereszthivatkozással az Szjt. 30. §-át rendeli el alkalmazandónak (teljesen felesleges módon, mivel az általános jogalkalmazási szabályok alapján amúgy is az Szjt. 30. § lenne az irányadó).
A szerzői jog területe dogmatikailag bonyolultabb az iparjogvédelemnél – elsősorban az egyes szerzői művek átruházhatósága miatt. Ugyan a dogmatikai problémák „olyan gondok melyeket a jogászok találnak ki jogászoknak”, mégis, kihatással vannak valamennyiünk életére.
A szerzői jog a szerzői mű és az azt létrehozó ember között egy sokkal személyesebb kapcsolatot feltételez, mint a feltaláló és az ipari alkalmazásra létrehozott találmánya között. Az Szjt. szerint a szerzői műnek két feltételnek kell eleget tennie: a.) hogy irodalmi, tudományos és művészeti alkotásnak minősüljön, (1. § [1] bek.) és b.) hogy az alkotás a szerző szellemi tevékenységéből fakadóan egyéni, eredeti jellegű legyen (1. § [3] bek.). Az előbbi kritérium meglehetősen tágan értelmezendő, a szabályozás nem ír elő semmilyen esztétikai követelményt. Az utóbbi kapcsán az egyéni-eredeti jelleg a szellemi mozgástérben való választás(ok) megtételéből következik (Gyertyánffy, 2020, [1] bek.). A Szerzői Jogi Szakértő Testület (rövidítve: „SZJSZT”) 43/2000. szakvéleménye amellett érvelt, hogy a technozene is minősülhet szerzői műnek, mivel a zörejek, effektusok és hangminták felhasználásával az alkotó rögtönzésszerűen állít elő zenét. Viszont az SZJSZT nem fogadta el, hogy a „Jóska, gyere haza” című mulatósdal az eredeti népdalhoz képest egy önálló szerzői műnek minősülne, pusztán a kontra és ingabasszus hozzáadásával és az asszonykórus háttéréneklésével nem mutatkozik meg a szerzői jogi védelmet megalapozó szerzői lelemény (17/10-es szakvélemény). Az Szjt. példálódzó jelleggel felsorol néhányat a szerzői művek közül lásd: tudományos vagy publicisztikai mű, festés, színmű, azonban a technológia fejlődésével újabb elemek bővült a felsorolás, így a fotóművészeti alkotás, a filmalkotás és a szoftver is idetartozik már (Szjt. 1. § [2] bek.).
A szerzői mű alkotója a szerző (Szjt. 4. § [1] bek.), aki csak természetes személy lehet, jogi személy (pl.: gazdasági társaság) így csak származékosan, az alkotóra visszaeredeztethető láncolat eredményeként tud jogosultságokat szerezni. A szerzői jogi védelem automatikusan a mű létrehozásával jön létre (tehát ellenben az iparjogvédelmi oltalmakkal nincs szükség lajstromozási eljárásra), a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához azonban önkéntes alapon bejelenthetők, ez az esetleges jogsértésekkel szembeni fellépést könnyítheti meg.
Főszabály szerint a szerző a mű feletti vagyoni jogokat (pl.: többszörözés, terjesztés, átdolgozás joga) nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk (Szjt. 9. § [2] bek.). Ebben az esetben felhasználási szerződéssel lehet az imént említett jogosultságokat (ideiglenesen) megszerezni (Szjt. 16.§ [1] bek.). Az Szjt. a fenti tilalom alól meghatároz kivételeket és köztük nevesíti azt az esetet, amikor a szerzőnek munkaviszonyból folyó kötelessége az alkotás létrehozása (Szjt. 30.§ [1] bek.) vagy amikor a szerzői mű szoftver (Szjt. 58.§ [3] bek.) – a szoftver egy olyan speciális szerzői mű, ahol a vagyoni jogok átruházhatók.
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az Szjt. 30.§ (1) bek. értelmében mi minősül „munkaviszonyból folyó kötelezettségnek” a bírói gyakorlat egy meglehetősen tág, a munkáltató számára kedvező értelmezési kört alakított ki. Az elsődlegesen vizsgálandó továbbra is maga a konkrét munkaszerződés, illetve a munkáltató által egyoldalú nyilatkozat formájában kibocsátott munkaköri leírás (Legeza 2016, p. 102. és SZJSZT 18/13-as szakértői vélemény).
A Kúria Pfv. 20.998/2020/4. számú döntése meglehetősen kiterjesztőn értelmezte a munkáltatói utasítás közlésének formáját és tartalmát is. „A felettes a munka végzésével kapcsolatos utasításait, illetve elvárásait a munkavállaló tudomására hozhatja írásban, szóban, sőt ráutaló magatartással; kifejezett munkaköri leírástól függetlenül, az utasítás alapján végzett tevékenység a munkavállaló munkaköri kötelezettségébe tartozó tevékenységnek minősül” (Indokolás [30] bek.). A Kúria Pfv. 20.214/2016/7. számú ítéletében arra a döntésre jutott, hogy abban a helyzetben is munkaviszonyban előállított műnek minősültek a munkavállaló által elkészített interjúk, ha a munkáltatói utasítás konkrétan nem azok elkészítésére irányult, hanem kollégiumi történetek megírására, amit a munkavállaló az alkotói szabadságával élve interjúk készítésével valósított meg (Indokolás [9] és [21] bek.).
Az egyéb mérlegelendő körülmények kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla Pf. 20.498/2010/3. számú döntésében irrelevánsként ítélte meg a munkavállaló alkotáskori szándékát, valamint azt, hogy az alkotás munkaidőben történt-e vagy sem (Indokolás [7] bek.). A Kúria Pfv. 20.214/2016/7. számú ítéletében az Szjt. 30.§ (1) szerinti munkaviszonyból eredő kötelezettség kapcsán olyan körülményeket is vizsgált, mint az eszközbiztosítás (a munkáltató biztosította a munkavállaló számára az interjúk elkészítéséhez szükséges eszközöket pl.: diktafont), a szerzői mű példányszáma valamint, hogy kinek a nevében járt el a munkavállaló.
szerzői mű esetén a munkaviszonyból folyó kötelezettség tartalma (saját szerkesztés)
Amint látható, a bírói gyakorlat az Szjt. 30. § kapcsán hasonló – szinte megegyező – paramétereket határozott meg a munkaviszonyból eredő szerzői műalkotási kötelezettség és az 1995. évi XXXIII. törvény (rövidítve: „Szabadalmi tv.”) szerinti szolgálati találmány „szolgálatiságának” kritériuma kapcsán. Egyes felsőoktatási intézmények a Szabadalmi tv. kategóriáit (szolgálati és alkalmazotti találmány) kiterjesztően használják, amikor a „szolgálati szellemi alkotás” és az „alkalmazotti szellemi alkotás” fogalmakat meghatározzák. Az Szjt. természetesen nem ismeri az „alkalmazotti szerzői mű” vagy „alkalmazotti szellemi alkotás” fogalmát, ezért ez a gyakorlat problémás lehet, hiszen az Szjt. nem nevesít ilyen lehetőséget, kérdéses hogy a munkáltató egyoldalú jognyilatkozatával jogszabályi alap nélkül igényt tarthat-e ezen művek feletti jogosultságokra. (Ha például XY elméleti fizikát kutat egy olyan egyetemen, aminek van Bölcsészettudományi Kara és szabadidejében krimiket ír, innentől kezdve megillethetné-e jogosultság a munkáltatóját ezen szerzői jogai vonatkozásában?)
és a szolgálati találmány összehasonlítása (saját szerkesztés)
A díjazás összegszerűségével kapcsolatban a jogszabály és a bírói gyakorlat nem határoz meg kritériumokat, viszont arra tartalmaz előírást az Szjt., hogy milyen esetekben jogosult díjazásra a munkavállaló (ami szintén eltér az iparjogvédelmi oltalmaknál látottaktól). A szerzői mű létrehozásáért való díjat főszabály szerint a munkabér tartalmazza egészen addig, ameddig a munkáltató valósítja meg a felhasználást (Gyertyánffy 2020, 30. § [3] bek.). Ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza, akkor illeti meg a munkavállalót – munkabéren felüli – díjazás.
megillető jogok az Szjt. 30.§ szerint (saját szerkesztés)
Ez a kikötés nem vonatkozik a szoftverre mint speciális szerzői műre (Szjt. 58.§ [4] bek.), vagyis a szoftvert előállító munkavállaló még a fenti esetben sem jogosult munkabéren felüli díjazásra. Ennek az okára Debreceni Ítélőtábla Pf. 20.548/2010/4. számú ítéletében világított rá: „a számítógépi programfejlesztés tetemes költségekkel jár és általában valamilyen előre megjelölt gazdasági eredmény elérését célozza, így a jogalkotó érthetően korlátozza a szerzők jogait az anyagi befektetéseket eszközlő megrendelő-felhasználóval szemben” (Indokolás, [26] bek.).
Összességében tehát fontos, hogy szem előtt tartsuk a szerzői művek (pl.: tankönyvek, oktatási segédanyagok, disszertációk, tanulmányok) alapjában véve más megítélés alá esnek, mint az iparjogvédelmi oltalmak. A szerzői művek fogalmi körén belül is el kell választanunk egymástól a szoftvereket és az egyéb műveket, az előbbiekre irányadó speciális szabályozások miatt.
Forrásjegyzék
Gyertyánfy Péter: A szerzői mű fogalma, a védelem pozitív feltételei in: Gyertyánfy Péter – Legeza Dénes (szerk.): Nagykommentár a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez, 2020, Wolters Kluwer, Budapest, 1.§ (1) bek.
Legeza Dénes: A munkaviszonyban létrehozott művek joggyakorlata napjainkban in: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2016/3. szám
Szerzői Jogi Szakértő Testület (SZJSZT):
18/13-as szakértői véleménye
17/10-es szakvélemény
09/01 állásfoglalása
43/2000. szakvéleménye
Kúria Pfv. 20.998/2020/4.
Kúria Pfv. 20.214/2016/7.
Fővárosi Ítélőtábla Pf. 20.498/2010/3.
Nyitókép forrása: depositphotos.com
A sorozat további bejegyzései
Útmutató kutatóknak IV. rész (a jelen írás)
