Az Európai Tanács eredményei
Az elmúlt hét végén tartották a tagállami állam- és kormányfők ülését Brüsszelben. Bár a sajtóhírek szinte kizárólag az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdését blokkoló magyar vétóval, illetve az újabb, szám szerint 18. szankciós csomagot meggátló szlovák ellenszavazattal foglalkoznak, érdemes figyelmet szentelni az EiT-en megtárgyalt többi témának és az azok kapcsán elért eredményeknek.
Az Európai Tanács napirendjén – legalábbi cím szerint – számos téma szerepelt: kezdve az orosz–ukrán háborús és a közel-keleti biztonságpolitikai helyezettől az európai védelmi képességek növelésén és a migráción át a versenyképességig bezárólag, amelyek olyan további tárgykörökkel is kiegészültek, mint a kibervédelem vagy a Nyugat-Balkán és Moldova helyzete, belbiztonsági kérdések, a hibrid fenyegetések elleni küzdelem, illetve a multipolárissá váló világrend további kérdései. Mondhatjuk, „még gombócból is sok”. A kérdés, a gazdag napirend mögött van-e bármilyen kézzelfogható eredmény?
Az európai védelmi képességek kapcsán az EiT felidézte a március 6-i ülésén meghozott döntését, miszerint egy szuverénebb, a saját védelméért felelősebb(en viselkedő) és jobban felszerelt Európára van szükség, kimondva azt is, hogy Oroszország háborúja Ukrajna ellen az EU létét fenyegető veszélyt jelent. Mindezért egy erősebb és felkészültebb EU-ra van szükség, amely ugyanakkor hangsúlyozottan csak kiegészítője és nem helyettesítője a NATO-nak. A következtetések szerinti az észak-atlanti védelmi szervezet továbbra is alapvető védelmi tárgyú együttműködési kerete azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek annak is tagjani. Következésképpen, s figyelemmel az EiT-et éppen megelőző NATO csúcstalálkozón meghozott döntésekre (vö. jelentősen növelt GDP arányos védelmi ráfordítás), az európai állam- és kormányfők nyugtázták, hogy az Egyesült Államok védelmére továbbra is erősen rászorulnak, s csak igen lassan tudnak a mellé egy kiegészítő védelmi együttműködést kialakítani.
Az EiT ismét hangsúlyozta a védelmi területen történő beruházások és azok finanszírozásának fontosságát, amelyet részben a kohéziós politika félidei felülvizsgálatával (bár jelezve, hogy ez önkéntes alapon történhet csak), illetve a magántőke megmozgatásával kíván erősíteni. A következtetések hangsúlyozták a közös uniós beszerzés kérdéskörét, s azzal együtt a keresleti oldali aggregáció, valamint a standardizálás fontosságát. Látni kell, hogy mindez ugyanakkor nemcsak gazdasági előnyöket rejt magában, hanem egy centralizáltabb irányításra vonatkozó brüsszeli politikai szándékot is, úgy a beszerzések, mint egy később harcászati-védelempolitikai szempontú döntéshozatal és szakpolitikai-alkotás szempontjából is. Ezt kifejezetten megerősíti a következtetések 20. pontja, amelyben az EiT felhívta a Bizottságot és Kaja Kallas főképviselőt arra, hogy dolgozzanak ki olyan javaslatokat, amelyek megerősítik a katonai mobilitási képességeket – azaz azt, hogy védelmi eszközök és katonák hatékonyabban (értsd: tágabb brüsszeli felhatalmazással) legyenek mozgathatóak Unió-szerte.
Izgalmas pontnak ígérkezett a versenyképesség ügye, a probléma ugyanis hosszabb ideje adott, s az Unió egyelőre adós a politikai cselekvésre vonatkozó válaszokkal. A következtetések mindenekelőtt megismételték a korábban már ismert toposzokat, miszerint az Egységes Piac további integrációjára van szükség, zárni kell az innovációs szakadékot és fennálló, a gazdasági fellendülést akadályozó szabályozási akadályokat fel kell számolni. A vezetők kiemelték, hogy a hagyományos európai iparágakra, mint pl. az autógyártásra vagy az energiaintenzív iparágakra (acélgyártás vagy a vegyipar) kiemelt figyelmet kell fordítani. Az EiT felhívta a hatáskörrel rendelkező uniós intézményeket arra is, hogy erősítsék meg az euró nemzetközi szerepét, úgy is mint tartalék (menekülő) valuta, s úgy is mint tranzakciós (elszámoló) eszköz. E körben az EiT jóváhagyta, hogy Bulgária 2026. január 1-jétől az eurót hivatalos fizetőeszközként használja. Versenyképesség fokozása körében az EiT ismét megerősítette, hogy szükség van egyszerűsítésre és jobb szabályozásra, amely az innovációt és a KKV szektort támogatja és ösztönzi. Ebben a fejezetben kapott helyet az energiapolitikai kihívások értékelése is: az EU szükségesnek látja, hogy az EU-t megfizethető árú, biztonságosan rendelkezésre álló és tiszta energiával lehessen ellátni, felhívva a figyelmet arra, hogy a tagállamok jogi aggályait (ti. Szlovákia a Gazprom keresetétől tart egyoldalú szerződésmegszüntetés esetére) kezelni kell a Bizottságnak. Mindkét célkitűzés megoldása várat még magára.
Bár szerepelt migráció kérdésköre is a napirenden, s az indokolt is volna különösen arra figyelemmel, hogy a nyomás jelentősen megnőhet a közelmúlt közel-keleti eseményeinek hatására, e tekintetben a tárgykör „áttekintésén” túl semmilyen eredményt nem hozott a múlt heti ülés. Tekintettel arra, hogy Magyarország tavaly nyár óta napi egy milliói eurós büntetést kénytelen fizetni az Európai Bíróság döntése értelmében, a tehetetlenség ezen a területen is több mint aggasztó.
További téma volt a bővítés helyzete, külön Moldova és a Nyugat-Balkán irányába: Moldova kapcsán e hét péntekén, július 4-én esedékes az első Moldova–EU csúcs, amely tekintetében bizakodásra adhat okot a keleti-európai ország számára, hogy az EiT kifejezetten rögzítette vette, hogy az „Alapvetések” („Fundamentals”) klaszter megnyitható. A Nyugat-Balkán kapcsán az EiT az érdemeken alapuló, fokozatos és visszafordítható integrációt hangsúlyozta. Kétségesnek tűnik, hogy ez – bár az EiT rögzítette, hogy a Nyugat-Balkán helye az EU-ban van – mennyire fogja lelkesíteni az egyébként is sok szempontból az EU-ból éppen kiábránduló országokat.
A további napirendi pontok közül (belső biztonság, felkészültség, hibrid tevékenységek, Fekete-tenger, szabályalapú nemzetközi rend és az EU külkapcsolatai), egyedül az érdemel külön figyelmet, hogy az EiT megerősítette, hogy nem ismeri el a török–líbiai megállapodást, amely a Földközi-tengeren kizárólagos gazdasági zónát létesítene. Görögország és Ciprus erősen ellenzi a jogaikat sértő és az ENSZ Tengerjogi egyezményével összhangban nem álló egyezményt. Törökország nyomban reagált az uniós állásfoglalásra. Nehezen látszik, hogy ez vita a közeljövőben miként lesz feloldható.
Így megy el tehát az uniós vezetés a nyárra: számtalan problémát napirenden tartva, s maga előtt görgetve pusztán a nagypolitikai szinten. S akkor az előttünk álló súlyos szakpolitikai kérdésekről, mint pl. a több tagállamban már tomboló aszály még nem is ejtettünk szót. (Így) pedig meleg nyarunk lesz.
Nyitókép forrása: Európai Unió
