A brit közvélemény integrációpárti része szerint már így is túl sokat kellett várni. Mások szerint viszont most is túl korán rendezték meg hétfőn Keir Starmer brit miniszterelnök találkozóját az Európai Uniónak az Európai Bizottság és az Európai Tanács, valamint az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéből álló delegációjával. 2016 nyara, azaz a Brexit népszavazás eredményének kihirdetése óta mindig különleges eseménynek számít az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti csúcstalálkozó, amely legtöbbször kaotikus jellegével, és nyílt, sokszor ellenséges hangulatú vitáival emelkedett ki a hasonló politikai rendezvények sorából.
A hétfői tárgyalások szereplői köre garanciát jelentett egy új kezdet meghirdetéséhez. Keir Starmer és pártja, a Munkáspárt már a tavalyi, végül földcsuszamlásszerű győzelmet hozó parlamenti választási kampány során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az Európai Unióval rendezzék a viszonyokat. Világosan képviselték azt az álláspontot is, hogy nem kívánnak visszatérni az Európai Unióba, de még a vámunióba sem, ugyanakkor konzervatív elődjeiknél sokkal szélesebb körben láttak lehetőséget szoros együttműködésre. A hétfői találkozón ebbe az irányba tették meg az első lépéseket.
Az előzetes tárgyalások alapján alapvetően három területen láttak lehetőséget érdemi előrelépésre a tárgyalófelek a csúcstalálkozón. A britek számára legfontosabb terület a védelmi kérdésekben való együttműködés volt, különösen a védelmi beszerzésekben történő kooperáció. Az Európai Unió oldaláról – elsősorban francia nyomásra – a brit halászati területekhez történő uniós hozzáférést emelték ki a napirendi pontok közül. Végül mindkét fél fontosnak tartotta azt is, hogy a jövőbeni tárgyalási témákról tudjon a két tárgyalódelegáció konszenzust kialakítani.
A sokak számára áttörést jelentő hétfői londoni találkozó legnagyobb eredménye az előkészítő munkának köszönhetően is az a védelmi megállapodás volt, amely jövőbeni keretet jelent az együttműködéshez ezen a területen. Egyrészt magában foglalja az immáron intézményesített együttműködés formáit olyan területeken, mint a hibrid hadviselés, kiberbiztonság, a tengerek biztonsága, valamint a kritikus infrastruktúra védelme. Másrészt lehetőséget biztosít a brit cégeknek arra, hogy a védelmi területen bekapcsolódjanak az Európai Unió programjaiba. Az egyezmény eredményeként brit vállalatok részt vehetnek az Európai Unió összességében 150 milliárd eurós védelmi infrastruktúra- és kapacitásnövelő programjában is.
A brit fél cserébe meglehetősen nagyvonalú ajánlattal tette lehetővé az európai uniós flottáknak, hogy 2038-ig használják az Egyesült Királyság vizeit halászati célokból, amely engedmény meglehetősen nagy vihart kavart a brit belpolitikában. Az ellenzéki konzervatívok, valamint a Nigel Farage által vezetett Reform UK nevű párt hazaárulással vádolták meg a munkáspárti kormányt, míg az egyetlen nyíltan EU-párti politikai erő, a liberális demokraták kevesellték a megállapodások szélességét és mélységét.
A tárgyaló felek között konszenzus alakult ki a harmadik nagy területen is. Ez azt jelenti, hogy nagyjából azonosan látják Brüsszelben és Londonban is, hogy melyek azok a témák, ahol a jövőben érdemes tárgyalásokat folytatni a megállapodás reményében a diákok mobilitási programokban való részvételéről, az energiapolitikai és a bevándorláspolitikai együttműködésről.
Bár a tárgyalások eredményét a politikai szereplők hovatartozásuktól függően eltérően értékelik, önmagában a tény, hogy közel tíz év után sor került az első, az együttműködés lehetőségeit kutató csúcstalálkozóra, mindenképpen fontos. Ezidáig mind az Egyesült Királyság, mind pedig az Európai Unió csak a hátrányait látta a Brexitnek. A jövő nagy kérdése, hogy a hétfői csúcs elindít-e egy olyan közeledési folyamatot, amelynek mindkét fél a nyertese lesz, minimalizálva ezzel a jövőben veszteségeket.
Nyitókép forrása: European Union
