Ma már nem egyedi eset, ha valaki a negyvenes évei elején, közepén professzori címmel büszkélkedhet. Milyen út vezethet odáig? Hogyan lehet tudatosan karriert építeni a tudomány világában? Christián László rendőr dandártábornokot, az NKE oktatási rektorhelyettesét kérdeztük.
„Még ma is általános az a felfogás, miszerint a professzor egy ősz halántékú, ötvenes évei végén, hatvanas évei elején járó bölcs ember” – kezdte Christián László. Ugyanakkor hozzátette, ma már nem egyedülálló, hogy a negyvenes évei elején-közepén járó emberek is megkapják a professzori címet, ha teljesítik a követelményeket. A fiatal professzori generáció új szemléletet hozhat a felsőoktatásba. Nem titkoltan hosszú és kacskaringós a professzori címig vezető út. „Az én hitvallásom az, hogy ha kellően kitartó az ember, szorgalmasan és alázattal halad az úton, mindvégig a célon tarja a szemét, tehát tudja, hogy hova tart, és lépésről lépésre építkezik, akkor sikeres lesz”.
Személyes példa
Christián László nagyon tudatosan építkezett ezen a pályán. A hierarchia legalsó lépcsőfokán lépett be a Rendőrtiszti Főiskola kapuján 2009-ben, igaz, akkor már hét éve oktatott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán. Egyszerű oktatóként kezdte pályafutását, aztán tanársegédi kinevezést kapott, majd tanszékvezető-helyettes lett a Vám- és Pénzügyőri Tanszéken. 2013-ban megkapta az első tanszékvezetői megbízását. „Kezdő tanszékvezetőként leültem Sallai János professzor úrral, aki azt mondta, hogy »Laci, egyértelműen a professzori címet kell kitűznöd magadnak, de ahhoz bizonyos dolgokat teljesíteni kell«” – emlékezett vissza egyetemünk rektorhelyettese arra az időszakra, amikor eldöntötte, hogy megfogadja e tanácsot. Hozzátette, hogy érdemes egy digitális könyvtárat létrehozni, ahol rendszerezetten lehet tárolni a professzori előmenetelhez szükséges nyomtatványokat, igazolásokat, így naprakész lehet az ember a dokumentációt illetően. Ő is így tett annak idején. „Előírtam magamnak, hogy mit kell tennem a sikeres akadémiai előmenetel érdekében”– elevenítette fel Christián László.
A hozzáállás
A rektorhelyettes részletezte, hogy az egyetemi katedra iránti elköteleződésnek az első nagy foka a doktori iskolába való beiratkozás és a PhD megszerzése. Ilyenkor a leendő professzor már tapasztalatot szerez az oktatásban, megismeri a katedra hangulatát. Ha minden jól megy, a hallgató felfedezi a kutatás szépségeit, sikeres publikációk és konferenciaszereplések vannak a háta mögött, így természetesnek tűnik, hogy ezen a pályán marad. Ez után következik a habilitációs eljárás, amely az egyetemi tanári pozíció előszobája.
A buktatók
A leggyakoribb buktató az lehet, hogy valaki párhuzamos szakmai karrierbe is kezd – hívta fel a figyelmet. Ebbe sokaknak, szinte önhibájukon kívül, beletörik a bicskája. A másik ilyen akadály lehet, hogy a tudományos pálya elején nem kapunk visszajelzést a munkánkra, nincs sikerélmény. E mellett vannak olyan körülmények, technikai okok, hogy például nem sikerül a kellő krediteket összegyűjteni az abszolutóriumhoz vagy hiányzik a fokozatszerzés előfeltételét képező nyelvvizsga. „Mindig azt mondom azoknak, akik doktori képzést fontolgatnak, hogy nézzünk egymás szemébe őszintén, és hozzunk megalapozott döntést arról, elindulunk-e a közös úton. Mert nemcsak a jelöltnek, de a témavezetőnek is nagy a felelőssége, és óriási luxus elfecsérelni mindkettőnk idejét, ha néhány év múlva feladja az illető.”
Az egyetemi kaszt
Christián László úgy látja, hogy a professzori karba való belépés önmagában is vonzerő lehet. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen például van egy úgynevezett professzori szalon: az egyetem professzorai időközönként összejönnek, és fontos aktuális dolgokról beszélnek, véleményt formálnak; ilyenkor bemutatkoznak az új professzorok is. Ugyanakkor sokan vannak olyanok is, akik magányos kutatók: nem kedvelik a közösségi eseményeket, de a saját területükön kiemelkedők.
Szerinte nagyon jó azt megélni, hogy az ember két–három évtizedes éves egyetemi oktatói pályáján eljut ide és bepillanthat ebbe a titokzatosnak tűnő világba, azaz bebocsátást nyer a professzorok közé. Hozzátette, hogy az egyetemi oktatói pályának nemcsak szakmai presztízse van, hanem anyagilag is egyre inkább elismerik.
„Bárki lehet iskolateremtő a maga területén, de fontos, hogy nem szabad megelégedni a könnyebb és rövidebb úttal, hanem bátran be kell vállalni a nehezebb pályát, valamiben a legjobbnak kell lenni, kitartónak kell lenni, az erőfeszítéseink pedig kifizetődnek” – ad útravalót az ambiciózus fiataloknak Christián László.
