A KSH legfrissebb adatai alapján kimondhatjuk, hogy ismét mérföldkőhöz érkeztünk: a hónap elején megtudtuk, hogy októberben már egyszámjegyű, 9,9% lett a fogyasztói áremelkedés mértéke, illetve a napokban kiderült, hogy szeptembertől ismét pozitívra váltott a reálkereset növekedése, 1,7%-kal lett nagyobb a bruttó átlagkereset vásárlóértéke, mint tavaly szeptemberben volt. Az infláció tavaly áprilisban volt legutóbb egyszámjegyű, a reálkereset pedig tavaly szeptember óta volt negatív.
(Forrás: KSH, készítette: Szalai Piroska)
Infláció
Ha alaposabban megvizsgáljuk az infláció alakulását, láthatjuk, hogy októberben az előző év azonos hónapjához viszonyított áremelkedésünk a szeptemberi szintnél 2,6 százalékponttal alacsonyabb. Ennek csak egyik oka a sokak által emlegetett „bázishatás”, azaz a viszonyítási alapként használt tavaly októberi magas árszínvonal. Tavaly szeptemberről októberre 1 százalékponttal nőtt az infláció, tehát a 2,6 százalékpontos idei csökkenésből 1 százalékpontot lehet a megemelkedett bázisnak tulajdonítani. A többi javulás egyértelműen azzal magyarázható, hogy az élelmiszereknek, a háztartási energiának (gáz, áram, egyéb fűtés) és az üzemanyagoknak is csökkent az ára októberben a szeptemberihez viszonyítva. Tehát októberben is összességében deflációt (az általános árszínvonal csökkenését) tapasztalhattunk, nem csupán dezinflációt (azaz az infláció csökkenését, az árak kisebb mértékű növekedését). Az idén ez már május után a második deflációs hónapunk volt.
Az Eurostat előírásai szerinti harmonizált árindex (HICP) ebben a hónapban 9,6% volt. Az eltérés abból fakad, hogy a KSH által általánosan használt inflációs adat nem tartalmazza a külföldiek magyarországi vásárlásait, az uniós pedig minden hazai vásárlást beszámít. Mivel tavaly december közepéig élt az üzemanyagok ársapkája a magyar rendszámú autók tankolásánál, a külföldi rendszámúak pedig már nyár óta piaci áron tankoltak, ezért a külföldiek bázisa magasabb, az inflációja pedig alacsonyabb most. A legfrissebb adatok szerinti országsorrendben még mindig a magyar infláció a legmagasabb, de tőlünk alig tér el Csehország (9,5%), majd Románia és Szlovákia, s a többi közép-európai ország is szorosan követ bennünket. Az orosz–ukrán háborúhoz földrajzilag közelebb eső országoknak egyértelműen magasabb az inflációs szintje, mint a háborútól távolabb levő országoknak még akkor is, ha azok akár tagjai is már az euróövezetnek.
Ha a januári árszínvonalhoz hasonlítjuk az egyes tagországok októberi adatait, akkor hazánkban e kilenc hónap Eurostat módszertana szerint számolt együttes inflációja csupán 3,4%, ami a 11. legalacsonyabb érték, kisebb, mint az unió átlaga. E számok is mutatják, hogy idén januárig emelkedtek hónapról hónapra az árak, majd ez a dinamika oly mértékben tört meg, hogy még egész évre kivetítve is 5% alatti szinten lenne csupán.
Az élelmiszerek októberi HICP adatát vizsgálva hazánkban 6%-os fogyasztói áremelkedést tapasztalhatunk az előző év októberéhez viszonyítva, ami a 8. legkisebb érték a tagállamok között, alacsonyabb már, mint az uniós átlag. Ez egyértelműen a GVH árfigyelőjének köszönhető, ami jelentősen növelte a piaci versenyt az élelmiszerkereskedelemben, ezáltal letörte az árakat, illetve segítette a tudatos vásárlók vásárlási döntéseit.
Ahogy erről előző írásainkban is beszámoltunk, a korábbi magas inflációs időszakainkhoz viszonyítva a mostani sokk sokkal rövidebb volt. Egész Európában olyan mértékben megugrott az infláció, amilyenre évtizedek óta nem volt példa. A nyugat-európai országok a hetvenes évekbeli olajválság óta nem tapasztaltak hasonlót, a környező országok pedig a rendszerváltás idején éltek át legutóbb ilyen mértékűt. Érdemes emlékeznünk arra, hogy hazánkban 1988–1997 között egy évtizeden át 15% feletti, s ebből 1996 IV. negyedévéig 20% feletti volt az éves áremelkedés mértéke. (Erről részletesen itt írtunk.)
Reálkeresetek alakulása
Ahogy erről korábban írtunk, míg 2010 előtt az emberek megélhetését a munkahelyek elvesztése és a reálkeresetek csökkenése egyaránt veszélyeztette, az elmúlt években egyedül a reálkeresetek csökkenésével kellett megbirkózni az uniós polgároknak. Erről szólt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen nemrégiben a Magyar Tudomány Ünnepén tartott „Ébredés az inflációs sokkból” c. konferencia is.
(Forrás: KSH, készítette: Szalai Piroska)
Szeptemberben a bruttó átlag- és mediánkereset is 14,1%-kal volt magasabb az egy évvel korábbi szinthez viszonyítva. A növekedés az első háromnegyed évben együttesen is 14% volt, de a KSH gyorsjelentése is megemlíti, hogy ha a múlt februári „fegyverpénzt” kivesszük a viszonyítási alapból (amit a fegyveres testületek dolgozói kaptak egyszeri juttatásként), akkor ez a növekedés 1,8 százalékponttal nagyobb, azaz 15,8%-os. Majdnem megegyezik a rendszeres kereset háromnegyedéves emelkedésével, ami 15,9% volt ebben az időszakban. Az iparban összességében 18,7%, a mezőgazdaságban 17%, sőt, a szociális ellátásban dolgozók esetében is 18,4% volt a bruttó átlagkereset emelkedése a január–szeptemberi időszakban az előző év azonos időszakához viszonyítva.
A következő, az októberi kereseti adatokat majd januárban adja ki a KSH, de már prognosztizálható, hogy megközelítheti vagy esetleg el is elérheti idén az éves bruttó átlagkereset a 580 ezer forintot. Ennek azért is van komoly valószínűsége, mert idén már decembertől 15%-kal emelkedik a minimálbér és 10%-kal a garantált bérminimum, ennek hatására az alsóbb kereseti sávok, illetve a minimálbérhez kötött egyéb pótlékok, juttatások is a szokásosnál korábban emelkedni fognak, ami már az idei éves átlagkeresetre is pozitív hatással lesz.
Növekedés a fogyasztás bővülésével
A polikrízises időszakban a munkaerőpiac ellenállt, az inflációs sokkból kilábalóban vagyunk, a reálkeresetek ismét nőnek, az idei harmadik negyedévben kikerültünk a technikai recesszióból, így a következő feladat a növekedés helyreállítása, ahogy ez az NKE konferenciáján is elhangzott.
A növekedéshez elengedhetetlen a fogyasztás bővülése: ha a fogyasztás bővül, akkor a magyar költségvetés bevételei is emelkednek. Hazánkban az adórendszer súlypontja áthelyeződött, míg 2010 előtt az adóbevételek jelentős részét adták a munkát terhelő adók bevételei, addig mára ez jelentősen lecsökkent, a tagországok között a második legalacsonyabb, s a fogyasztási adók jelentik a költségvetési adóbevételek nagy részét. Tehát a költségvetés egyensúlya is akkor áll helyre, ha a fogyasztás növekedik.
A kiskereskedelmi fogyasztás volumene ugyan a legfrissebb adatok szerint szeptemberben is csökkent 7,3%-kal az előző év azonos időszakához viszonyítva, de ez a márciusi 13,1%-os csökkenésnek már közel fele csupán. Szeptemberben a mérséklődés felét az üzemanyag-fogyasztás visszaesése adta, az élelmiszer mindössze 1,1 százalékponttal, a nem élelmiszer pedig 2,7 százalékponttal esett vissza. A MOL vezérigazgatója szerint az üzemanyag-értékesítés volumenének csökkenése azzal magyarázható, hogy tavaly az ársapkák időszakában rengeteg külföldi tankolt nálunk. Mivel tavaly december közepén megszűntek az ársapkák, így becsülhető, hogy legkésőbb januártól a fogyasztási volumen ismét növekedni fog, így a teljes kiskereskedelmi volumencsökkenés is megszűnik.
Ha újabb váratlan hatás nem éri a gazdaságot, akkor rövidesen elérkezünk arra a pontra, ahol kimondhatjuk, ismét kiléptünk a gödörből.
Nyitókép forrása: Flickr
