A pénzügyi rendszer átalakulása címmel tartott előadást Czeczeli Vivien, a Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék adjunktusa október 16-án.
Felvezetőjében megemlítette a kenyai külügyminiszter közelmúltbeli kritikáját annak kapcsán, hogy országa, a többi feltörekvő állammal egyetemben, saját valutája helyett csak dollárban tud kereskedni. A BRICS-országok pedig részben hasonló indíttatásból közös nyersanyagfedezetű valutát terveznek kibocsátani. De reális-e a dollár dominanciájának megtörését célzó törekvés? Erre kereste a választ előadásában.
A történeti visszatekintésben az előadó felidézte a Bretton Woods-i, új monetáris rendszer létrejöttét, amelynek lényege a dollár mögötti aranyfedezet, és a többi valutának az amerikai fizetőeszközhöz kapcsolása. A világ új pénzügyi központja New York lett, megindult a „produktív” adósságnövekedés, ennek nyomán lendületet kapott a világgazdaság, az innováció. A folyamatnak a vietnámi háború parancsolt megálljt: Nixon elnök ’71-ben megszüntette a dollár mögött álló aranyfedezetet, így született meg a ma is érvényes Fiat pénzrendszer, amelyben a pénzt a jegybank bocsátja ki. Megszűnt a pénz mögött álló – arany vagy nyersanyag – fedezet, szerepét a bizalom vette át.
Megkezdődött az adósság-finanszírozott spekuláció, amely több buborék kialakulásához, majd azok kipukkanásával világgazdasági válságokhoz vezetett. Ilyen időszak volt 1982 és 2000 között a dotcom-verseny; 2002 és 2007 között az ingatlanbuborék, majd 2009 és 2019 között is lezajlott egy világgazdasági krízis. Ezek hátterében a Fiat pénzrendszer sajátosságai állnak: e szisztémában csak adósságfelvétellel tudnak bővülni az országok, ez inflációhoz vezet.
Biztonságos menedék
Az amerikai fizetőeszköz ezzel együtt ma is biztonságos tartalékdeviza, amelyre nagy szükség van a nemzetközi tranzakciók során, hiszen a domináns nyersanyagok (ilyenek például az olaj, a kávé vagy a cukor) ára is dollárban kifejezett. Az országoknak tehát dollárra van szükségük, exporttöbblet esetén pedig el kell tudniuk helyezni azt: az USA feladata, hogy ehhez pénzügyi eszközöket biztosítson.
E rendszer előnye Amerika számára az alacsony tőkeköltség: a nagy kereslet miatt a kamatok alacsonyan tudnak maradni, olcsóvá téve az életszínvonal-javításhoz szükséges forrásbevonást. A magasabb dollár árfolyamból fakadó hátrány pedig az exportőröknél csapódik le.
Jóllehet ma is a zöldhasú a vezető tartalékdeviza – világszinten majdnem 60 százalék tartalék áll dollárban – fokozatosan tör előre az euró és a kínai fizetőeszköz.
A dollár domináns pozíciójának azonban nemcsak állami oldala van. Az eurodollár piacon az amerikai bankrendszeren kívüli dollár mozog, ilyen például egy, a francia bankrendszerben elhelyezett dollárbetét – amely tehát független az Egyesült Államoktól. Ez a piac óriási: 30 milliárdos, csakúgy, mint az USA-n belüli. Az eurodollár piac természetéből adódóan az országok adósságot itt egymással szemben halmoznak fel, a dollártól pedig nem tudnak megszabadulni a keletkezett adósságszolgálat okán. Márpedig a világ számtalan országának első számú kereskedelmi partnere az Egyesült Államok – hívta fel a figyelmet Czeczeli Vivien.
Ígéretesek?
Az előadó ezt követően részletesen szólt a BRICS államok terjeszkedéséről. A gazdasági fejlődés szempontjából ígéretesnek tűnt országok nemrégiben Argentínával, Egyiptommal, Iránnal, Etiópiával Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emírségekkel kiegészült közössége alternatívát próbál nyújtani az IMF helyett is, ám eleddig nem voltak elég erősek és szervezettek ahhoz, hogy új fejlesztési bankként lépjenek fel. Ebben az egymástól való nagy földrajzi távolság, a közös gazdasági múlt hiánya, és a belső konfliktusok egyaránt gátolták őket. Idei csúcstalálkozójukon mindazonáltal megállapodtak egy új, közös nyersanyagfedezeten alapuló valuta létrehozásáról – ám a megvalósulás realitás csekély, vélte Czeczeli Vivien.
Ugyanakkor az is tény, hogy a világ olajkereskedelmének mind nagyobb része bonyolódik kínai jüanban, és az is, hogy a jelenleg zajló technológiai forradalomban kulcsszereplő lítium, nikkel, kobalt és mangán lelőhelyek jó része a BRICS államok területén van, e szempontból tehát erőfölényben vannak a „déli” államok. A ritkaföldfémek jelentős részét pedig Kína kontrollálja. További elmozdulást jelent a dollártól, hogy Oroszországnak rúpia, Szaúd-Arábiának jüan-tartalékai vannak, az oroszok és az irániak pedig közös aranyfedezetű fizetőeszközt terveznek.
A Fiat pénzrendszer eredményeképp jelenleg a világszinten megteremtett érték négyszerese az adósság, nagy kérdés tehát, miképpen képes fennmaradni e rendszer. A növekedés hiteleken alapszik tehát – ha ellenben elapadnának a kölcsönök, megállna a bővülés, krízisbe sodorva a világgazdaságot. Erre pénzteremtés, majd annak nyomán infláció szokott lenni a válasz. Mi lehet ehelyett a kivezető út?
Lassan, de biztosan?
A digitális jegybankpénz, a CBDC (Central Bank Digital Currency) nem más, mint jegybankok által kibocsátott, teljesen digitális fizetőeszköz. A jelenség újdonsága a kereskedelmi bankok közvetítő szerepének kiiktatásában rejlik. E rendszerben mindenkinek lehet bankszámlája a központi banknál, amelynek ezáltal minden pénzmozgásra rálátása lesz. Eddig 11 ország – Nigéria, a Bahamák, Jamaica, Anguilla, és hét kelet-karibi ország – vezette be, és 21 államban – ezek Svédország, Ausztrália, Japán, Oroszország, Kína, India – indult el pilot jelleggel. A siker egyelőre mérsékelt, jellemzően a rendszer működtetéséhez elengedhetetlen bizalom hiánya okán: Nigériában például bankpánikhoz vezetett és zavargásokba torkollt a kísérlet.
Míg a kormányzati dominanciának és kontrollnak az e szisztéma mögött felsejlő lehetősége akadályozó tényező lehet, a kereskedelemben azonban jól alkalmazható volna a CBDC. Ugyanis azonnali tranzakciókat tenne lehetővé a dollár bevonása nélkül, a blockchain alapú struktúra pedig az exportőrt és az importőrt egyaránt védené.
Ugyan világ dollár kitettsége oly mértékű, hogy egyelőre kevés az esély arra, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzon, ám ha lassan is, de a többvalutás rendszer felé tart a világ – zárta előadását Czeczeli Vivien.
Nyitókép: Flickr / Wally Gobetz
