„A Balkán több történelmet termel, mint amennyit el tud fogyasztani” – tartja a churchilli közhely. A térség történelme sajátos szakaszai során sok keserű tragédiát, megosztottságot élt meg, amelyek valóban azt a benyomást keltik, hogy a történelmi többlet az itteni közösségek közötti viszonyt pattanásig feszítve termeli újra önmagát. Mi okozza az egység hiányát a Balkán-félszigeten? Milyen szembenálló szereplők befolyási törekvése erősíti fel a vallási, etnikai, politikai összetűzéseket? Saját belső konfliktusainak köszönheti mai helyzetét a régió, vagy önhibáján kívül vált a nagyhatalmi versengés sakktáblájává?
A Ludovika Scholars Program keretében Enri Hide, a tiranai Európai Egyetem albán származású docense, a nemzetközi kapcsolatok és geopolitika szakértője, a nemzetközi terrorizmus kutatója igyekezett a fentebbi kérdéseket megválaszolni. A magas minőségű, sok tapasztalattal és vizsgálattal alátámasztott szakmai tartalom mellett az előadás a program céljainak megvalósulását is elősegítette: lehetőséget adott az egyetemek közötti kapcsolatépítésre, valamint mélyítette az NKE nemzetközi beágyazottságát.
Választóvonal
A Balkán történelme során mindig is a különböző nagyhatalmak közötti versengés színtere volt. A Római Birodalom bukása után területén húzódott a nyugati és keleti kereszténység közötti választóvonal, amely egészen máig a balkáni megosztottság egyik alapeleme. A Bizánci Birodalom bukását követően az Oszmán Birodalom uralta a területet egészen a XIX. századig, ekkortól Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia geopolitikai vetélkedésének porondja lett. Bár a nagyhatalmaknak a befolyás növelésére irányuló módszerei és a térség dinamikája egyaránt megváltozott, a félsziget a jelentőségét a második világháborún, a hidegháborún és a délszláv válságon keresztül mindmáig megőrizte.
A gyenge államokat – a politikatudomány előadáson megismert definíciója szerint – a demokratikus intézmények gyengesége, politikai instabilitás, a hatalom központosítottsága, demokráciadeficit, folyamatos gazdasági és/vagy igazgatási krízis, a nemzetközi szereplők befolyása, és mély megosztottság jellemzi. A nyugat-balkáni államok a meghatározás alapján egyértelműen gyenge államoknak tekinthetőek, hiszen a felsorolás elemei közül 2-4 egyenként igaz rájuk (kivételt képez Horvátország és Görögország). További belpolitikai nehézséget jelent a terrorista csoportok működése és a migráció. A szervezett bűnözés kiterjedt hálózatával szembeni, határokon átnyúló kooperációt kívánó fellépés pozitív precedensként erősítheti meg a nemzetközi együttműködés hatékonyságába vetett bizalmat.
Befolyás
A gyenge állami működés következményként keletkező hatalmi vákuumot természetesen a nagyhatalmak (USA, Kína, Oroszország) és a régiós hatalmak (Európai Unió, Törökország) a befolyásnövelés széles eszköztárának felhasználásával igyekeznek betölteni. Oroszország az energiaellátáshoz szükséges vagyontárgyak felvásárlásával, Törökország mecsetépítéssel és vallási terjeszkedéssel, Kína kölcsönökkel és kereskedelempolitikával („16+1” és „Egy övezet, egy út” kezdeményezés), Európa pedig az uniós csatlakozás eszközével, pénzügyi és diplomáciai úton kísérli meg kiterjeszteni befolyását.
Az előadás utolsó részében a balkáni országok teljes jogú EU tagsága előtt álló gazdasági, társadalmi, politikai nehézségeket ismerhettük meg. Enri Hide zárásként a Balkán geopolitikai jelentőségét távolabbi perspektívából vizsgálta meg, és arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy bár a térség valóban annyi történelmet termel, hogy önmaga (és a nemzetközi közösség) sose unatkozzon, a nagyhatalmak küzdelmében nem sakktábla, mindössze egy bábu.
Nyitókép: Kolostor Pristina közelében (Forrás: Depositphotos.com)
