Az államadósság növekvő kamatköltségei miatt az USA-nak középtávon választani kell majd a kamatfizetések folytatása, vagy olyan kritikus területek finanszírozása között, mint a honvédelem, az oktatás, vagy a közegészségügy – állítja Czeczeli Vivien, a Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék adjunktusa.
Mikor kezdődött az USA eladósodása?
Már annak létrejöttekor, 1776-ban. A GDP arányos mutatószám jellemzően háborúk és recessziók idején mutatott jelentős emelkedéseket, míg a konjunktúra kedvező időszakaiban, különösen az 1950-es éveket követő bő három évtizedben az adósságráta csökkent. A 2008-as válságot követően aztán a magánszektorhoz kapcsolódó GDP arányos adósságráta meredek emelkedésnek indult, 2020-ban elérte a 100%-ot is, ami mindössze 6 százalékponttal maradt el az 1946-os történelmi csúcstól. Az azóta megfigyelhető mérsékelt csökkenés ellenére az előrejelzések alapján 2053-ra megközelítőleg 195% lesz ez az érték, vagyis közel kétszerese annak, mint amit a gazdaság összesen elő tud állítani. A kilátások tehát korántsem a kedvező feltételek irányába mutatnak.
Mit jelent ez a nominális adósságállomány szintjén?
Az látszik, hogy 2008 óta megtriplázódott a teljes felhalmozott adósság mértéke, és 2022 végére elérte a 31,4 ezer milliárd dollárt. Az adósság tehát az utóbbi években jóval gyorsabb ütemben bővült, mint az elmúlt évtizedeket együttvéve. Mindez természetesen nem értelmezhető önállóan a nemzeti jövedelem bővülése nélkül, azonban a fenntarthatóság – egyéb tényezők mellett – megkövetelné a GDP hasonló mértékű bővülését.
Milyen törvényi szabályozás teszi mindezt lehetővé?
A szövetségi kormányzat kiadásai rendszerint meghaladják a bevételeit, vagyis deficitet halmoz fel. Ennek finanszírozására vonatkozóan meghatározzák azt a pénzösszeget, amelyet maximálisan kölcsönözhet annak érdekében, hogy pénzügyi kötelezettségeit teljesíteni tudja. Ez az adósságplafon. Az USA-ban az alkotmány szerint a Kongresszusnak jóvá kell hagynia az állami hitelfelvételt. 1917-ben bevezették a Second Liberty Bond Act-et azzal a céllal hogy nagyobb rugalmasságot biztosítson a kincstárnak az adósságkibocsátáshoz. Korábban minden egyes kiadási tételről a képviselők döntöttek, ami azonban nem biztosította a hatékony és gyors reagálás lehetőségét. Az adósságlimit a zökkenőmentes kormányzati működést hivatott szolgálni azáltal, hogy egy összegben – akkoriban 45 milliárd dollárban – maximalizálták, hogy összesen milyen mértékben halmozhatnak fel adósságot, a kiadási tételtől és céloktól függetlenül. A mai formáját 1939-ben felvevő intézkedés azonban ma már inkább nehézséget és bonyodalmakat okoz, mintsem egyszerűsítené a költségvetés helyzetét. Idén június elején az amerikai képviselőház és a szenátus elfogadta a kétpárti javaslatot, miszerint az adósságplafon két évre felfüggesztik.
Van-e különbség a republikánusok és a demokraták államadóssághoz való hozzáállásában? Úgy tűnik, mintha az adósságkorlát egyfajta hatalomtechnikai eszközzé válna.
A fizetésképtelenség lehetőségét egyik csoport sem tartja elfogadhatónak. De valóban, az elmúlt évtizedekben az adósságkorlát egyre inkább a hatalomból kikerülő párt eszközévé vált, amellyel különféle engedményeket kényszeríthettek és kényszeríthetnek ki. A republikánusok az idei vita során jelentős kiadáscsökkentések mellett harcoltak, azonban a hosszú távú költségvetési korlátokról folytatott vitában a demokraták nyertek. Ugyancsak a vita sarkalatos pontját képezték az egyes, elsősorban alacsony jövedelműeket és rászorulókat érintő szövetségi segélyprogramokban történő módosítások. A republikánusok követelései alapján megemelték az élelmiszer- és más segélyekben való részesülés feltételeként megszabott munkakövetelményeket.
Milyen az amerikai államadósság szerkezete?
A teljes adósságállomány 78%-a van a magánszektor kezében, a fennmaradó 22% pedig kormányközi adósság, amit tulajdonképpen a szövetségi kormányzat birtokol, illetve amivel saját magának tartozik.
És milyen a belső és külső finanszírozás aránya?
A magánszektor által birtokolt adósság kapcsán az látszik, hogy míg 1970-ben a külföldiek kezében lévő adósság 5%-ot tett ki, addig jelenleg ez az arány 30% körül van. A külső adósság 2011-ben érte el az eddigi maximumát 49%-kal, azonban köszönhetően a FED masszív eszközvásárlási programjainak ez az utóbbi években jelentősen csökkent. A hazai hitelezőkön belül 35%-os részesedéssel rendelkezik a FED, magáénak tudva ezzel a legnagyobb arányt.
A külső adósság esetében Japán és Kína a legjelentősebb finanszírozók. Ez mikor, miért alakult így?
Kína és Japán együtt közel 8%-át birtokolják az amerikai államadósságnak, ami jelentős kitettségre utal. Kína esetében az utóbbi években, elsősorban a Trump adminisztráció következtében csökkenés történt, és 2019 óta Japán lett az USA legnagyobb hitelezője. A két ország meghatározó szerepének fő magyarázataként szolgál, hogy mindkét ország jelentős exporttöbblettel rendelkezik. Kína 2000-ben kezdte egyre gyorsabb ütemben felvásárolni az amerikai állampapírokat, ami egybeesik a WTO-hoz való csatlakozásának támogatásával, és az ehhez kapcsolódó exportboom elindulásával. Kínában az exportágazat a GDP közel ötödét adja, és már a 80-as évektől kezdve jelentős többletet halmozott fel az USA-val szemben. Az ország az export révén jelentős dollárállományt halmoz fel, amelyeket biztonságos befektetésként amerikai értékpapírokba forgat vissza, ezáltal egyúttal finanszírozva és biztosítva az amerikai fogyasztást, illetve az exporttermékei iránti keresletet is. Az exporttöbblet fenntartásához azonban Kínának a gyenge valuta az érdeke, ezt pedig különféle intervenciókkal képes elérni. Ezekhez az intervenciókhoz szintén szükségesek a dolláreszközök.
A Kínától való függés mennyire jelent valós geopolitikai kockázatot?
A veszélyt az jelenthetné, ha Kína hirtelen meg akarna szabadulni az amerikai kincstárjegyektől, vagy egyszerűen csak nem vásárolná őket tovább. Ez azonban Kína számára is fájdalmas lenne, ugyanis a kereskedelmi többlete által jelentkező dollártöbbletet el kellene költenie, vagy továbbra is el kellene helyeznie, s találni egy hasonlóan biztonságos befektetési formát. A másik probléma, hogy a nemzetközi kereskedelmi folyamatok természetes mechanizmusa révén az árfolyamhatásokon keresztül idővel a kereskedelmi többlet hiányba fordulna át, amit viszont egyetlen exportorintált ország sem kíván.
A külső finanszírozás révén mennyire lehet sérülékeny az USA pénzügyileg, politikailag, gazdaságilag?
Fontos látni azt, hogy a kitettség nem egyoldalú. Ahogy J. Paul Getty megfogalmazza: „Tartozz a banknak 100 dollárral, az a te problémád. Tartozz a banknak 100 millió dollárral, az már a bank problémája lesz.” Kínának tehát nem érdeke az amerikai fizetésképtelenség. Egy amerikai recesszió, vagy pénzügyi válság meglehetősen nagy kockázatot jelentene számára a gazdasági kapcsolatok miatt, s ugyanez igaz Japánra is.
Milyen hatásai vannak, lehetnek a magas adósságrátának?
A növekvő adósság idővel magasabb kamatfizetési kötelezettséget jelent, ez pedig a jövőbeni generációk számára igazságtalan helyzetet és a lehetőségek csökkenését hozhatja. A Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) előrejelzése alapján 2052-re a kamatköltségek meghaladják a bevételek 40%-át, ami azt jelenti, hogy választani kell a kamatfizetések folytatása, vagy olyan kritikus területek finanszírozása között, mint a honvédelem, az oktatás, vagy a közegészségügy. A növekvő adósságterhek a befektetők körében is aggodalmat válthatnak ki a fizetőképesség kapcsán, ami miatt szintén magasabb kamatokat követelhetnek. Ugyanezt erősíthetik a hitelminősítő intézetek által kiadott gyengébb adósságbesorolások. Továbbá, magas külföldi kitettség esetén az országból kiáramló jövedelem folyamatosan emelkedik, vagyis csökken a nettó hazai jövedelem, miközben a külföldi hitelezőktől való függés nő. A magas adósságállomány finanszírozása a beruházási lehetőségeket is visszafogja a kiszorító hatáson keresztül. A megtakarított pénzeszközök ekkor nem produktív beruházási célokra kerülnek felhasználásra, hanem az adósság finanszírozását szolgálják. Emellett a gazdaságpolitika mozgástere is csökken, mivel a váratlan eseményekre, recessziókra, háborúkra kevésbé reziliens módon tudnak reagálni. Amennyiben az adósság monetizálása mellett döntenek, úgy újabb inflációs nyomás, esetlegesen hiperinflációs veszély alakulhat ki.
Mennyire reális forgatókönyv az államcsőd?
Nagyon kicsi az esélye. Az amerikai pénzpiacok likviditása és mélysége egyedülálló. A dollár tartalékvaluta státusza révén az amerikai eszközök iránti kereslet még jó ideig stabil és erős marad, ami biztosítja az adósság finanszírozását. Szükség esetén pedig az amerikai jegybank is interveniálhat. Emellett kiemelhető, hogy a Kincstárnak mindig ott van a lehetősége, hogy a kamatfizetési kötelezettségeket priorizálja az egyéb kifizetések mellett, ezáltal teljesítve az adósságkötelezettségeit.
nyitókép: depositphotos.com
