Lesznek-e még a jövőben háborúk? Hogyan fogja ezek megvívását befolyásolni a technológia? Mi lesz a szerepe az agilitásnak és a rezilienciának a jövő háborúiban? Erről is beszéltek szakemberek a szabadegyetemen.
A Ludovika Szabadegyetem Honvédelem és haderő szekciójának előadásában Szenes Zoltán professzor emeritus, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke, valamint Paul Walf, a Rheinmetall magyarországi részlegének vállalati koordinációs vezetője beszélgettek a háború jövőjéről a technológiai fejlődés és a geopolitikai bizonytalanságok korában. Elhangzott, a témának mára már egész könyvtárnyi irodalma van. Számos könyv és tanulmány taglalja azt, hogy a háború jelensége a jövőben egyre inkább átalakul. Elsősorban nem a harctéren zajlik majd, hanem az élet más területeit fogja befolyásolni.
Szenes Zoltán elmondta, a világban jelenleg 58 fegyveres konfliktus zajlik, amelyből ma hármat neveznek jelentősnek a kutatók (azaz évente több mint 10 ezer ember veszti életét benne), az orosz–ukrán háború, illetőleg a ritkábban tárgyalt mianmari és etióp polgárháborúk. A háborúk jellegét a II. világháború után először 2001. szeptember 11-e változtatta meg, ahol a globális terrorellenes konfliktusban már nem csupán az egyes nemzetek küzdöttek egymás ellen. Eközben a technológia is jelentősen megváltozott. Az orosz–ukrán háború sem tisztán katonai eszközökkel vívott háború: a felek a külpolitikában, az űrben, a kibertérben, a gazdaságban és a narratívák területén is harcolnak. E hibrid háború nagyon komoly következményekkel jár, a háborúk elkerülése pedig egyre komplexebb nemzetközi folyamatokat igényelne.
A tűzerő marad a legfontosabb tényező
A folyamatos modernizáció elkerülhetetlen a haderőknél minden államban. A technológiai fölény képes megváltoztatni egy háború állását – ez az orosz–ukrán háborúban is pontosan látszik. Paul Walf ehhez hozzátette: komplex, kiszámíthatatlan jövőre kell készülnünk. A hadipar szempontjából ezzel kapcsolatban három kiemelkedő szempontot emelt ki. Mivel mindig számolni kell meglepetésekkel, ezért állami, szervezeti, de akár egyéni szinten kell agilisnak lenni, valamint erőforrásokat fordítani a rezilianciára és a megfelelő tűzerőre. A cselekvés reakcióideje lesz a jövő konfliktusaiban a legfontosabb tényező. Szintén fontos lesz a megfelelő mennyiségű és minőségű utánpótlás megteremtése fegyverekből, munícióból és egyéb katonai alkatrészekből – nemcsak papíron, hanem a valóságban is. Emlékeztetett, a NATO például elvárja, hogy a tagállamok minimum 30 napig legyenek képesek harcolni. Paul Walf szerint azonban az orosz–ukrán háború előtt egyáltalán nem biztos, hogy a feltételt minden NATO-tagállam képes lett volna teljesíteni ténylegesen. Ahogyan azt ma is látjuk, a háború jóval tovább tarthat, mint egyetlen hónap.
A katonai tűzerőről szólva elmondta, bármennyire is nehéz ezt a civileknek elfogadni, ennek mennyisége, precizitása és minősége döntötte el a múlt háborúit, így a jövőben is a legfontosabb tényező marad. A tűzerő ugyanis fizikailag képes elpusztítani az ellenséget. Bármennyire is digitális világ felé tartunk, bármennyire is átveszi életünk irányítását a technológia, a tűzerő azért mindig számítani fog.
