Gondolatok a mesterséges intelligencia és a kisebbségek nyelvi jogai jövőbeli lehetséges viszonyáról
Az általános mesterséges intelligencia még az álmok birodalmához tartozik. A tolmácsolást és / vagy fordítást végző mesterséges intelligencia talán úgyszintén. Utóbbi esetében azonban nehezen eldönthető, hogy éberálomról vagy az ébredést közvetlenül megelőző REM-ciklusról van-e inkább szó? Az álmodozás persze még ezektől is különböző fogalom. Mivel álmodozni nem tilos, kezdjük a címben jelzett probléma ismertetését ebben a szellemben.
Egy csendes őszi reggelen Kovács Mihály, 44 éves mezővári lakos Ungvár és Kijev közötti viszonylaton menetrend szerint közlekedő belföldi járata sikeresen ért földet az ukrán főváros vadonatúj repülőterének aszfaltcsíkján. A hajnali pára még nem szállt fel egészen, a jelzőfények szabályos időközönként vibráló sárgás fénye azonban így is utat tört magának a ködfelhőben. Mihály – a családtagjainak és barátainak csak Miska – unottan, de egyúttal jóleső megelégedettséggel bámult ki a repülő félig áttetsző körablakán. A légiutaskísérő ukrán, majd angol nyelven köszöntette az utasokat és kívánt nekik kellemes kijevi, vagy ahogyan az oroszokkal vívott háború óta Ukrajna-szerte mondták, kijivi tartózkodást, de ezt Mihály legfeljebb csak sejthette, mivel ő minden szót az anyanyelvén, magyarul hallott. Jólesett neki a hazai szó, a beregszászi körzethez tartozó Mezőváritól több száz kilométerre lévő, és jelentős magyar nemzetiségű lakossággal nem rendelkező ukrán fővárosban is otthon, vagy legalábbis otthonosan érezhette magát az ember, függetlenül anyanyelvétől vagy nemzetiségétől. A Krím orosz annexióját követően nyolc évvel, 2022 elején kirobbant orosz–ukrán nemzetközi fegyveres konfliktus, köznapi nevén háború, befejezését követően uniós támogatásokból, illetve nemzetközi hitelekből néhány év alatt példásan felújított Kijevben és Ukrajnában többé már nem voltak nyelvi akadályok a különböző nyelven beszélő polgárok között. Persze elvileg lehettek volna, hiszen Ukrajna nyelvileg és etnikailag továbbra is sokszínű ország maradt, ám a háború utáni kormány végül úgy döntött, hogy szakít a korábbi évtizedes gyakorlattal, és széleskörű nyelvi és kisebbségi jogokat biztosít a nemukrán nemzetiségű lakosságnak is annak érdekében, hogy mindenki a sajátjának érezhesse az országot. Emiatt például ma már senkitől nem tagadják meg az anyanyelvi oktatást, a különböző nyelvet beszélő polgárok, valamint a polgárok és a hatóságok közötti érintkezést pedig magasan fejlett tolmács- és fordító szoftverek segítségével biztosítják. Ezen intézkedések kedvező hatásai meglepően gyorsan jelentkeztek. Amellett, hogy a társadalom, amelyet a korábbi háború persze már eleve viszonylag egységessé kovácsolt, még inkább összetartó lett, és például Ukrajna szomszédsági viszonyai is soha nem látott magaslatokat ostromoltak, már ami azok színvonalát illeti. A békeidők új ukrán kormánya mindezen hangulatjavító és a társadalmi kohéziót erősítő intézkedéseket a „kisebbségi jogok is emberi jogok”, valamint az „egységben az erő”, illetve az „egyesülve a sokféleségben” (Ukrajna az Európai Unióba való belépés küszöbén állt éppen) közismert, bár Ukrajnában eleinte furcsán csengő jelszavaira hivatkozva hozta meg. Miközben taxija a városközpont felé suhant, Mihály persze már nem erre gondolt. Sokkal inkább az foglalkoztatta, hogy pontosan milyen szavakkal köszöni meg az ukrán kormány háborús hősöknek adományozott érdemrendjét (I. osztályú Hmelnyickij-rend), amelyet, ha az előzetesen kapott tájékoztatás szerint zajlik minden, személyesen az ukrán elnöktől vehet majd át. Természetesen nem a nyelv kiválasztása okozott számára fejtörést, hiszen mint korábban láthattuk, a mesterséges intelligencia segítségével már nem voltak nyelvi nehézségek az emberek közötti érintkezésben Ukrajnában. A zsebében lapuló többfunkciós tolmácsszoftvernek köszönhetően ugyanis ma már mindenki valós időben hallhatta beszélgetőpartnerét az általa választott nyelven. A mesterséges intelligencia ráadásul gond nélkül imitálta bárki hangját is, így az illúzió tulajdonképpen tökéletes volt. Mihály tehát egészen egyszerűen a legmegfelelőbbnek gondolt udvariassági formulák szinte gépies ismételgetésével volt elfoglalva, és örült annak, hogy a háborúra már csak ilyen protokollesemények emlékeztetik.
A jövő ilyen is lehet. Meg persze sajnos másmilyen is. Elismerem, hogy a fenti rövid szöveg inkább emlékeztet a bolsevik idők, például az 1950-es évek Magyarországának túlzott optimizmustól csöpögő győzelmi jelentéseire. Az ezzel kapcsolatos jogos fejcsóválgatásokat lelki szemeim előtt látva, de a kritikát és az önkritikát most mégis félretolva, a tényekhez pedig ragaszkodva le kell, hogy szögezzem, a jövőben elvileg minden, emberek közötti kommunikációt megnehezítő nyelvi akadály áthidalhatóvá válik majd, éspedig a mesterséges intelligencia (MI) jóvoltából. Az MI ugyanis véleményem szerint – bár tény, hogy nem egy (magyar) nyelvész van, aki nem osztja az én laikus és technooptimista álláspontomat – belátható időn belül képes lesz az emberek közötti kommunikáció nyelvi akadályait áthidalni azáltal, hogy megteremti a valós idejű és tökéleteshez közeli tolmácsolás és fordítás lehetőségét. Sokak szerint ez már most is lehetséges, gondoljunk csak a forgalomban lévő fordítóprogramokra. És hogy ennek mi lesz, pontosabban mi lehet a jelentősége a nyelvi és / vagy nemzeti kisebbségek szempontjából? Nos, szerintem ez lesz az a pillanat, amikor az államoknak az államnyelv tanulására vonatkozó gyakran hangoztatott álláspontja kapcsán képesek leszünk megállapítani, hogy vajon azoknak van-e bármilyen mögöttes tartalma, illetve szándéka? Elsősorban piaci okok miatt jelenik majd meg a tolmács- és fordító MI, vállalatok alapvető gazdasági érdeke ugyanis, hogy ilyen kutatásokat finanszírozzanak, annak későbbi jelentős költségcsökkentő hatásai miatt. Mivel nem „egyszerű” tolmács- és / vagy fordítószoftverekről lesz szó, hanem mesterséges intelligenciáról, ezért az emberi verbális kommunikáció során nélkülözhetetlen olyan tényezők, mint a kontextus ismerete sem jelenthet majd problémát egy idő után. A szókészlet megtanulása a világhálóról pedig lehetséges lesz az MI számára. Amennyiben az áttörés bekövetkezik, úgy vélem, az országok lépéskényszerben lesznek majd, feltéve, hogy a nemzeti és nyelvi kisebbségek jogvédelmét, és végső soron az ilyen közösségek fennmaradását valóban komolyan gondolják. Mivel a kisebbségekhez tartozó személyek és maguk a kisebbségek is általában minden szempontból, így gazdasági értelemben is nehezebb helyzetben vannak a többséghez tartozókhoz képest, az állam feladata lesz, hogy a tolmács- és fordító MI-t biztosítsa a kisebbségek számára. Egy ilyen helyzetben többé már nem lesz legitim érv az, hogy mindenkinek meg kell tanulnia, és érteni, illetve ismernie kell az állam hivatalos nyelvét, hiszen az MI a megértés problémáját képes lesz egyszer és mindekorra felszámolni. Ha az állam van a polgárokért és nem fordítva, ha az állam szolgálja az embereket és nem az emberek az államot, úgy kétség nem férhet hozzá, a nyelvi szempontból kisebbségben lévők alappal számíthatnak a kormányok segítségére ebben a kérdésben. A társadalom sokszínűsége érték. A nyelvi sokszínűség sem képez kivételt ez alól a megállapítás alól. Ha a mesterséges intelligencia képes lesz megtanulni szinte bármilyen nyelven, milyen alapon lesz a „természetes intelligencia”, azaz az ember kötelezhető ugyanerre? Nem beszélve arról, hogy ez az állapot egyszerre fog kedvezni az állampolgári lojalitásnak a kisebbségekhez tartozók szempontjából és a társadalmi békének, illetve diverzitásnak az állam, vagy inkább a polgárok összessége szempontjából. Csak remélni lehet, hogy az államok végül ebbe az irányba tájékozódnak majd, ellenkező esetben ugyanis teljesen világos lesz, hogy az államnyelv megtanulására vonatkozó hivatalos szólamok valójában asszimilációs törekvéseket takarnak, nem pedig a társadalmi integráció ügyét szolgálják. Pont.
A blogbejegyzés a TKP2021-NKTA-51 számú projektben, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.