Kerekasztal-beszélgetés a hazai és a globalizálódó kultúráról.
Az NKE Környezeti Fenntarthatósági Intézetének ÖRÖKZÖLD 100 programsorozatának legújabb, a színházi világnap, illetve II. Rákóczi Ferenc születésének évfordulója alkalmából rendeztek eszmecserét március 27-én. A Mit művelünk?! – a magyar kultúra fenntarthatósági kérdései című gondolatébresztő beszélgetést Balatoni Monika, az intézet munkatársa moderálta, meghívott beszélgetőtársai Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) főigazgatója, Szilágyi Tamás filozófus és Turek Miklós színművész, a Versszínház alapítója voltak.
A vers divatja
„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe” – idézte Babits Mihályt köszöntőjében Balatoni Monika. Kiemelte: az ENSZ fenntarthatósági céljai kapcsán gyakran szóba kerülnek a zöld programok, a környezetvédelmi intézkedések vagy a hulladákgazdálkodás, de az ENSZ fenntartható fejlődési keretrendszere, az Agenda 2030 szerint az első öt fenntarthatósági cél a szegénység leküzdése, az éhezés megszűntetése, az egészség és a jólét, a minőségi oktatás és a nemek közötti egyenlőség. „Úgy gondolom, a harmadik és negyedik cél kapcsán beszélhetünk, sőt beszélnünk kell a nemzeti kultúráról, illetve annak fenntarthatósági kérdéseiről”.
„A vers mint színházi elem, nem megy ki a divatból. Fenn lehet vele tartani a fiatalok figyelmét, legyen szó Petőfiről, Aranyról vagy Faludyról” – hívta fel a figyelmet Móczár Gábor. A NÖRI főigazgatója hangsúlyozta, a fenntarthatóság témakörében nem szabad megfeledkeznünk a fenntartható közösségekről, illetve azok kulturális megtartó erejéről. A közösség mint entitás összekötő ereje sokat változott az elmúlt 20-30 évben, különböző hatások érik, de kutatások szerint a fiatalok belső igénye megvan arra, hogy kötődjenek a nemzethez mint entitáshoz. Bár gyakran nehezen értik a nemzeti közösséghez tartozó kapaszkodókat, az identitásválság kezeléséhez a történelmi emlékezet a nyelvvel együtt nagyon erős közösségmegtartó erőnek bizonyul, mindezt egyebek mellett a Petőfi 200 programsorozat is bizonyítja.
Mesélők kellenek!
„A kultúra egy nép arca, rajta, benne minden mosolya, harca, kudarca” – fogalmazott Turek Miklós. A Versszínház alapítója elmondta: egy nép a költészete, zenéje, tánca által fejezi ki érzelmeit, örömét, fájdalmát, mindent, ami emberré tesz bennünket, ugyanakkor biztos alapot ad, amelyre lehet építkezni, illetve a globális folyamatok ellenére is megtartani. „Ahogyan az irodalom nem létezhet történelem nélkül, a történelem sem értelmezhető irodalom nélkül” – mondta a színművész, majd hozzátette Faludy Györgyre utalva, nagyon fontos, hogy olyan mesélőink legyenek, akik nemcsak megélték, hanem prózában és versben is megírták, amit megtapasztaltak.
Szilágyi Tamás rámutatott: kétfajta felfogás szerint értelmezhetjük a kultúra fogalmát. A statikus felfogásban a kultúra egy állandó, rögzített, jól lefektetett normákból álló, stabil, öröklődő jelenség, amely meghatározza az egyén identitását, és alapvető összetevője a közösségnek. A dinamikus felfogás szerint azonban a kultúra egy folyamatosan változó, fejlődő tényező, amely érzékeny a társadalmi, gazdasági, politikai változásokra, azokkal dialogizáló jelenség. Változó keretként korosztálytól függetlenül képes hatni, megszólítani. Ez utóbbi felfogás – a filozófus szerint – a téma tekintetében reményre ad okot.
Mi a valódi veszély?
A kultúrában is megjelenő globalizáció kapcsán a meghívott vendégek egyetértettek abban, hogy a magaskultúra, amelyet általában a társadalom csak egy bizonyos rétege fogyaszt, és a könnyebben hozzáférhető termékek, tartalmak által jellemezhető tömegkultúra kapcsán is egyszerre vagyunk jelen fogyasztóként, miközben lehetőségünk van annak formálására is. „A kultúra ott tud hatni, működni, ahol fogyasztói igényekre reflektál” – emelte ki Turek Miklós, majd kifejtette: a kultúra egy folyamatosan változó organizmus, amely fejlődik, erodálódik, épít, pusztít, folyamatának mindannyian részesei vagyunk az állandóan változó világban.
Szilágyi Tamás ennek kapcsán hozzátette: létezik a kultúra, illetve annak a hiánya. Kodály Zoltán és Azahriah nem egy-egy ellenpont, nem a barikád két oldala, mert megjelent az irodalmi igényű, kulturális kontextusokkal megtűzdelt dalszöveg Azahriahnál is. „Lehet őt szeretni vagy nem szeretni, de nem lehet és nem is kell összemérni Erkel Ferenccel vagy Kodály Zoltánnal, nem kell a Marvel-képregényeket sem összevetni Munkácsyval. A valódi veszély a kultúra nem fogyasztása. A kultúra körülvesz minket, ebben élünk, mindig meglesz rá az igényünk. A kérdés az, hogyan tudjuk megtartani hagyományos közösségeinket, hagyományos értékeinket, miközben az új, könnyen elérhető tartalmakat, kulturális elemeiket értelmezzük, befogadjuk” – foglalta össze az elhangzottakat Móczár Gábor.
