Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Csepeli Réka

Egy fegyverekkel bebiztosított Európa jövőképe

Si vis pacem, para bellum.

Csepeli Réka 2025.07.07.
Navracsics Tibor

Negyven éve leng

Az európai együttműködés egyik leghatásosabb szimbóluma.

Navracsics Tibor 2025.07.03.
Zsivity Tímea

Migrációs tesztlabor a Nyugat-Balkánon?

Új típusú migrációkezelési modell körvonalazódik Európa peremén.

Zsivity Tímea 2025.06.25.
Csepeli Réka

Az uniós demokrácia megmérettetése a bővítés árnyékában

Föderalisták kontra Szuverenisták.

Csepeli Réka 2025.06.23.
Kovács Örs

Hogyan lehet maximumpontos a felelete a szóbeli történelem érettségin?

Szóbeli tételek és feleletek történelemből emelt és középszinten.

Kovács Örs 2025.06.20.
KORMÁNYZÁS ÉS TUDOMÁNY BLOG
Pongrácz Alex
Pongrácz Alex
adjunktus, NKE ÁNTK Kormányzástani és Közpolitikai Tanszék
  • 2023.03.20.
  • 2023.03.20.

Mozaikok Krisztics Sándor államelméleti munkásságából

Krisztics Sándor a magyar államelméleti-államtudományi panteon relatíve kevéssé ismert figurája, holott Concha Győző tanítványaként és követőjeként, valamint a Magyar Szociográfiai Intézet alapító atyjaként akár nagyobb reputációra is szert tehetett volna. Tudományos igényességű monográfia a mai napig nem foglalkozik gazdag és szerteágazó életművével; emlékét néhány kisebb, jobbára enciklopédikus írás mellett egy, a katolikus-keresztény politizálás lehetőségeit firtató gondolatai kapcsán született tanulmány (Cseresnyés 2014, 355–376.), a szuverenitásfelfogását lakonikus módon vizsgáló tanulmányrészlet (Szabadfalvi 2013, 59.), valamint a jogállamisággal kapcsolatos meglátásait rekonstruáló könyvrészlet (Szabadfalvi 2023, 107– 113.) őrzi. Az alábbiakban mi sem az életmű átfogó ismertetésére teszünk kísérletet; célunk mindössze annyi, hogy a Krisztics által ránk hagyományozott publicisztikai írások nyomán kíséreljük meg bemutatni államelméleti munkásságának néhány darabját. 

A nagy gazdasági világválság kitörésének évében Krisztics azt vizsgálta a Nemzeti Újság lapjain, hogy miért van szükség a politikában a célkitűzésre; ennél kezdődik ugyanis a „nemzetek tragikuma, hanyatlása, pusztulása vagy felemelkedése és fejlődése, a polgárok boldogulása vagy nyomorba süllyedése”. A célkitűzés tehát – patetikus szavakkal élve – „mindenkor ismérve és mértéke az állami élet irányzása [irányítása] helyességének, a kormányzási tökély fokozásának”. Az államcél-elméletek a célkitűzéssel kapcsolatos probléma ugródeszkájául szolgálnak; a racionalista belátás alapján e teóriák általában az egyén szolgálatát mint jóléti célt és jogcélt veszik alapul, míg történelembölcseleti szempontból az állam öncélúságát és önmagáért való létezését hangsúlyozzák. A célkitűzések az államélet irányítása szempontjából lehetnek külpolitikai természetűek, illetve az állam- és kormányformával kapcsolatosak. A célkitűzés természete szerint lehet konzervatív; ekkor a célkitűzés a kollektívum érdekében történik, s az egyéni érdekek másodlagosnak bizonyulnak a közösség érdekével szemben. A liberális célkitűzés ezzel szemben az egyén érdekének tulajdonít elsőbbséget. Krisztics – összhangban konzervatív-szabadelvű alapállásával – mindkét értéket egyformán becsesnek és értékesnek nyilvánítja. Álláspontja szerint a konzervatív célkitűzés akkor tehet szert dominanciára, amikor gyenge az állam, „nincs védhető határa, sok az ellensége”. Amennyiben viszont az állam erős és omnipotens, úgy a liberális célkitűzés bizonyul helyesebbnek. Zavar akkor keletkezik az erőben, ha „reakciós vagy radikális [értsd: szélsőbaloldali vagy szélsőjobboldali] célkitűzések támadnak az államban”. A magyar kormányzati politikában ekkoriban ugyancsak virulens irredenta célkitűzéseket a „nemzeti öncélúság szent megnyilvánulásaként” biztosította támogatásáról, s a helyes külpolitika feltételeiként nevezte meg a jó belpolitikát és gazdaságpolitikát, a kiterjedt szövetségkötési politikát, valamint azt, hogy a külpolitika iránya – összhangban a revíziós törekvésekkel – „bizonyos fokig” legyen imperialista. Krisztics a továbbiakban a bethleni békerevíziós álláspont lehetőségeire koncentrál, majd az államforma problematikáját veszi górcső alá, végül pedig ismét a revíziós célkitűzések vizeire evez. (Krisztics 1929, 2.)

Tizennégy esztendővel a tanácshatalom bukása után Krisztics – antikommunista beállítottságáról tanúbizonyságot téve – akként állította pellengérre a bolsevizmus eszméjét, hogy a Szovjetuniót „az antikrisztus birodalmaként” azonosította. Lenint a szovjetek valóságos messiásként tisztelik, s a bolsevizmus sem nélkülözi a vallásosság némely attribútumát. Ennek jegyében „megalakították az élő egyházat, melyet […] anyagi támogatásban részesítenek, tehát fizetett pópáik vannak, akik a Szentírás ama tételei alapján, hogy a gazdagok a pokolban égnek, míg a szegény Lázár a mennybe jut, és hogy a túlvilágon az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők, a kommunizmust az isteni kinyilatkoztatás beteljesedésének mondják”. Krisztics – Beraud nyomán – amellett ágál, hogy a bolsevista mozgalom igenis vallásos jelleggel bír, ám ideológiája egyértelműen „a leggonoszabb emberi gyűlölködés hitvallása”. Bármennyire is sáfárkodjék azonban a szovjethatalom, a Megváltó végül diadalt fog ülni az antikrisztus felett: „Az ő szelídsége, az ő emberszeretete az főként, mellyel nem bír az antikrisztus, és amellyel győzelme biztos felette”. (Krisztics 1933, 18–19.)   

1935-ben az államtudós a gyakorlati katolikus politika megvalósítási lehetőségeiről értekezett a Katolikus Szemle hasábjain. Kifejtette, hogy a szociális kérdés megoldatlansága számos problémát generál(t), amelyre a katolikus egyház is reflektálni kényszerült. Ennek nyomán születtek meg az ismert pápai szociális enciklikák, amelyből kifejlődött a „gyakorlati katolikus politika”, avagy politikai katolicizmus is. E felfogás főként a liberális társadalom- és államfelfogás hibáit korrigáló, a „keresztényszociális társadalmi szerkezet megvalósítására irányuló, alkotó, teremtő működésként” határozható meg, amely a katolikus táboron kívül az egész nemzet javát is szolgálja. A „gyakorlati katolikus politika” az első világháborút követően abban is jeleskedett, hogy felvegye a kesztyűt az „antiparlamentáris egypártrendszerre törekvőkkel” szemben, de időnként – például a hitleri Németországban – kénytelen volt feladni e küzdelmet. Krisztics az osztrák és a francia példák áttekintését követően levonja a „gyakorlati katolikus politikával” kapcsolatos következtetéseit. Eszerint (1) Ameddig a különböző kormányzatok „a keresztény erkölcs és a katolicizmus alapeszméi méltó érvényesülésének eleget tesznek”, addig szükségtelen keresztény vagy katolikus pártokat szervezni. (2) E pártok érdekeit mindenkor késznek kell lenni feláldozni, ha a katolikus Egyház „lelki hatalmának érvényesülése úgy kívánja”. (3) A katolikus politizálás terén még mindig tetten érhető az ún. katakomba-mentalitás; az Egyháznak ezt ellensúlyozandó törekednie kell a bátor emberi jellemek kialakítására. (4) A katolikus többségű államokban a kormányzók gyakran tetszelegnek a „katolikus vezérférfiúk” szerepében, ám jellemzően semmit sem tesznek a katolikus érdekek előmozdításáért. Krisztics végül az egypártrendszer kialakításával szemben foglal állást, s leszögezi, hogy a keresztény pártoknak száz százalékban a pápai szociális enciklikák szellemében kell működniük. E politikusoknak elő kell készíteniük a keresztényszociális szellemben íródott törvényeket a parlamentben, s e törvények végrehajtását is sürgetniük szükséges, hiszen „ha az emberi társadalmon segíteni lehet, akkor egyedül a keresztény élet és a keresztény intézmények felújítása segíthet”. (Krisztics 1935, 301–304.)

1940-ben Krisztics – a korabeli magyar államelmélet „nyelvújításra” való hajlamát tekintve korántsem szokatlan módon – a nemzetcsalád mibenlétéről értekezett a Dunántúl című orgánum hasábjain. A nemzetcsalád fogalma meglátása szerint elsősorban értékfogalomként ragadható meg; az egyén ugyanis – hangzik a kriszticsi érvelés – csakis a család, a nemzet és az állam részeként képzelhető el értelmesen. A nemzetcsalád három jelentéstartalmat is hordoz; ti. (1) a „nemzet tagjainak egymás iránti és a haza iránti szeretetén nyugvó szerkezet”, egyfajta altruista szervezet, amely egyben az állami lét fundamentuma is. (2) A nemzetcsalád másrészről a nők és a férfiak részvételét jelenti „az államerősítés minden vonalán”. (3) Végül a trianoni trauma orvoslásának fő fóruma is, „az elszakadt [terület]részek állandó visszakívánkozása az anyatörzshöz”. A mai feministák számára talán rabulisztikus lehet a tudós érvelése, amellyel a nők pótolhatatlan mivoltát igyekezett bizonyítani: eszerint „Óhajtandó, hogy a magyar nőknek a nemzetvédelem alapján való szerveződésével a honvédelmet, a jogbiztonságot és a szabadságot jelentő törvényeink mellé odakerüljön a magyar nőknek az emberszeretet és a hazaszeretetet a legkülönbözőbb módokon és arányokban érvényesítő íratlan törvénye.” (Krisztics 1940, 1.) Meglátásunk szerint ugyanakkor Krisztics e kissé barokkos megfogalmazással a női–férfi egyenjogúság mellett is lándzsát tört.

A fenti, jól körülhatárolható tematikus szálra felhúzott, ugyanakkor ötletszerűen kiválasztott cikkek és tanulmányok nyomán egy klasszikus konzervatív-szabadelvű, a jog mint „társadalmi irányeszme” (Krisztics 1942) értékei iránt elkötelezett, ám markáns nemzeti és keresztényszociális stílusjegyeket magán viselő gondolkodó képe rajzolódott ki előttünk. Ars poetica-ját talán mindennél jobban kifejezi az alábbi idézet: „S amilyen igazság az, hogy az ember nemzetéért a legnagyobb áldozatra képes, éppen úgy igazságos az ember ama igénye is, hogy az állam szabad polgárok közülete legyen”. (Krisztics 1941, 28.) 

Irodalomjegyzék

Cseresnyés Ferenc: Krisztics Sándor a katolikus-keresztény politika lehetőségeiről az 1930-as években. In Kult László – Ódor Imre (szerk.): Rangos famíliák, jeles személyek a 18– 20. századi Dél-Dunántúlon. Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára, Pécs, 2014, 355–376. o.

Krisztics Sándor: A jog mint társadalmi irányeszme. In Pannonia [Pannónia], 7. évf., 1–2. szám (1942), 1–15. o.  

Krisztics Sándor: A nemzetcsalád. In Dunántúl, 30. évf., 75. szám (1940), 1. o. 

Krisztics Sándor: Az antikrisztus egykor és ma. In Dunántúl, 23. évf., 86. szám (1933), 18–19. o. 

Krisztics Sándor: Gyakorlati katolikus politika. In Katolikus Szemle, 49. évf., 5. szám (1935), 301–304. o. 

Krisztics Sándor: Miért kell célkitűzés a politikában? In Nemzeti Újság, 11. évf., 14. szám (1929. január 17.), 2. o. 

Krisztics Sándor: Nép, nemzet, állam viszonya korunkban. Magyar Szociográfiai Intézet, Budapest, 1941. 

Szabadfalvi József: „A jogállam a jogeszme megvalósítását czélzó intézmény”. Jogállam-koncepciók Magyarországon a 20. század közepéig. Gondolat Kiadó, Budapest, 2023.

Szabadfalvi József: Szuverenitáskoncepciók a 20. század első felének magyar jogirodalmában. In Pro Publico Bono, 2013/1. szám (2013), 57–67. o. 

Nyitókép: Fortepan / Schermann Ákos

Témakörök: jogelmélet, kormányzástan, történelem
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT