Minden tudományágnak megvan a saját terminológiája, így a nemzetközi jog is rendelkezik önálló nyelvi eszköztárral. Az egyes szavak, illetve fogalmak meghatározása mindaddig nem okoz különösebb nehézséget, míg az adott tudományág művelői alkalmazzák és értelmezik azokat. Azonban amikor egy-egy definíciót az érintett tudományterület szempontjából laikusok alkalmaznak, a valódi jelentéstartalomtól eltérő értelmezés születhet. A nemzetközi jog szemüvegén át nézve a menekült az egyik legtágabban értelmezett fogalom. Hiába a konkrét módon meghatározott jogi definíció, más tudományterületek művelői és a köznyelv sok esetben teljesen más jelentéssel ruházza fel a menekült fogalmát, mint ahogyan az nemzetközi egyezmény szintjén megszületett.
Az elmúlt évtized során a nemzetközi közösség számos tömeges elvándorlásnak lehetett szemtanúja. Polgárháborúk és fegyveres harcok emberek milliói számára szolgáltak katalizátorként lakóhelyük elhagyására. A 2015-ös szíriai polgárháború vagy a jelenleg is folyó orosz–ukrán konfliktus hatására milliók kényszerültek – ideiglenesen, illetve akár véglegesen is – a lakóhelyük elhagyására, mindazonáltal a valamely szörnyűségek elől menekülő személyek mégsem tekinthetők minden esetben menekülteknek. A köznyelv ugyanakkor a fegyveres konfliktusok következtében lakóhelyüket elhagyó személyeket az esetek túlnyomó többségében mégis menekültekként definiálja, holott e személyek vonatkozásában mind az uniós, mind pedig a hazai jog is megkülönböztet egyéb védelmi kategóriákat.
A menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezmény viszonylag szűkre szabottan határozza meg a menekült fogalmát. Az egyezmény 1. cikke értelmében az a személy tekinthető menekültnek, aki „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való vélelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni”. A menekült fogalmát az Európai Unió a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismeréséről szóló kvalifikációs irányelve, valamint a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény az egyezmény szövegével egyezően határozza meg.
A genfi egyezmény definíciójából kitűnik, hogy nemzetközi jogi értelemben a menekülti jogállás elengedhetetlen feltétele a valamely védett tulajdonság miatti üldözés, illetve az üldözéstől való megalapozott félelem. Amennyiben egy személy a fenti feltételeknek nem felel meg, úgy hiába tartózkodik a saját országán kívül és folyamodik védelemért egy másik országban, nem válik jogosulttá a menekült státuszra. Kiemelendő azonban, hogy menekült státuszra nem jogosult személyek sem feltétlenül maradnak ki a védelemből. A fentebb hivatkozott kvalifikációs irányelv a menekült státuszon túlmenően rendelkezik a kiegészítő, illetve átmeneti védelem jogintézményéről is.
Azon személyek részére, akik nem felelnek meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy hazájukba történő visszatérésük esetén őket súlyos sérelem érné, és nem tudják, vagy félelmükben nem kívánják országuk védelmét igénybe venni, a kvalifikációs irányelv – ekképp a tagállamok joga is – kiegészítő védelmet nyújt. A magyar jog oltalmazotti státuszt biztosít a kiegészítő védelemben részesíthető személyek számára. Az oltalmazottak jogállása nagyban hasonlít a menekült státuszra. A két védelmi kategória közötti fő különbség, hogy az oltalmazott a menekülttel ellentétben nem rendelkezik választójoggal, illetve nem jogosult a menekültre vonatkozó kedvezményes honosításra.
Az uniós jogban is ismert harmadik védelmi kategória az átmeneti védelem intézménye. Átmeneti védelemben részesíthetők azok a személyek, akik hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború, etnikai összecsapás, valamint az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése miatt elmenekülni kényszerültek. A magyar jog a kvalifikációs irányelv alapján menedékes státuszban részesíti az átmeneti védelmet élvező személyeket.
A hazai jog ismeri továbbá a befogadotti védelmi kategóriát. Befogadott jogállásban részesülhet az a külföldi, aki nem felel meg a menekültként vagy oltalmazottként való elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy hazájába történő visszatérése esetén faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, vagy politikai meggyőződése miatt üldöztetés veszélyének, illetve halálbüntetésnek, kínzásnak vagy más embertelen bánásmódnak lenne kitéve, és nincs olyan biztonságos harmadik ország, amely befogadja.
Az egyes védelmi kategóriákban a szakszerű elnevezésnek a helyes terminológia használatán túl érdemi jelentősége van, a különböző védelmi kategóriákba tartozó személyeket ugyanis más-más jogosultságok illetnek meg. A menekült és oltalmazott státusszal rendelkezőket a tartózkodás szerinti ország állampolgárjaival szinte azonos polgári, illetve politikai jogok és kötelezettségek illetnek meg, kivéve azon jogosultságokat, amelyek nem kötődnek állampolgársághoz. A menekültekkel és oltalmazottakkal ellentétben e széleskörű jogosultságok köre a menedékesekre és befogadottakra már nem terjed ki. E védelmi kategóriákba tartozó személyek jellemzően a harmadik ország állampolgárjaira vonatkozó szabályok szerinti munkavállalásra, elhelyezésre, anyagi támogatásra, valamint alapvető egészségügyi ellátásokra jogosultak.
Nem csupán a jogosultságok köre az, ami megkülönbözteti a menekülteket a többi védelmi jogintézménytől, hanem e jogok gyakorlásának időtartama is. Míg a menekültek, oltalmazottak, illetve befogadottak tekintetében kizárólag objektív feltételek bekövetkezése – mint például származási országukba történő visszatérés vagy új állampolgárság megszerzése – esetén szűnik meg a védelmi státusz, addig az ideiglenes védelemre jogosult menedékesek védett jogállása (alapesetben) egy év elteltével megszűnik.
A fenti összegzésből látható, hogy a 2015-ös szíriai konfliktus elől tömegesen menekülők oltalmazotti, míg az orosz–ukrán konfliktus hatására lakóhelyüket elhagyók menedékes státuszban részesültek. A szíriai polgárháború hatására tömegesen elvándorlók azért estek az oltalmazotti kategóriába, mert megkülönböztetés nélküli erőszaknak voltak kitéve, míg az Ukrajnából érkezők avégett részesültek menedékes státuszban, mivel a háború pusztításai miatt kerestek maguknak biztonságos országot. Mindennek ellenére mind a hazai, mind pedig a nemzetközi sajtó előszeretettel hivatkozott a két említett konfliktus hatására lakóhelyüket elhagyó személyekre – helytelenül – menekültként.
Nyitókép forrása: istockphoto.com
