A közszereplés elleni stratégiai perek (strategic lawsuits against public participation) egyik célja, hogy vagyonos szervezetek és magánszemélyek a jogot a vallászabadság korlátozására használják fel, amelynek során hosszadalmas és költséges jogi eljárásokat (főként polgári és büntető pereket) indítanak hívők, újságírók, kritikusok és szakemberek elhallgattatására. Az ilyen perekkel az a probléma, hogy általuk a jog akár a szabad vallásgyakorlás ellen is fordítható, ha ellehetetleníti annak megnyilvánulását, illegitimálja alapjait és működési folyamatait.
A jog túlburjánzása, a jogi normák megszaporodása és a védelmüket ellátó intézmények megerősödése nemcsak a vallásszabadság megnyilvánulását nehezíthetik meg, hanem számos alapjog gyakorlását is megterhelhetik. A demokrácia és az alapjogok intézményesített védelme – minden gyengesége és kritikája ellenére – a társadalmi fejlődés és az egyéni, illetve kollektív kiteljesedés szempontjából a legkedvezőbb kormányzási modell.[1] A jog és különösen a perképesség maga is a demokrácia egyik alapköve. A közszereplések elleni perek esetében mégsem a demokrácia és az alapjogok védelme, hanem éppen ellenkezőleg, azok korlátozása, illetve ellehetetlenítése a végcél.
Ezek a perek látszólag nem különböznek a közismert rágalmazási[2] perektől, és látszólag mindkettő célja a felperes (sértett) becsületének és jó hírnevének védelme. A közszereplés elleni stratégiai perek valódi oka mégsem ez, hanem valamely (alap)jog gyakorlásának meggátolása. Ennek következménye az lehet, hogy az alperesek esetleg lemondanak a vallásuk gyakorlásáról, különösen hitük nyilvános felvállalásáról a lehetséges perköltségek és ítéletek miatt, még akkor is, ha a kereset alig vagy egyáltalán nem megalapozott. Ezek a perek alkalmasak arra is, hogy a felperesek megfenyegessék, megfélemlítsék és rettegésben tartsanak hívőket, újságírókat, tisztviselőket és kiadókat.
Vallási közösségek is tesznek feljelentést istenkáromlás miatt más hívők és közösségek ellen, ami aggodalomra adhat okot a vallásszabadság és véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartásával kapcsolatban. A vallásszabadság ugyanis azt jelenti, hogy senkit sem lehet üldözni vagy büntetni hite miatt, de távolról sem követeli meg, hogy az egész társadalomnak ugyanazt a vallásos meggyőződést kellene követnie. Természetesen a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos elismerése nem terjedhet ki az olyan megnyilvánulásokra, amelyek bárki személyes méltóságát sérti. Teljesen más megítélés alá esnek azok a magatartások, amelyek nem hitbéli meggyőződésből fakadnak, hanem céljuk a lelkiismereti szabadság korlátozása és a vallás szabad gyakorlásának akadályozása. Ezek a cselekmények méltán büntetendők, ha személye elleni erőszakkal vagy fenyegetéssel valósulnak meg[3]. A stratégiai perek kártékonysága akkor valósul meg, ha nem a személyes méltóságot védi, hanem bizonyos hitelveket védelmez és hitbéli meggyőződés alapján büntetést követel a más meggyőződésűek ellen. Egy vagy több hívő hitbéli meggyőződése nem lehet elegendő ahhoz, hogy a másik hívőt elítéljék. Ez azt hivatott megakadályozni, hogy bárki – különösen a közhatalmat gyakorlók – másokra kényszeríthessék saját hitbéli meggyőződésüket.[4]
A stratégiai perek jogfosztó és visszatartó hatásuk miatt tehát vallás- és szólásszabadsággal kapcsolatos aggályokat vethetnek fel, mégis legtöbbször lehetetlen kiszűrni és megakadályozni őket, mivel a felperesek megpróbálják elkendőzni mögöttes szándékukat. Az alapjogok védelme érdekében az Amerikai Egyesült Államok a stratégia perek ellen eljárásjogi módosításokat vezetett be. Ezek a lehetővé teszik az alperes számára, hogy felperesi rosszhiszeműség esetében elutasítási kérelmet nyújtson be, illetve eleve a felperesre hárul annak kötelessége, hogy már a keresetlevél benyújtásakor mutassa be a pernyertességét vélelmező bizonyítékait. Ha ennek nem tesz eleget, akár bírsággal is sújtható. Ez természetesen azok perképessége korlátozásához is vezethet, akik őszintén úgy vélik, hogy hátrányos helyzetbe kerültek.[5]
A jövőben kihívás lesz olyan eljárásjog követelmények kidolgozása, amely mindkét követelménynek eleget tesz. Egyrészt lehetővé teszi a rosszhiszemű pervitel megakadályozását, másrészt szabad utat enged a jóhiszeműen benyújott keresetek bírósági tárgyalásának.
Forrás
[1] Bertrand Mathieu, Le droit contre la démocratie?, Forum (Issy-les-Moulineaux: LGDJ, une marque de lextenso, 2017).
[2] Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (Btk. 226. §)
[3] A lelkiismereti és vallásszabadság megsértése (Btk. 215. §)
[4] Judit Bayer és mtsai., „Strategic Lawsuits Against Public Participation (SLAPP) in the European Union” (European Parliament, 2021. június 30.), 50, ; „La blasfemia no puede ser delito en una sociedad democrática”, lamarea.com, 2020. december 2.
[5] Kathryn W Tate, „California’s Anti-Slapp Legislation: A Summary of and Commentary on Its Operation and Scope” 1, sz. 4 (2000): 87.
