Május 18-án, szerdán megkezdte munkáját az EuroISME (The International Society for Military Ethics in Europe) nemzetközi katonai etikai szervezet 11. éves konferenciája. A háromnapos rendezvényen, melynek a házigazdája ezúttal a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a részt vevő kutatók, oktatók és egyéb szakemberek számos különböző megközelítésből keresik a választ a címben feltett kérdésre.
Bevezetőjében John Thomas, a szervezet elnöke kiemelte, hogy a konferencia témája különösen időszerűvé vált az időközben kirobbant ukrajnai háború okán. A brit Királyi Légierő nyugalmazott dandártábornoka rámutatott, hogy ebben a konfliktusban a jogi és etikai normákat teljesen figyelmen kívül hagyták, legyen szó többek között az arányosságról vagy a háború indításának jogos indokáról – pontosabban ezek hiányáról. Mint elmondta, bár a szakembereket folyamatosan az a vád éri, hogy mindig csak a már lezajlott háborúkra vannak felkészülve, a hadviselés természete valójában nem is változik olyan gyökeresen, ahogyan azt sokan hajlamosak feltételezni. Hozzátette, hogy miközben a katonai etikának már csak ezért sem jelent megoldhatatlan kihívást, hogy lépést tartson a hadviselés változó természetével, jogosan vethető fel a kérdés, miszerint a politika vajon képes-e ugyanerre.
Erkölcsi minimum, emberi maximum
Deli Gergely rektor rövid köszöntőjében kihangsúlyozta, hogy a katonai etika – amely az NKE tananyagában is helyet kapott – alapvető fontosságú, mivel egy olyan erkölcsi minimumot képez, amely nélkül a háborúk még véresebbek lennének. Emellett egy olyan közös alapot alkot, amely erősíti a kohéziót a magyar és a külföldi haderők, továbbá a katonák és a civilek között, nem utolsósorban ezért is érvényesülnek a szempontjai a most zajló magyar haderőreform során is.
A köszöntőket követően a házigazdák részéről Siposné Kecskeméthy Klára ezredes, nemzetközi dékánhelyettes mutatta be részletesen a Ludovika és a hazai tisztképzés történetét. A konferencia témájához kapcsolódóan kihangsúlyozta, hogy a maga idejében a „ludovikás” fogalommá vált a magyar társadalomban, köszönhetően annak az erkölcsi, emberi mércének, amelyet az itt tanult tisztek képviseltek. Elmondta, hogy az intézmény az újjáindítása óta ismét ugyanezt a szellemiséget és örökséget viszi tovább.
Ami változik, és ami nem
Témaindító előadásában Jovan Babić, a Belgrádi Egyetem etikaprofesszora annak a véleményének adott hangot, hogy miközben rendhagyó időket élünk, ez valójában nem újdonság, legyen szó akár a Szovjetunió összeomlásáról, a világjárványról, az afganisztáni összeomlásról vagy éppen az ukrajnai háborúról. Eközben viszont a világunk valóban folyamatosan változik, és bár a változás nem rendhagyó jelenség, ez gyakran megdöbbentő sebességgel zajlik – akár hónapok alatt is teljesen új nemzetközi helyzet alakulhat ki, ami időnként a katonai etika szempontjából is korábban nem vizsgált kérdéseket vethet fel. Emellett változik a világunk történéseit leíró nyelvezet is, ami nem változtatja meg az általa leírt jelenségeket, ám hatással van az azokhoz való hozzáállásra. Példaként említette, hogy a nemzetközi katonai beavatkozásokat ma már ritkán nevezik háborúnak, ehelyett előszeretettel láttatják azokat „rendfenntartásnak”, ami azonban a háború valóságán nem változtat. Babić professzor az új helyzetek által felvetett kérdések közé sorolta az iraki kivonulással kapcsolatban azt, hogy egy jogalap nélküli, igazolhatatlan bevonulás vajon automatikusan igazol-e egy kivonulást.
Meglátása szerint a katonai etikának új jelenségekre is reflektálnia kell, és ezek nem is kerülik el az ezzel foglalkozó kutatók figyelmét. Ilyennek nevezte például a drónok használatát a hadviselésben, és az e körül kialakult vitát, amely szerint ezek egyfelől a pontosságukkal csökkentik a járulékos veszteségeket, másfelől viszont a használatuk még inkább eltávolítja a döntéseket meghozó katonákat a döntéseik következményeitől.
Nők és béke
Andrea Ellner, a londoni King’s College tanára a nők szerepét hangsúlyozva kiemelte, hogy kimutatható összefüggés áll fenn a nemek közti egyenlőség egyes országokban biztosított mértéke és ezen országok stabilitásának a növekedése, valamint a háborúra való hajlandóságának a csökkenése között. Emiatt is fogadta el a NATO már 2000-ben a Nők, béke és biztonság elnevezésű programot, amely azóta is nélkülözhetetlen iránymutatásként szolgál a tagországok számára.
Az ukrajnai háborúval kapcsolatban rámutatott, hogy az két szuverén állam, ugyanakkor két, számos szálon kapcsolódó nép között zajlik, ami leginkább az 1990-es évek délszláv háborújával mutat párhuzamokat, Mariupol helyzete pedig hasonló hatást gyakorol a nemzetközi közvéleményre, mint annak idején Szarajevó. Véleménye szerint a párhuzam abban is megfogható, hogy a jelenlegi konfliktus Ukrajna „megkésett függetlenségi háborújaként” is értelmezhető.
Ellner professzor azt hangsúlyozta, hogy miközben még nem látszik, milyen lesz a konfliktust lezáró esetleges „igazságos béke”, azt azonban bizonyosnak nevezte, hogy a nők fokozottabb bevonása növelni fogja egy ilyen béke esélyét.
