Interjú Molnár Katalin egyetemi docenssel, a Magatartástudományi Tanszék oktatójával a „4D Diskurzus a digitális didaktikai diverzitásról” című, decemberben megjelent könyvéről.
Szokatlan, idegen szavakból álló címet adott az egyébként könnyed hangvételű, nagyon olvasmányos könyvének. Nem félt, hogy elriasztja az olvasókat?
Mivel ez a könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül, nem kellett attól tartani, hogy ilyen címmel senki nem veszi le a könyvesbolt polcáról. A négy szó az adott szakterület négy szakkifejezése, és a kezdőbetűikből kijön a szójáték, ami a 4D címet egy újabb szimbolikus jelentéssel ruházza fel. Ez a talányos cím inkább figyelemfelkeltő, mint riasztó.
A beszélgetőkönyv magyar szó, mégis újszerű és érdekes műfaji megnevezés. Ez mit takar?
Ezek a szövegek inkább monológok. Egy részük, pontosan huszonöt darab, önkéntelenül, mégpedig naplóformátumban kikívánkozó érzéseket és gondolatokat közöl. A sajátjaimat. Más részük – belőlük huszonöt plusz kettő van – ún. vendégnapló, amelyek felkérésre születtek, és sokszor kapcsolódnak az előző írásokhoz. Egy harmadik csoportja a szövegeknek pedig hozzászólás, amelyek egy része spontán, más része szintén „megrendelt” írás, és kifejezetten a reflexió volt a céljuk. Közöttük szép számmal találhatók a tanár számára oly fontos hallgatói vélemények is. Mint kommunikációtanár, nagyon fontosnak tartom a reális önértékeléshez a mások általi visszajelzéseket. A tanítványainktól ugyanis nagyon sokat tanulhatunk.
Akkor tehát nem egyedül jegyzi a szövegeket. Kik voltak a szerzőtársak?
Szerencsére a távolléti oktatással nem egyedül kellett megküzdenem. Akkor sokan jártunk hasonló cipőben, hiszen mindannyiunknak riasztóan új volt ez a helyzet. Hamar körém gyűltek – és egy idő után szándékosan gyűjtöttem is őket – azok a kollégák és barátok, akik hajlandóak voltak szembenézni hiányzó kompetenciáikkal, és vállalkoztak a közös kalandra, hogy tanuljunk egymástól. És hamar rájöttünk: a kezdeti kesergést együtt könnyebb lehet alkotó energiákká változtatni. Velem együtt hatvankét szerző beszélget a könyvben. Életkoruk 13-tól 65-ig terjed. Mesterségük címerei: általános iskolás gyerek, egyetemista, mérnök, jogász, rendőr, vám- és pénzügyőr, kutató, tréner, szociológus, újságíró, tanár. Hivatásosok és civilek.
Honnan jött e különleges műfaj ötlete? Hiszen naplóról van szó, de vendégírások, hallgatói értékelések is szerepelnek benne.
Naplót sokan írtunk gyerek- vagy kamaszkorunkban. Én is. Felnőttként a pandémia idején újra ehhez a műfajhoz fordultam. Tulajdonképpen eleinte csak ki akartam írni magamból azokat az aggodalmakat, amelyek a digitális oktatás kényszerében rám törtek. Aztán meghívtam a naplómba vendégszerzőket, így teljesedett ki a kép. Mások tapasztalatai is hasonló érzéseket közvetítettek, így erősítettük és biztattuk egymást. A hallgatói értékelésekre pedig azért van szükség, mert rájöttem, hogy ha csak mi, tanárok mondjuk el a magunk véleményét az online oktatásról, akkor féloldalas lesz a megközelítés. A hallgatói írások tulajdonképpen a mi tükreink, ezért is helyeztem el őket keretben.
Mi volt a célja ezzel a vállalkozással?
Amikor elindult, akkor leginkább a dilemmáinkat szerettük volna megosztani egymással, annak érdekében, hogy könnyebben boldoguljunk az előttünk álló problémával. Hiszen nem tudtuk, mit kezdjünk az online térben magunkkal és a hallgatókkal. Aztán amikor szaporodtak az írások, akkor a közlési vágy már arra irányult, hogy ebből egyfajta kordokumentum legyen. Érdekes lesz felidézni, hogyan éltük át és túl a hét és fél hónapos online oktatást. Hátha tanulhat belőle más is – bár természetesen senki se szeretné, ha újra előállna ez a helyzet. Harmadrészt pedig történt egy óriási módszertani fejlődés, ami tulajdonképpen egy szerencsés mellékhatás. A beszélgetések során ugyanis rengeteget gondolkodtunk arról, mi a hatékonyabb tanulás titka. Sok ötlet, megoldás, apró fogás tárul fel a könyv lapjain, amelyekről nem szereztünk volna tudomást, ha csak a saját tantermeinkben maradunk. A virtuális térben könnyedén be tudtunk ülni egymás óráira, és utána jó kis eszmecseréket folytatni arról, ki mit hogyan csinált, és szívesen fogadtuk egymás visszajelzéseit. A távhospitálás műfaja menet közben született, és nagy hasznunkra volt. Hihetetlenül értékes kincsek lapulnak ugyanis a kollégák tarsolyában, amelyekre jó volt rálelni és rávilágítani.
Mit adott Önnek az online oktatás időszaka?
Rengeteg új élményt a hallgatókkal való közös tanulás során, sok-sok szép és tartalmas, érdemi beszélgetést, konzultációt az érdeklődő kollégákkal, lehetőséget a digitális kompetenciáim fejlesztésére. És az örömet, hogy mint szenvedélyes tanárember, módszertani segítséget adhatok másoknak, és így kisebb aggodalommal néztek egy-egy kihívás elé. Jó látni mások fejlődését, amit az online oktatás kényszere felgyorsított.
Egyetemi oktatóként hogyan látja a jövő egyetemét? Milyen súllyal szerepelnek majd az online, illetve a jelenléti órák?
Én teljes mértékben a jelenlétiségben hiszek: a közös „aura”, amelyben a tanulók egymással és a tanárral összehangolódva együtt tanulnak, nem pótolható, de a távolléti oktatás időszaka megtanított arra, hogy igenis lehetséges olyan módon használni az online teret, hogy bizonyos funkciók teljesen oda kerüljenek át. Olyasmire gondolok, amiért „kár” a tanterembe jönni. Sok energia, idő, pénz megspórolható lenne, ha a tanulás bizonyos elemeit áttennénk a digitális platformokra. Ha sikerül jó arányt találni a kettő között, akkor a hibrid oktatás jövőbeni létjogosultságát kész vagyok elfogadni.
Kiknek ajánlja a könyvet?
Elsősorban a szerzőknek szerettem volna vele örömet szerezni, hogy lássák, milyen sok játszótárs csatlakozott a közös beszélgetésbe, és mi lett abból a sorozatból, amelynek ők csak egy-egy darabját írták. De ajánlom bárkinek, akit érdekel, hogy a tanárok és a hallgatók hogyan élték át és túl a távolléti oktatás nehéz időszakát. Ha szabad nagy ívű álmokat szőni: az utókor számára is hasznos lehet: a pandémiáról szóló narratívák gyűjteményeként hiteles kordokumentumként szolgálhat.
Hol, milyen formában érhető el a kötet?
Nyomtatott formában 100 példány jelent meg, ezt a szerzők kapták. De digitális formában elérhető az alábbi linken:
