November elején és közepén három uniós tagország kormányfője látogatott el a tagjelölt Észak-Macedóniába és Albániába. A kevés hozzáadott értékkel bíró októberi Nyugat-Balkán csúcs után milyen üzenettel bír a két tagjelölt meglátogatása? Egy dolog biztos, mind Nyugat-, mind Közép-Európa képviseltette magát a találkozókon, így Magyarország szempontjából is fontos szövetségek erősödtek meg az elmúlt hetekben.
November 10-én Mark Rutte holland kormányfő látogatást tett Albániába és Észak-Macedóniába. Az európai integráció útján legelőrehaladottabb tagjelölt országok számára fontos találkozón ígéret született az első kormányközi konferencia (IGC – intergovernmental conference) megtartására, valamint a bolgár–észak-macedón csörte feloldására. Az alacsonyföldi kormányfő pálfordulásának is betudható, hogy immár szóban is elismerte a két tagjelölt reformtörekvéseit, és eddigi elért eredményeit mind a korrupció és szervezett bűnözés elleni harc, valamint az igazságszolgáltatás megerősítése terén. A konferencia megkezdésére optimista számítások szerint decemberben kerülhet sor.
Egy héttel később ugyanígy tett az osztrák Európa-ügyi miniszter, aki támogatta a „Nyitott Balkán” nevű kezdeményezést. Michael Linhart az EU-t és a tagjelölti térséget kölcsönösen erősítő kezdeményezések támogatásának fontosságát hangsúlyozta, mint egymást nem kizáró tényezőket. Fontos kiemelni, hogy a novemberi bolgár elnökválasztási eredmények fényében nemcsak erős antikorrupciós fordulat indulhat meg az országban, hanem az észak-macedón kapcsolatok normalizálása is napirenden lehet.
A magyar érdekek szempontjából is fontos november 18-i lengyel elnöki látogatás nem csupán a térség bővítése kapcsán került előtérbe. A lengyel-belorusz határon kialakult migrációs válsághelyzet, valamint a hibrid fenyegetések elleni közös fellépést szorgalmazta a lengyel fél. Az észak-macedón partner a decemberi európa-ügyi miniszterek Általános Ügyek Tanácsát nevezte meg mint az országa és a térség szempontjából meghatározó hitelességi tesztet. Továbbá mint NATO-tag támogatta lengyel partnerét a belorusz határon kialakult helyzet gyors megoldására. A helyzet nem csak az EU északi határán feszült, a hetekkel ezelőtti Milorad Dodik boszniai szerb vezető által szorgalmazott elszakadási kísérlet komoly belpolitikai válságot idézett elő Bosznia-Hercegovinában. A térségben egyre gyakoribb kínai és orosz befolyás növekedése szintén fejfájást okozhat az EU-nak, főleg, hogy több tagjelölt is az európai klubtagságra pályázik.
A European Council on Foreign Relations nevű agytröszt szerint az EU-nak sokkal inkább geopolitikai szereplővé kell válnia, és ki kell terjesztenie saját biztonság- és védelempolitikai struktúráját a déli határvidékére is. A nyugat-balkáni tagjelöltek bevonása az Európai Védelmi Unióba (PESCO, Európai Védelmi Alap stb.) pozitív kényszerpályán tartaná a déli szomszédság tagjait, így kevésbé lennének külföldi befolyás hatása alatt. Az európai uniós, valamint a V4-es harccsoportok a balkáni partnerekkel együttműködve erősíthetnék meg a békés többnemzeti együttélést, a regionális biztonságot és az EU külső határait minden migrációs, hibrid és kiberfenyegetéstől, amely gyengíti a schengeni térséget és a négy alapszabadságot. Magyarán, a biztonság koncepciójának a kibővítésére van szükség, amely nem csak a helyi, regionális, hanem európai biztonsági védőhálót is magában foglalja. Fontos, hogy a 2003-as thesszaloniki EU-Nyugat-Balkán csúcson felajánlott „európai perspektíva” kézzelfogható valósággá váljon, s a 20. évfordulóra már konkrét bejelentésekről beszélhessünk. A 2004-es nagy bővítés után most az EU-nak stratégiai bővítésre van szüksége. Ha nem szeretnénk, hogy az EU belső kohéziója csökkenjen, saját geopolitikai súlyát kell növelnie a közvetlen szomszédságában. Ehhez közös politikai akaratra, stratégiai célok meghatározására valamint hatékony eszközökre lesz szükség. A jövőre is hivatalossá váló Stratégiai Iránytű új és eddig ismeretlen irányokba navigálhatja az Uniót, amely a tagállamokat és tagjelölteket is megerősítheti, mivel mind egy hajóban evezünk.
Kép forrása: clingendael.org
