A 2021. szeptember 26-án tartott önkormányzati választásokon Ausztria második városában, Grácban a szavazatok közel 29 százalékának megszerzésével az Osztrák Kommunista Párt szerepelt a legjobban, így az elkövetkező években ők adhatják a város polgármesterét is. A most már több mint harminc éve válságát élő nyugat-európai kommunista mozgalomnak újabb önbizalomnövelő dózist adott ez a hajszálnyi győzelem. A kérdés csak annyi, hogy valóban egy kommunista reneszánsznak vagyunk szemtanúi, vagy csupán egy új történelmi helyzetben láthatjuk ugyanazt a műsort.
A gráci kommunisták vezetője, Elke Kahr a jelentések szerint elsőre el sem hitte, hogy megnyerték a választást, és szavazatszámlálási hibára gyanakodott. Az 1983 óta aktív kommunista párttag – tehát nem újhullámos – gyanakvása érthető: pártját igazán nem kényeztették el sem az osztrák, sem pedig a stájer szavazók: ugyan a tartományi parlamentben jelenleg két képviselőt tudhatnak magukénak, az osztrák szövetségi törvényhozásban 1959 óta nincs jelen képviselőjük. A hosszú évtizedek sikertelensége után csak a stájerországi kísérlet jelentett reménysugarat sokak számára.
2005-től kezdődően ugyanis a stájer kommunisták, megtörve az 1970 óta tartó kudarcsorozatot, ismét jelen vannak a tartományi parlamentben. Ezt a folyamatot koronázta most meg a gráci siker. A három éves korában örökbe fogadott, korábban lakás- és szociális ügyekkel foglalkozó tanácsnok esetleges polgármestersége Ausztria második városában újra megnyitja a kommunisták számára az országos politikába való bekapcsolódás lehetőségét.
Egyesek számára ez a választási győzelem újabb bizonyíték a nyugat-európai kommunista baloldal újjászületésére.
Bár a német die Linke legutóbbi választási kudarca árnyékot vet a túlzott derűlátásra, a sokak számára idestova több mint tíz éve élő remény arra, hogy a közép- és kelet-európai demokratikus átmenetekkel, valamint a Jugoszlávia és a Szovjetunió szétesésével egzisztenciális válságba kerülő kommunista mozgalom ismét megerősödhet, nem halt el. Új lendületet kapott ez az optimizmus 2019-ben, amikor Finnországban a Li Andersson által vezetett, 1990-ben a kommunista mozgalomból kivált Baloldali Szövetség (Vasemmistoliitto) bekerült a szociáldemokraták által kormánykoalícióba, és maga a pártelnök oktatási miniszterként vállalt pozíciót.
Ebbe a reménybe kapaszkodva látnak sokan a stájer kommunisták mérsékelt, illetve most a gráci kommunisták váratlan sikerében újabb jelet arra, hogy a jövőben a kommunisták erőteljesebb hatással bírnak Európa jövőjére. Kétségtelen, szavazatszerző erejű lehet a jövőben, hogy az egykori kommunista pártok igyekeznek a korszellemhez igazodni. Ha kell, átveszik az ökológiai mozgalmaktól a posztindusztriális értékrend képviseletét, ha kell, a demokráciáért aggódnak a balközép pártoknál is erősebben.
Mégis, egy közelmúltbéli ausztriai botrány éppen a stájerországi kommunisták megújulásának valódiságát kérdőjelezi meg. Két tartományi képviselőjük közül ugyanis az egyik, név szerint Werner Murgg – aki a 2005-től tartó „megújulás” egyik vezéralakja – egy most nyilvánosságra került felvételen, ami idén nyáron készült, Aljakszandr Lukasenka és az általa vezetett rendszer mellett állt ki. Az esetet súlyosbítja, hogy Murgg esetében nem nyelvbotlásról van szó. Ő volt az az osztrák kommunista politikus, aki 2019 májusában egy úgynevezett békedelegáció keretében meglátogatta az egyébként nemzetközileg el nem ismert Donyecki Népköztársaságot.
Az amúgy is az európai uniós tagállamok átlagánál általában oroszbarátabbnak tartott Ausztriában is feltűnést keltett az ügy, amit a kommunista párt elnöke azzal magyarázott, hogy végül is magánügy, hogy ki hol tölti el a vakációját. Murgg például Belaruszban. A sokak által túlzottnak tartott oroszbarátság persze távolról sem csak a kommunisták sajátja: a radikális jobboldali Szabadságpárt is meglehetősen közeli kapcsolatokkal rendelkezik a hivatalos oroszországi vezetéssel.
Ebből adódóan talán Murgg nyilatkozata sem kavart volna nagyobb vihart, ha nem a második legnagyobb osztrák város vezetését megszerző párt egyik vezetőjétől származik. Most azonban nemcsak a nemzetközi nyilvánosságban, de oroszbarátnak tartott hazájukban is bizonyítaniuk kell, hogy ez a kommunista párt már nem az a kommunista párt, amit Moszkvából irányítanak.
