Végzettségére nézve geológus volt, de dolgozott rakodómunkásként is. Ült börtönben jogerős ítélet nélkül nem is egyszer, volt vendégprofesszor a tengerentúlon, és tanított a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is. Leginkább mégis külföldön is ismert és elismert nemzetpolitikai szakértőként tekintünk Duray Miklósra, a tavaly decemberben elhunyt felvidéki magyar politikusra.
A ’84-es bebörtönzése elleni tiltakozások akkoriban a nemzetközi közvéleményt is megmozgatták. Hogyan építette ki saját hitelességét és volt képes reflektorfénybe helyezni a felvidéki magyarság ügyét a nagyvilágban? Hogyan érte el azt például, hogy a nyolcvanas években megjelenjen Párizsban egy, a szlovákiai magyarok helyzetéről, az ellenük elkövetett jogsérelmekről szóló jelentés? Mit értékeltek, ismertek fel benne külföldön a kortárs írók (Vonnegut, Miller, stb)?
Hol szerezte meg geológusként a politizáláshoz szükséges elméleti alapokat, hol ismerte meg a szükséges háttértudást, összefüggéseket? Hogyan érte el azt, hogy a csehszlovák államhatalom a közép-kelet-európai rendszerváltások idejére már jól ismerte nevét, munkásságát, politikai céljait?
Mai adásunkban róla beszélgetünk egy múlt heti, emlékének szentelt konferencia apropóján Gyurcsík Ivánnal, Duray Miklós közvetlen munkatársával, az egykori Együttélés politikai mozgalom vezető titkárával, aki jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem regionális együttműködésért felelős rektori tanácsadója.