A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kisebbségpolitikai Kutatóműhelye és az Egyetemi Könyvtár Központi Könyvtára szervezésében került sor Manzinger Krisztián: Magyarország területi változásai a 20. században című új könyvének bemutatójára március 7-én délután.
A program elején Mészáros Zoltán, az NKE Egyetemi Könyvtárának főigazgatója köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: sokadik közös rendezvénye e bemutató a könyvtárnak és a Kisebbségpolitikai Kutatóműhelynek, amely azért is örvendetes, mert egy könyvbemutató az egyetemek hármas feladatának képes megfelelni: a képzésnek-oktatásnak, a kutatásnak, és a felhalmozott tudás disszeminációjának. E kötet egyetemi jegyzetként is használható, kutatómunka előzte meg, és a széles nagyközönség is haszonnal forgathatja.
Mérföldkő
Gyurcsík Iván, rektori tanácsadó, a Kisebbségpolitikai Kutatóműhely vezetője felidézte a műhely másfél éves működését, és szólt arról, hogy annak fontos mérföldkövét jelenti a könyvtárban helyett kapott Kisebbségpolitikai Különgyűjtemény létrejötte. Emlékeztetett arra is, hogy sorrendben ez immár a hetedik közös, azaz a könyvtárral együttműködésben szervezett könyvbemutató. Az efféle események értéke egyebek mellett az az aktív beszélgetés, diskurzus, amely elindulhat egy-egy frissen megjelent kötet apropóján.
A nyitóbeszédeket követően vette kezdetét az a panelbeszélgetés, amelyben Gyurcsík Iván mellett Vizi Balázs, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Nemzetközi Jogi Tanszékének docense kérdezték a Patrocinium Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzőjét, Manzinger Krisztiánt, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi Jogi Tanszékének adjunktusát, mb. tanszékvezetőjét, az NKE John Lukacs Intézetének munkatársát.
A teljesség igényével
Vízi Balázs jelezte, jóllehet a könnyen olvasható, karcsú kötet súlyos kérdésekkel foglalkozik, szerencsés, hogy a kisebb horderejű ügyek is helyet kaptak benne. Hiszen azt tudjuk, hogy a nagy történelmi kataklizmák jellemzően határváltozásokkal jártak, ám az kevéssé ismert, hogy időnként például természeti változások nyomán – tipikusan ilyen helyzet a folyómedrek módosulása – is módosulnak az államhatárok. A kötet első története a Halastó-vita még a Monarchia idejéből, míg az utolsó epizód 2016-os, a nemzeti és nemzetközi jogrendben precízen beépített határcsere Szlovénia és Magyarország között egy határfolyómeder-változás kapcsán.
„A teljesség igényével készült a kötet, mégis, már most sejthető, hogy lehet majd második, egyben javított kiadás. Ugyanakkor könnyed könyvet szerettem volna készíteni, amely a lehető legkevesebb betűvel a lehető legtöbbet mond, s amelyet vaskos irodalomjegyzék segít” – jelezte a szerző. Manzinger Krisztián célja, mint mondta, nem új kutatási eredmény ismertetése volt, bár a Trianon 100 Kutatócsoport eredményeire nagyban támaszkodott. Sokkal inkább egy kézikönyv írására törekedett, melynek alapvetően az egyetemisták a célközönsége, ám a szép és igényes (térkép)illusztrációk mindenkit olvasásra buzdítanak. A könyv tehát a nemzetközi jog oktatását tankönyvként segíti, miközben történeti visszatekintést ad.
Területcserék
A beszélgetésben szó esett a határmegállapító bizottságok szerepéről, a korabeli magyar politikusok ezen intézményhez kapcsolódó elvárásairól, a Millerand-levélről, amely a határok későbbi módosításának felvetésével hiú reményeket keltett a magyarokban. A vasútvonalak szerepéről is szólt a szerző a határok meghúzása kapcsán.
Elhangzott: a területcserék ugyanakkor nem ritkák napjainkban sem. 1990 óta négy ízben került sor konszenzusos, általában határfolyók miatt foganatosított határmódosításokra, amelyek közös eleme, hogy azonos nagyságú területek cserélnek ilyenkor gazdát.
Gyurcsík Iván felvetésére Manzinger Krisztián beszélt a leghűségesebb, illetve a legbátrabb város történetéről is. Mint fogalmazott, az egyébként akkoriban német többségű Sopront azért hagyta meg Magyarországnak az antant, mert két vesztes ország között zajló nem lényeges kérdésnek ítélte. Kevés helyen engedtek ilyesmit. Balassagyarmat esetén – más felvidéki nagyvárosokhoz hasonlóan – például a vasutasoknak esküt kellett tenniük a csehszlovák államra, máskülönben elveszítik állásukat. Megtagadták. Itt azért sikerült célt érniük, mert maga az antant is túl mély beavatkozásnak ítélte, hogy egészen odáig nyúljon a határ. Az átmenő forgalmat az Ipoly-völgyi vasúton garantálták, amely ugyan Magyarországon futott, de csehszlovák vasútként üzemelt.
Kisebbségvédelem
A kisebbségvédelmi garanciákról szólva a brit-francia ellentétek is előkerültek, és az a tény, hogy e téma Európának e felén volt inkább lényeges, Németországnak kisebbségvédelmi kötelezettségei csak Felső-Sziléziával szemben voltak, a Ruhr-vidéki lengyelekkel szemben nem, sem az olaszoknak Dél-Tirollal, sem a franciáknak Elzász kapcsán.
Elhangzott még a magyarok óriási tudása a térképészet terén, a nemzetiségek arányait szemléltető Carte Rouge, amelyet azonban gyakorlatilag lesöpörtek a tárgyalóasztalról Trianonban.
S hogy e döntések milyen kompex hatást gyakoroltak a későbbi évtizedekre, arra példa Bős-Nagymaros ügye: ha a második világháború idején Dunacsúnt nem csatolják Csehszlovákiához, a folyó felduzzasztására sem kerülhetett volna sor.
Nyitókép: Kassa, hajnalban. (Forrás: depositphotos.com)
