„Békés tenger nem nevel ügyes hajósokat”

Határozott, felkészült, markáns véleménye van, amelyet kutatásaira alapozva alakított ki – ez a benyomásuk alakulhatott ki Mészáros Gáborról azoknak, akik részt vettek A KRESZ értelmezése a gyakorlatban című, november végi rendezvényen. A közlekedésbiztonság területén oktató és kutató szakember statisztikai adatokkal támasztotta alá álláspontját például a gyorshajtás vagy a gyalogosok felelőssége témakörében. Honnan az indíttatás az közlekedésbiztonsággal kapcsolatos edukáció iránt? Miért végezte el a pedagógusképzést? Bemutatjuk az NKE Rendészettudományi Kar Közbiztonsági Tanszékének adjunktusát.

„Nem rendőrnek készültem – szögezi le már a beszélgetésünk elején –, hanem tengerésznek”. Ennek megfelelően közlekedési üzemmérnökként végzett Győrben, az akkori Széchenyi István Főiskola Közlekedési és Logisztika Intézetében. Itt szerzett közlekedés üzemmérnöki diplomát, tengerész fedélzeti tiszti kiegészítéssel. Dolgozni is e minőségében kezdett, ám megszűnt a tengerhajózási ágazat, csak néhány hajó maradt, így a vágyott tengerész fedélzeti tiszti pálya lehetősége elúszott. Érdekes, hogy a szakdolgozatának témája már akkor a közlekedésbiztonság volt: a Csokonai nevű magyar hajó mentési rendszerének tervéről és baleseti vizsgálatáról írt.

Kiszorultak tehát a pályakezdők arról a néhány, megmaradt hazai hajóról, Mészáros Gábor pedig – minthogy közlekedésbiztonsággal szeretett volna foglalkozni –, körbenézett a lehetőségek között, majd baleseti vizsgálóként folytatta a Rendőrségnél. A meglévő diplomája mellé egy felsőfokú rendőrszervező képzést is elvégzett, ekkor diplomamunkájában ismét csak a biztonság témája foglalkoztatta, ezúttal a veszélyes anyagot szállító járművekkel foglalkozott. Mindez 1996-ban történt.

Szabálykövetően

Ezt követően a BRFK Közlekedési Főosztályának Vizsgálati Alosztályán volt vizsgáló, kiemelt fővizsgáló, bűnügyi főtechnikus, kiemelt főreferens, csoportvezető, szépen haladt tehát előre, majd 2001-ben felkérték oktatónak a Budapesti Rendészeti Szakközépiskolában.

A biztonság témája egyébként talán azért is foglalkoztatta, mert alapvetően szabálykövető attitűd jellemzi, erre jött még rá a hajózási háttér. „Mindennek nagyon szigorú rendje volt: ha ott nem tartjuk be a technológiai sorozat biztonsági feladatait, nem nagyon van, aki kijavítja helyettünk. Meg nem is ér oda, aki megmenthet minket. Mások tehát a lehetőségek és a prioritások”.

A szabálykövetést részben a családi háttér hozta a budapesti születésű szakembernek, édesapja műhelyében fontos volt tudni, hova nem szabad nyúlni, mi lehet veszélyes. Ezt tehát korán meg kellett tanulni; a kötelező sorkatonaságban később szintén rendszabályok szerint kellett élni. Ezt is sikerrel abszolválta: tartalékos parancsnokként végzett ott is.

A Rendőrségnél közúti közlekedési, majd vasúti, később légi és vízi balesetekkel is foglalkozott. Ennek lényege, hogy a helyszíni szemle során feltárt adatokat a vizsgálat során kiegészítik azokkal az információkkal, amikkel döntésképes lesz az ügyészség a tekintetben, hogy megszünteti a nyomozást, az eljárást, vagy bíróság elé viszi, és vádat emel. Ez a vizsgálói munka lényege.

Közben az oktatás terén is előbbre lépett: vezetéstechnikai szakoktató lett.

Okok és felelősségek

A közlekedési szakma csúcsának a balesettel összefüggő tudást, feladatokat tekintik, mert ott egyaránt lényeges a KRESZ ismerete, és a forgalomellenőrzési- és –irányítási ismeret. Hiszen egy szemle során ellenőrizni kell az ittasságot, fontos ismerni a KRESZ-t, amivel minősíteni kell, hogy milyen szabályt szegtek meg, s miért következhetett be a baleset. Ez tehát komplex terület.

Ha az ember nagyon sok balesettel találkozik, akkor felmerül benne a kérdés, hogy miért történik ennyi? És elkezdi elemezni a baleseteket, megvizsgálja a balesetelemzésből származó adatokat. A következő lépés pedig annak végiggondolása, milyen okok lehetnek a háttérben, miképpen lehetne megelőzni a szerencsétlenségeket. Vajon a képzés hiányos? „És akkor – még nem iskolarendőrnek hívták – kimentünk iskolákba a biztonságos közlekedésről oktatni – például a Vakok Intézetébe is” – meséli a szakember.

Nagyon fontos elkülöníteni a balesethez kapcsolódó felelősséget és az okokat – szögezi le Mészáros Gábor. A felelős megállapításánál azt kell nézni, ki milyen leírt szabályt szegett meg. Amikor azonban a baleset okát vizsgálják, ott már más tényezők fontosak: például az, hogy noha szabályt szegett a gyorshajtó, a gyalogos körülnézett, nem lépett le, így elkerülte azt, hogy elüsse az autó. Azaz melyek azok az okok, amelyeknek köszönhetően elkerülhető volt a baleset: egy fényjelző készülék (piros lámpa) segített? Vagy az oktatás? Forgalomszervezéssel és edukációval is eredményt lehet elérni. „Ezeket vizsgáljuk tehát, s ebből nagyon sok olyan információhoz jutunk, amelyek a rendőrségen kívül máshol nem állnak rendelkezésre”.

Tipikus példa erre a gyorshajtás szerepe a halálos baleseteknél. A Központi Statisztikai Hivatalhoz (KSH) a baleseti adatokat a rendőrség szolgáltatja. De ezt még az eljárás elején teszi. Létezik egy 30 napos adatszolgáltatási határidő a Rendőrség részére, és ami ezután derül ki, az a statisztikai adatokban már nem látható. Márpedig a sebességtúllépésre vonatkozó igazságügyi szakértői vélemény jellemzően nem készül el 30 nap alatt – azaz a statisztikákban nem jelenik meg az, hogy mondjuk egy halálos balesetnél a gyalogost azért halt meg, mert túllépte a megengedett sebességhatárt a járművezető. 

Akciókban, hallgatókkal

Az NKE-n tíz éve oktat Mészáros Gábor, akkor kérték fel arra, hogy a szakközépiskolában megszerzett gyakorlati tapasztalatát a tisztképzésben is kamatoztassa – addig jellemzően civilek oktatták a közlekedési rendőröket. „Bejöttek a képzésbe olyan gyakorlati elemek, mint például a vezetéstechnikai képzés, a rendőri karos irányítás képzése, vagy az ittasság ellenőrzése. Én rendőrként kiviszem a hallgatókat akciókba, egy civil kevésbé teheti ezt meg”.

Közben elvégezte a Szegedi Tudományegyetemen a pedagógiai szakos bölcsészképzést, amely, mint mondja, nagyon sokban változtatott a szemléletén. Azt mondja, ösztönösen csinálunk dolgokat, a tanítás is ilyen. Nem tudjuk, hogy valami miért működik, miért jó, vagy miért nem működik, miért nem jó. Egy ilyen képzés során erről nagyon sokat lehet tanulni, például arról, miképpen lehet a nem várt, vagy nehéz esetekre reagálni, vagy arról, mit és hogyan lehet valóban a tudást mérni a számonkérés során, és arról is, hogyan kell motiválni, felzárkóztatni, dicsérni.

S azt is megtanulta, hogy – minthogy az oktató is ember –, a szimpátiát-antipátiát el kell tudni választani a teljesítményértékeléstől. A hallgatók nagyon hamar megéreznek mindent. „Volt már olyan élményem, hogy a záróbulin megkérdezte egy tanítványom, hogy miért volt, hogy mindig őt a vizsgáztattam a legszigorúbban? Azt válaszoltam: tudod, miért? Mert már az elején láttam, hogy piszok ügyes gyerek vagy, nagyon szimpatikus voltál. De ezt mindenki látta rajtam, ezért volt, hogy tőled ötször annyit kérdeztem. Na de ötször annyit is teljesítettél, mert mindenre válaszoltál – így mindenki láthatta, hogy megérdemelten kaptál jó jegyet! Erre nem is gondoltam, válaszolta a hallgató.”

„Vannak dolgok, amikből nem lehet engedni”

A kérdésre, mit szeret legjobban az oktatásban, megmutat egy táblát, amit a most végzett szakaszától kapott. „Békés tenger nem nevel ügyes hajósokat” – ez áll rajta. „Megértették a hallgatók, hogy én nem azért követelek tőlük többet, vagy sokat, mert nem szeretem őket. Amikor elmennek gyakorlatra, akkor mondják, hogy kezdik érteni, mit, miért csináltunk. Én mindig elmondom: nem cél, hogy barátok legyünk. Lehetünk jóban is, de vannak dolgok, amikből nem lehet engedni. Ilyen például a képzés. Amikor gyakorlatra megyünk, ott az van, amit én mondok, parancsuralmi rendszer működik. Én azért tudom vállalni a felelősséget, amit úgy csinálnak, ahogyan én mondom. Lázadó korban lévő fiatalokkal ez a fajta rendészeti szocializáció az egyik legkeményebb feladat. Ha megértik, mit miért teszek, és megtapasztalják, hogy alkalmazható tudást kaptak, az jól esik.”  

Van azért, hogy valakinek nem tud segíteni, olyankor utólag is sokat foglalkoztatja a probléma, vajon mit lehetett volna másképp csinálni, hogyan lehetne mindenkit „megmenteni”, és adott esetben „jó útra” terelgetni. Összességében nagyon szereti az NKE-n azt, hogy hallgató centrikus.

És gyakorlatorientált. Létezik például un. mérési gyakorlat: a hallgatók alkoholt isznak, fokozatosan, s közben folyamatosan mérik a saját légalkohol szintjüket. Mindezt azért, hogy lássák, tapasztalják, hogy a rendőri eszközök mit, hogyan mérnek, mennyi alkohol fogyasztását hogyan jelzi a műszer.

Torzító statisztikák

Szereti nevén nevezni a dolgokat. Mi sem mutatja ezt ékesebben, mint hogy a korrupció megítéléséről is végzett egy kutatást hallgatói körben. „Az egész onnan indult, hogy csináltam a pedagógiai diplomámhoz egy pályaválasztás motivációs vizsgálatot a rendészeti szakközépiskolások között. Ebből az látszott, hogy nagyon sokan szociális okok miatt jönnek erre a pályára. Budapestről nemigen jönnek rendészeti középiskolába, sokkal inkább Nógrádból, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, Tolnából, Baranyából, Somogyból. Meg szoktuk nézni a pályaválasztási motivációt első és másodév után. Van különbség! A nyári gyakorlaton a tanulók szembesülnek a rendőri pálya kihívásaival. A munkaterhelés, a sokszor kiszámíthatatlan időbeosztás nem mindenkinek tetszik. Sajnálatos módon találkoznak a szakma árnyoldalaival is, és akkor ebben a mérés szerint benne volt a rendőri korrupció is, ami erkölcsi dilemma elé állította a tanulókat.

A sebességméréssel kapcsolatban Mészáros Gábor fontosnak tartja elmondani: csak ott mérhetnek a rendőrök, ahol arra engedélyt kaptak, ebben szerepe van annak, hogy hol tudnak az autóval biztonságosan megállni, hol balesetveszélyes különösen a gyorshajtás, azaz fontos, hangsúlyozza, hogy értelme legyen a mérésnek. 30-as táblánál sosem mérnek, hacsak előtte nem 50-es tábla volt, s az megváltozott. Sajnos nincs olyan év, hogy egy közúton dolgozó meg ne halna gyorshajtó miatt. Ilyen helyeken, azaz közúti munkavégzés környékén ezért mérnek.

Disszertációjában is a sebesség túllépés és a balesetek összefüggéseit vizsgálta. Arra jutott, hogy a KSH statisztikái azért torzítanak, és nem mutatják világosan az ok-okozati összefüggést, mert létezik egy 30 napos adatszolgáltatási határidő, s az igazságügyi szakértői véleményben bizonyos adatok emiatt nem tudnak megjelenni. Ilyen például a sebesség-túllépés. A gyalogosok halálának valódi oka a legtöbb esetben nem pusztán az elütés ténye, hanem az érkező autó sebessége. E meggyőződése megalapozott: minden egyes megyébe leutazott, és végignézte, -elemezte a kapcsolódó aktákat.

Tipikus eset, meséli, hogy a KSH felé csak az az információ jut el, hogy – például – valaki nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett, ezért nekiment egy fának. Ám a helyszínen látszik, hogy az autó kettészakadt – márpedig ez csak abszolút sebesség túllépésnél fordulhat elő. Ám ez nem jelenik meg a statisztikában, jóllehet a baleseti okok harmadánál ez áll a háttérben. „Olyan ez, mint a Covid idején: ha mind a két emberen van maszk, a fertőződés aránya sokkal kisebb, mint ha csak az egyiken. Ha kisebb a sebesség, kevesebb az áldozat is, ez ennyire egyszerű! A rendőrségnek komoly feladata ezt kommunikálni minden lehetséges fórumon. Az uniós Fehér könyvben is szerepel: az első számú gyilkos a gyorshajtás, ami alatt egyébként az abszolút gyorshajtást értjük, tehát a meghatározott sebességnél gyorsabban történő haladást”.

Egyszerűen, érthetően

A terveit illetően azt mondja, nagyon szeretné az alkohol problémáját vizsgálni. Az alkohol közrehatása, ha az ittas vezető meghal a balesetben, éppúgy nem derül ki a statisztikából, mint a sebességtúllépés, mert az adatszolgáltatási határidő lejárta után érkezik meg a kapcsolódó információ, amit a boncjegyzőkönyv tartalmaz. Az NKE-n szeretnénk ilyen kutatást és szimulációt is. Másik érdeklődési területe a kerékpáros közlekedés és az erre vonatkozó magatartásformák. „Fel akarjuk futtatni ezt a közlekedési formát, de ezt úgy kell megtennünk, hogy a kerékpáros halálos áldozatok száma ne emelkedjen.”

Szenvedélyesen beszél minderről, hitelesen. Iskolákba is szívesen vesz részt edukációs foglalkozáson, az egyszerű és nagyon érhető üzenetek átadásában hisz. A tovább lépéshez pedig kellenek a kutatási eredmények is, mondja.

Minden létező fórumon igyekszik edukálni az embereket, van, hogy rádióműsorba is betelefonál, hogy helyre tegye az e témával kapcsolatos tévedéseket. „Kapok érte hideget-meleget, mert nem azt mondom, amit hallani szeretnének. De cáfolat még soha nem jött.”