Harmadik felek és a Nyugat-Balkán stratégiai jövője: a geopolitika az új normalitás? címmel tartott nyilvános előadást Noela Mahmutaj, a Tiranai Egyetem Európa Tanulmányok Intézetének vezető kutatója a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Scholar programja keretében április 22-én, az Oktatási Központban. Az albán kutató három kulcskérdés köré építette mondanivalóját: hogyan értelmezhető ma a geopolitika fogalma, kik a Nyugat-Balkánon befolyást gyakorló harmadik felek, valamint milyen jövőbeli forgatókönyvek képzelhetők el a térség számára.
Eltűnt-e valaha a geopolitika?
A geopolitika kapcsán a kutató felidézte, hogy a hidegháború lezárását követően, különösen a 2010-es években, széles körben elterjedt az a nézet, miszerint az integráció és a nemzetközi együttműködés fokozatosan háttérbe szorítja a geopolitikai rivalizálást. A konfliktust stabilitás, a stabilitást pedig integráció követte volna. Az elmúlt évek eseményei azonban ennek ellenkezőjét igazolják: a verseny, a befolyásszerzés és a stratégiai érdekérvényesítés ismét meghatározó tényezővé vált a világpolitikában. A Nyugat-Balkán pedig ebben az összefüggésben nem periféria, hanem geopolitikai aréna. Mintegy 18 millió ember él a térségben, amely földrajzi és politikai értelemben is Európa egyik legfontosabb találkozási pontja. Bár egyes államok már NATO-tagok, a többiek pedig európai uniós tagjelöltek, a régió továbbra is sérülékeny. Az előadó rámutatott: a korrupció minden országban komoly kihívás, miközben az uniós csatlakozás elhúzódása társadalmi fáradtságot eredményezett. Bár Albánia esetében már 2030-ig szóló csatlakozási perspektíva is megjelent, ilyen időtávon a politikai és geopolitikai környezet gyorsan változhat.
Harmadik felek a térségben
A bizonytalan integrációs kilátások teret nyitnak az úgynevezett harmadik felek számára, amelyek az euroatlanti irány mellett, illetve azzal versengve igyekeznek növelni jelenlétüket. Noela Mahmutaj szerint Kína, Oroszország és Törökország eltérő módszerekkel, de egyaránt aktív szereplővé vált a Nyugat-Balkánon.
„Egy övezet, egy út”
Kína elsősorban gazdasági és infrastrukturális eszközökkel épít befolyást. Az Egy övezet, egy út kezdeményezés keretében a régiót az európai piac felé vezető kapunak tekinti. Szerbiában különösen látványos a kínai jelenlét, ide tartozik például a Belgrád–Budapest vasútvonal fejlesztése, amely kínai hitelből valósul meg. Montenegró esetében a nagyszabású kölcsönök súlyos adósságterhet eredményeztek, ugyanakkor Albánia tudatosan korlátozza a kínai befektetéseket. Ennek egyik példája, hogy az állam 2020-ban biztonsági megfontolásokból visszavásárolta a kínai forrásból megépült tiranai nemzetközi repülőteret. Az előadó hangsúlyozta: Kína esetében a gazdasági jelenlét idővel politikai befolyássá alakulhat.
A pánszláv ortodoxia
Oroszország ezzel szemben viszonylag csekély befektetési jelenlét mellett is hatékony politikai befolyást gyakorol. Ennek alapját az energiahordozók, valamint a pánszláv és ortodox narratívák jelentik, amelyek a médián és a politikai diskurzuson keresztül jelennek meg. Szerbia és Bosznia-Hercegovina különösen érintett ebben, ami az euroatlanti integráció egyik akadályává is vált. Oroszország politikai pártokat és vezetőket támogat, miközben Szerbia jelentős mértékben függ az orosz energiaimporttól. Albánia ezzel szemben már az orosz–ukrán háborút megelőzően is minimális kapcsolatot ápolt Moszkvával, Ukrajna szuverenitásának támogatása pedig tovább fagyasztotta ezeket a viszonyokat.
Legyen mecset!
Törökország szintén régóta jelen van a térségben, egyszerre építve a történelmi örökségre és a pragmatikus együttműködésre. Vallási és kulturális kapcsolatai a muszlim közösségeken keresztül Albániában, Koszovóban, Bosznia-Hercegovinában, Észak-Macedóniában és Szerbiában is érvényesülnek. Albánia szintén stratégiai partnerként tekint Ankarára, amely befektetésekkel, infrastrukturális fejlesztésekkel és mediációs szerepvállalással erősíti pozícióit. Törökország az előadó értelmezésében puha erőként lép fel, de egyértelmű stratégiai szándékkal.
Egyensúlyozás vagy integráció?
A térség államai eltérően reagálnak a megnövekedett nagyhatalmi jelenlétre. Szerbia aktívan egyensúlyoz a különböző szereplők között, míg Albánia euroatlanti elkötelezettsége miatt szelektív alkalmazkodási stratégiát követ. Bár a több partner több befektetést jelenthet, mindez gazdasági és politikai bizonytalanságot is hordozhat.
Merre tovább?
Előadása végén Noela Mahmutaj három lehetséges forgatókönyvet vázolt fel a Nyugat-Balkán jövőjére nézvést. Az első az európai uniós integráció elmélyülése reformokon és jogharmonizáción keresztül. A második a többszörös alkalmazkodás, amely az egyensúlyozás logikájára épül. A harmadik pedig a tartós töredezettség, amelyben a geopolitikai verseny tovább mélyíti a megosztottságot.
Nyitóképen az új tiranai mecset, a kép forrása: RexWholster / depositphotos.com
