Miért okoz komoly vízválságot a klímaváltozás? Mit tehetnek a tudósok e kérdésben, és mi lenne ezt követően a döntéshozók feladata? Tudunk-e a közös cél érdekében együttműködni? Neves kutatók beszéltek e kérdésről a szabadegyetemen.
A Ludovika Szabadegyetem Fenntartható Fejlődés szekciójában Szöllősi-Nagy András egyetemi tanár, hidrológus, a Víz Világtanács korábbi kormányzója mint egyik régi barátját mutatta be Charles J. Vörösmarty hidrológust, a New York-i Városi Egyetem professzorát, akivel a klímaváltozásról beszélgettek.
Elhangzott, ebben az évben még enyhébb nyár elé nézhetünk, de a hőmérséklet változása nem önmagában jelenti a problémát. Ami inkább gondot okoz, hogy a jelenség extrémen változtatja meg a globális vízciklust, azaz váratlan szárazságokat és áradásokat okozhat világszerte. Utóbbiak komoly károkat okozhatnak az épített környezetben, ami mérnökileg nincs felkészítve az ennyire szélsőséges időjárásra. A vízciklus-változás következményei szinte mindenkit érinteni fognak, sőt Európa számos országa már meg is tapasztalta egy-egy hatalmas áradás pusztítását.
Szöllősi-Nagy András elmondta, a klímaváltozás döntő része minden bizonnyal emberi tevékenység miatt történik, noha a Föld fokozatos lehűlése és felmelegedése valóban tekinthető ciklikus folyamatnak. Ezt a véleményt elsőként a szovjet tudósok hangoztatták a hidegháború korában. Azóta az ENSZ szakértői inkább azzal értenek egyet, hogy a természetes folyamatot nagyon komolyan befolyásolja az ember.
A „fogatlan oroszlán”
Ennek ellenére a nemzetközi együttműködés még mindig gyenge e téren – ma a rövid távú érdekek felülírják az emberiség hosszú távú jövőjét. Az együttműködést megnehezíti, hogy a fejlődő országok segítséget kérnek problémáik megoldásában, azonban a fejlett országok igyekeznek lerázni magukról a más nemzetek gondját. A klímaváltozás feladatainak menedzselése elsősorban az ENSZ-re hárulna, de egyelőre a szervezet „fogatlan oroszlán”, hiszen nincs megfelelő anyagi és politikai háttere komoly programok véghezviteléhez – költségvetése például ma kevesebb, mint amivel New York városi rendőrkapitánysága gazdálkodik.
Vörösmarty professzor arról beszélt, a tudomány feladata az, hogy tényeket mutasson be, ám nem feladata, hogy ezek alapján saját víziókat alkosson. Ez inkább a döntéshozók dolga, hiszen ők képesek társadalmi szabályokat alkotni. Ez természetesen sok akadályba ütközhet – a tudomány tényeit ma még felülírhatják választáspolitikai, szociális vagy éppen anyagi érdekek. A tudomány feladata az is, hogy megpróbálja minél jobban láttatni az összefüggéseket arról, hogy mennyire kicsi a világ, illetve, hogy egy-egy helyi döntésnek milyen messzire ható következményei lehetnek. A víz egyre inkább feszültségeket fog okozni a határok mentén, mert bizonyos helyeken sok lesz, máshol pedig alig. Muszáj ezért a párbeszédet fenntartani és együttműködéssel kezelni a vízciklus-változás kérdését.
Szöllősi-Nagy András arról is beszélt, a tudomány képviselői még egyelőre gyengék abban, hogy érthető, rövid és figyelemfelhívó üzeneteket juttassanak el a döntéshozóknak. Ebben mindenképpen fejlődniük kell.
