A szennyvíz tisztítása ma már nem csupán műszaki kérdés: a vízkészletek védelme, a fenntartható vízgazdálkodás és a szigorodó uniós előírások egyaránt új megoldásokat sürgetnek. Hol tart Magyarország a korszerű szennyvíztisztításban, mennyire felkészült a szakma az új technológiákra, és milyen jó gyakorlatokat érdemes átvennünk külföldről? – többek között ezekre a kérdésekre adott választ Karches Tamás, az NKE VTK Vízellátási és Csatornázási Tanszékének egyetemi docense.
A szennyvíz mint válasz az aszályra
A tisztított szennyvíz befogadó vízfolyásba – többnyire folyóba – kerül, ami kimegy az országból, így gyakorlatilag elveszítünk egy nagy vízmennyiséget. Ráadásul többnyire mélységi vízbázist csapolunk, annak van ugyan megújulása, de az egyre növekvő kitermelési ütem megközelítheti, illetve egyes esetekben meg is haladhatja a természetes utánpótlódást, így a vízkészletek hosszú távon csökkennek. A korszerű szennyvíztisztítás éppen itt tud bekapcsolódni: a tisztított vizet nem engedjük el, hanem visszatartjuk és újrahasznosítjuk, egyrészt felszíni hasznosításra, mint például ipari növényke (energiaültetvények) öntözésre, vagy zöldfelületek öntözésére. A felszín alatti hasznosításra pedig régóta létezik az ún. irányított vízutánpótlás.
Természetes szűrés
A MAR (Managed Aquifer Recharge), azaz irányított talajvíz-utánpótlás lényege, hogy a vizet beszivárogtató medencéken vagy kutakon keresztül juttatják a vízadó rétegekbe. Felszíni beszivárogtatás esetén a talaj természetes szűrőként működik: bizonyos szennyeződéseket visszatart vagy biológiai úton lebont, míg a közvetlen kúton keresztüli betáplálás csak kiváló minőségű, hossza és költséges tisztítási folyamatokon átment vízzel lehetséges, és folyamatos minőségellenőrzést igényel. Erről egyébként nemrégen a Környezetvédelmi Minisztérium is kiadott egy állásfoglalást.
Vissza a föld alá? – Csak szigorú feltételekkel
A tisztított szennyvíz Alföld alá történő visszatöltése elvileg lehetséges, de gyakorlatilag nagyon korlátozottan alkalmazható. A hagyományos szennyvíztisztítókból kilépő víz ugyanis további, költséges kezelés nélkül nem alkalmas erre, mert gyógyszermaradványokat, hormonhatású anyagokat, mikroműanyagokat és egyéb mikroszennyezőket tartalmazhat, amelyek kockázatot jelentenek a felszín alatti vízkészletekre – Magyarországon pedig az ivóvíz 95%-a éppen ezekből származik. A Minisztérium szerint is reálisabb megoldás a tisztított szennyvíz ellenőrzött felszíni felhasználása (erdősávok, energiaültetvények, városi zöldfelületek öntözése), az EU 2020/741 rendelete által előírt szigorú vízminőségi és monitoring-követelmények betartásával.
Szigorú követelményeknek kell megfelelni
Ahhoz, hogy a tisztított szennyvíz aszályos időszakokban biztonságosan használható legyen, nagyon alaposan meg kell tisztítani: el kell távolítani belőle a kórokozó baktériumokat, a lebegő anyagokat és a szerves szennyezéseket. Az európai szabályok szerint négyféle vízminőségi szint létezik – a legmagasabb tisztaságú víz akár nyersen fogyasztott zöldségek öntözésére is alkalmas, míg az alacsonyabb minőségű csak ipari célokra vagy takarmánynövényekhez használható. Ha a tisztított víz megfelel ezeknek a szigorú követelményeknek, akkor biztonságosan helyettesítheti az ivóvíz-minőségű készleteket öntözésnél, hűtésnél vagy egyéb céloknál.
Jelentős fejlesztésre vár a hazai szennyvíztisztítás
Magyarországon a szennyvíztisztító telepek többsége ma még elsősorban arra koncentrál, hogy teljesítse a hagyományos előírásokat (szerves anyag, nitrogén, foszfor, kórokozók csökkentése) és fenntartsa a meglévő infrastruktúrát. A víz-újrahasznosítás – különösen az aszály idején biztonságosan felhasználható, magas minőségű tisztított víz előállítása – jelenleg nem kiemelt gyakorlat, Magyarország az EU 2020/741 rendeletét csak részben ültette át, és főként a legalacsonyabb, D osztályú víz mezőgazdasági felhasználására fókuszál. A mikroszennyezők eltávolítására szolgáló negyedik tisztítási fokozat kiépítése uniós szinten már követelmény a nagyobb (150 000 LE feletti) telepeknél, de hazai viszonylatban ez még előttünk áll, és jelentős beruházási igénnyel, valamint komoly üzemeltetési kihívásokkal jár. A következő években várhatóan elsősorban arra kell forrásokat, technológiát és szakértelmet biztosítani, hogy néhány nagy telepen megjelenjenek ezek a fejlett tisztítási megoldások (aktív szén, ózon, membrántechnológia), és ehhez kapcsolódva kialakuljon a teljes kockázatkezelési és engedélyezési rendszer. Csak ezután lehet reálisan arról beszélni, hogy a tisztított szennyvíz szélesebb körben, aszályos időszakokban is biztonságosan és bizalommal használható erőforrássá váljon.
Nemzetközi és hazai jó gyakorlatok
A Kanári-szigeteken olyan MAR-technológián alapuló projektek futnak, ahol a tisztítás után (pl. membrán-bioreaktor, fertőtlenítés) mély kutakon vagy talajon keresztüli beszivárogtatással juttatják a regenerált vizet az ivóvízbázisként is használt vízadó rétegekbe. A cél egyszerre a vízkészlet növelése, a tengervíz-benyomulás megfékezése és az öntözővíz biztosítása, mindezt szigorú nemzeti szabályozás és folyamatos minőségellenőrzés mellett teszik. Malagában a jó gyakorlat inkább a felszíni újrahasznosításra épül: a város és agglomerációjának célja, hogy a fő szennyvíztisztítók tisztított vizét ne a tengerbe engedjék, hanem szinte teljes egészében zöldfelületek öntözésére használják. Már kiépítették az ehhez szükséges, membrántechnológián fertőtlenítési lépéseket alkalmazó szennyvíztisztítási fokozatot. Ezenkívül például a Axarquía Living Lab olyan mezőgazdasági kísérleti tér, ahol valós körülmények között tesztelik és fejlesztik a tisztított szennyvízre épülő öntözést, okosöntözési-rendszereket, például az újrahasznosított vizet avokádó- és mangóültetvények öntözésére, tápanyag-visszanyeréssel kombinálva használják. Magyarország számára ez a minta azt üzeni, hogy érdemes először stabil, jó minőségű tercier tisztítást kiépíteni, majd célzottan – például energiaültetvények, ipari növények, városi zöldfelületek – köré fejleszteni az újrahasznosított víz saját vezetékhálózatát és a gazdákkal, önkormányzatokkal közös üzemeltetési modelleket.
Tudás és innováció
Az, hogy Magyarország még nem készült fel teljes mértékben a feladatra, nem azt jelenti, hogy nincs innováció ezen a területen. Léteznek minta szennyvíztelepek, az energia- és anyagvisszanyerésre jó példák, hazai innováció az a tisztítószer, amit a szennyvíziszapból nyerünk vissza. A szakemberek megfelelő tudással rendelkeznek, igény van innovációra, de a forrás szűkös. A jó gyakorlatokat meg kell ismernünk és hazai viszonyokra adaptálnunk. Viszont ez csak egy kis szelete az egész történetnek.
A tisztított szennyvíz a jövő erőforrása
Nagyon valószínű, hogy 10–20 év múlva a korszerű szennyvíztisztítás fontos pillére lesz a hazai aszálykezelésnek, de önmagában nem elég, ha a többi víz- és tájhasználati feladat elmarad. Többek között változtatni kell a tájhasználaton: a vízmegtartó, mozaikos tájszerkezetet, vizes élőhelyek, egykori lápok és mocsarak részleges helyreállítását kell előtérbe helyezni, nem pedig a gyors levezetést. Erősíteni kell a természetes vízmegtartó megoldásokat – kis tározók, záportározók, sekély erdőelöntések, árterek és holtágak vízpótlása –, amelyek egyszerre szolgálnak aszálycsökkentést, ökológiai értékmegőrzést és helyi mikroklíma-javítást. Végül a városi vízgazdálkodásban is elengedhetetlen a szemléletváltás: esővíz helyben tartása, zöld infrastruktúra, hőszigetek csökkentése, hogy a települések se „szárítsák ki” tovább a környező tájakat.
Kicsiben is működhet: helyi megoldások a vízhiányra
A konténerizált, decentralizált szennyvíztisztítás ott tud hozzájárulni az aszálykezeléshez, ahol nincs közműves csatornahálózat, de mégis keletkezik szennyvíz – például kisebb falvakban, üdülőterületeken, ipari vagy turisztikai létesítményeknél. Ezek a kisméretű, helyben üzemelő berendezések lehetővé teszik, hogy a szennyvizet a keletkezés helyén tisztítsuk, és – megfelelő utókezelés után – részben visszanyert vízként használjuk öntözésre, locsolásra vagy technológiai célokra, így tehermentesítve az ivóvíz-készleteket. A visszanyert víz mennyisége ugyan általában csekély, és fajlagosan drágább, mint nagy központi rendszerekben, ezért elsősorban lokális jelentőségű megoldás
A víz újrahasznosítása a lefolyónál kezdődik
A lakosság legfontosabb hozzájárulása, hogy megelőzi a szennyvíz szennyezését: amit nagyon nehéz és drága „kiszedni” a vízből, azt eleve ne engedjük bele a rendszerbe. A csatornahasználati etikett része, hogy a vécé és lefolyó nem szemetes: zsírt, olajat, vegyszereket, festéket, oldószereket nem öntünk a lefolyóba, a háztartási kemikáliákból pedig inkább környezetbarát, foszfátszegény, illat- és színezékmentes termékeket választunk stb.
Nyitókép forrása: Ba_peuceta / depositphotos.com
