A Ludovika Public Diplomacy Hub ösztöndíjasaként tölthetett el az elmúlt év végén néhány tartalmas napot Budapesten, a Ludovika Campuson Mansoor Ahmad Khan pakisztáni, illetve Paweł Pawłowski lengyel kutató. Magazinunk páros interjújában kutatási témájuk fókusza mellett elsősorban az egyetemek és kutatóközpontok közötti együttműködésekről, ennek eredményeiről kérdeztük meg a nemzetközi szakértőket.
Elsőként arra kérem önöket, hogy néhány szóban mindketten mutatkozzanak be magazinunk olvasói számára.
M.K.: Mansoor Ahmad Khan, Pakisztán egykori diplomatája vagyok. Közel 33 éven át dolgoztam diplomataként a világ különféle részein. Bécsben Pakisztán osztrák és szlovák nagykövete voltam, de dolgoztam Pakisztán bécsi, majd genfi ENSZ-küldöttségében is. Sok időt töltöttem el emellett a saját régiómban, négy évig Indiában, majd hat évig Afganisztánban szolgáltam. Mióta nyugdíjba mentem, azóta egy helyi egyetemhez kötődő politikai kutatóközponthoz tartozom. Munkám alapvetően a részvétel olyan kutatásokban, amelyek Pakisztán és a világ más országai közötti politikai és gazdasági interakciókra, e tevékenységek megkönnyítésére, valamint Pakisztán kulcsfontosságú közpolitikai kérdéseire fókuszálnak, mint például a klímaváltozás, a digitális technológiák forradalma, az oktatás, a mesterséges intelligencia, ám szintén érdekelnek az olyan eszmecserék is, mint például a Ludovika Public Diplomacy Hub munkájában való részvétel.
P.P.: Paweł Pawłowski, a dezinformáció elleni küzdelem jogi aspektusaira koncentráló lengyel kutató vagyok. Kutatásaimmal arra próbálok megoldásokat találni, hogy hogyan lehet alapvető szabadságjogainkat megőrizve ellenállni a dezinformációnak. Számomra legfontosabb a szólás és a vélemények szabadsága, mert láthatjuk, hogy miközben a dezinformáció ellen küzdünk, alááshatjuk társadalmi és politikai rendszerünk alapjait. Adjunktus vagyok a wroclaw-i szakmai képzési főiskolán, emellett pedig egy általam társalapított, a közép- és kelet-európai együttműködést segíteni szándékozó kutatóközpont és alapítvány tagja vagyok. Ellenezzük azokat az ideológiai projekteket, amelyeket az európaiakra kényszerítenek, s nagy szószólói vagyunk a transzatlanti szövetségnek.
Mit gondolnak, meglévő problémáinkra és konfliktusainkra születhetnek megnyugtató megoldások az egyetemek, kutatóközpontok nemzetközi, szoros és őszinte együttműködése révén?
M.K.: Világunk ma valóban komoly kihívásokkal, konfliktusokkal és feszültségekkel néz szembe. A folyamatos eszmecsere a világ különféle egyetemei, kutatóközpontjai, tudósai között szerintem segíthet megoldásokat találni ezekre, illetve képes a döntéshozók számára ajánlásokat készíteni. Nincs természetesen a zsebünkben az azonnali megoldás, ám a folyamatos interakció segíthet az embereknek közelebb kerülni egymáshoz, így aztán a megoldásokhoz is. Például a Ludovika Public Diplomacy Hub ösztöndíja számomra nagy segítség abban, hogy magyarországi kutatók, újságírók és diákok segítségével mélyebben megérthessem Magyarország, benne pedig a Ludovika történetét. Bár már jártam itt, most még világosabbá vált számomra, hogy milyen kérdésekkel néz szembe az ország, milyen politikákat folytat a gazdasági növekedésért, a béke és stabilitás eléréséért, a magyar emberek életének javításáért. Ezekhez magam is tudok kapcsolódni, hiszen a régió is, ahol élek, hasonló kihívásokkal néz szembe. Ezért is lenne jó, ha nekünk is sikerülne meghívni magyar kutatókat Pakisztánba, hogy hasonló látogatásokat tegyenek, és próbáljanak megismerkedni a mi körülményeinkkel.
P.P.: Az egyetem ösztöndíja fantasztikus kezdeményezés, ami több szempontból is támogatja erőfeszítéseinket. Először is, elősegítette számomra Magyarország, a magyar nézőpont, a magyar kultúra és a magyar történelem jobb megértését, illetőleg a Ludovika történetének megismerését. Különösen tetszett, hogy ezen az egyetemen a képzés nem csupán a tananyagról szól, de a hallgatók egy komplex személyiséget építhetnek fel mellé, amelynek része a hazafias attitűd is. Emellett nagyszerű lehetőség az ösztöndíj arra is, hogy találkozzak olyan, hozzám nagyon hasonló nézőpontot képviselő magyar emberekkel, akik a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a médiajog területén kutatnak. Szintén volt lehetőségem találkozni azokkal a magyar szakértőkkel, akik ma Közép-Európa erősítésében érdekeltek. Még két elem bővítette nézőpontomat az egyetemen, egyrészt pakisztáni kutatótársam jelenléte, másrészt pedig az, hogy volt lehetőségem találkozni a Ludovikán tanuló Stipendium Hungaricum ösztöndíjasokkal. Abszolút új és remek élmény volt általuk megismerni teljesen más nézőpontokat és problémákat, valamint frissítően új perspektívát Európáról.
Milyen tanácsot adnának annak a magyarországi hallgatónak vagy kutatónak, aki jobban is érdeklődik kutatási területük iránt?
M.K.: Ma kihívásokkal teli, globalizált, összekapcsolt világban élünk. A pakisztáni diákok jól tudják, mi történik Európában vagy az Egyesült Államokban. Hasonlóan a magyarországi vagy európai diákok is tudják, mi történik a világ más részein. E diákok lesznek azok, akik a kormányzás, az üzlet vagy az élet más területein hamarosan színre lépnek, azaz ők fogják irányítani az országainkat. A legfontosabb, hogy legyen interakció és együttműködés közöttünk. Ha ez működik, akkor szerintem képesek leszünk a mainál jobb világot építeni. Ebben még sok lehetőség rejlik, elsősorban a technológia fejlődése, a digitális forradalom és a nemzetközi kommunikáció javulása miatt. Jómagam arra szeretném bátorítani a magyarországi és a pakisztáni fiatalokat egyaránt, hogy még jobban használják ki kölcsönös kommunikációra és az egymás megismerésére adódó lehetőségeket.
P.P.: E hallgatónak vagy kutatónak én azt szeretném hangsúlyozni, hogy miközben mindannyian derekasan ellenállunk és különféle fenyegetések ellen küzdünk, mindig emlékeznünk kell arra, hogy voltaképpen mit is védünk. Nem harcolhatunk úgy, hogy e csatában a szuverenitást vagy a szabadságot végül teljesen elveszítjük. Nem éri meg az árát egyetlen olyan gazdasági növekedés sem, amellyel elveszítjük a biztonságunkat és az identitásunkat. Szerintem minden mai fiatalnak nagyon fontos felépíteni azt a tudatosságot, hogy vannak értékeink, hagyományaink, amelyeket mindenáron meg kell védenünk, valamint nincs az a jólét, amiért ezeket sutba dobnánk.
