Az új év beköszöntével a diplomáciai nagyüzem is elindult. A fontos találkozókon nem mindegy, hogy milyen szabályokat követnek a felek, ezek ugyanis meghatározóak lehetnek két ország kapcsolatának alakulásában.
A diplomácia protokollja nem illemtan, nem öltözködés és viselkedés – illetve mindezeket magában foglalja, ám leginkább az államközi kapcsolattartás formájaként definiálható, és mint ilyen, vannak szabályai – emelte ki megkeresésünkre Robák Ferenc korábbi nagykövet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi docense. Mint mondta, ebben benne van az, hogyan kell az államok közötti kapcsolatot felvenni, miképpen kell egymással kommunikálni, milyen írásos, szóbeli formák elfogadottak. A külügyminisztériumok protokoll főosztálya foglalkozik azzal, hogy fogadja az idegen államok képviselőit, intézze a nagykövetek „agrément”-kéréseit, vagyis azt az engedélyt, hogy a jelöltet a magyar állam is elfogadja. Intézi a budapesti diplomaták ügyes-bajos dolgait, közvetít köztük és az illetékes magyar hatóságok között. Nyilvántartja, kinek van a külföldiek közül hazánkban diplomáciai vagy konzuli státusza, hiszen a kedvezmények megadásának ez a feltétele. Klasszikusan a külügyminisztériumok a protokoll főosztályokon (és a külképviseleteken keresztül) érintkeznek egymással hivatalosan, ehhez a személytelen ún. „szóbeli jegyzéket” használják, amely a nevével ellentétben szigorú írásbeli formában van megfogalmazva. A külügyi protokollok foglalkoznak hagyományosan az állami vezetők külföldi útjainak megszervezésével, illetve a külföldi állami méltóságok magyarországi útjainak körülményeivel.
A fentiekből következik, hogy a diplomáciai protokoll művelőinek elsősorban diplomatáknak kell lenniük, ehhez valamilyen nemzetközi egyetemi képzést szükséges elvégezni. Az NKE Nemzetközi Tanulmányok mesterszakja, vagy a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM)-NKE közös „gyermekeként” megszületett Magyar Diplomáciai Akadémia elvégzése nyújthat jó induló alapot ahhoz, hogy valaki a KKM-be kerüljön. A minisztériumban azután jó, ha minél változatosabb belföldi és külföldi tapasztalatban részesül egy jó protokollos. A külügyi protokollfőnökök világszerte jellemzően a nagykövetek közül kerülnek ki, mert az garantálja a nemzetközi kapcsolatok minden ágának kíváló ismeretét. Ha nem a diplomáciai protokollról beszélünk, hanem például egy magyarországi rendezvény megszervezéséről, természetesen alacsonyabb szintű végzettség is elegendő lehet, mert a szervezési munkához az alapszintű protokoll-ismeretek mellett elsősorban rátermettség szükséges.
A tartalom és a forma
A diplomata megírja az előkészítő anyagot, beül a tárgyalásra, figyeli, hogy a vezetők abból, amit ő leírt, mit mondanak el, és büszke arra, ha valamelyik gondolatmenetét viszontlátja – részletezte Robák Ferenc. A protokollos feladata ezzel szemben az, hogy megteremtse a feltételeket, beültesse a tárgyalófeleket, majd elhagyja a helyiséget. Az ENSZ Alapokmánya kimondja, hogy az államok egyenlőek, tehát ha az államfők, kormányfők találkoznak, akkor ennek az egyenlőségnek tükröződnie kell, a laikusok számára is látható módon kell megjelennie. Ennek ellenére történnek melléfogások, amikre manapság rögtön „lecsapnak”, főleg a közösségi médiafelületeken, így azok szélesebb nyilvánosságot kapnak.
A nagykövet példaként említi Aleksandar Vučić szerb elnök néhány évvel ezelőtti amerikai útját, amelynek célja volt, hogy Donald Trump elnökkel a koszovói szerb kérdésről tárgyaljon. Jóllehet Vučić elnök megtette azt a gesztust, hogy amerikai kollégája közvetítésével leüljön koszovói partnerével, és egy okmányt írjon alá, a közel kétméter magas szerb elnököt érkezésekor egy kis székbe ültették. Eközben vele szemben – mint egy kihallgató tiszt – egy hatalmas íróasztal mögött kényelmesen, hátra dőlve ült az amerikai elnök, aki mögött ott voltak az amerikai és az elnöki lobogók, de sehol egy szerb zászló, sehol egy egyenlőséget mutató berendezés. Az ember ránéz a képre, és rögtön azt mondja, hogy ez nem az egyenlő felek közötti tárgyalás – mutat rá Robák Ferenc. Szerinte ez nem baki volt, hanem inkább egy tudatos üzenetküldés arról, „ki a főnök”.
Hasonló helyzetek elkerülése érdekében a protokollfőnök jellemzően már a találkozó előtt megnézi, ellenőrzi a helyszínt, mielőtt beengedi a főnökét, és tanácsokkal látja el, hova kell ülnie, sőt, még kérheti azt is, hogy fotó ne készüljön. A protokollszolgálatnak úgy kell megteremteni a megfelelő körülményeket, hogy láthatatlan legyen: mindenki jól érezze magát, senkinek ne legyen oka megsértődni, senki ne vegyen észre rendellenességet.
A régi államokban nagyon komoly a protokoll
Minden egykori vagy jelenlegi nagyhatalomnak – ilyenek például az oroszok, angolok, franciák, törökök – hagyományosan professzionális protokoll stábja van. Ők tudják: a „forma” nagyban meghatározza a „tartalmat”.
Jó példa erre, amikor Emmanuel Macron francia elnök pár hónapja vacsorán fogadta Orbán Viktor miniszterelnököt. Ez a gesztus a tisztelet jele volt – emelte ki Robák Ferenc. Hozzátette, hogy a francia elnök mindig megértően nyilatkozott a magyar álláspontról, tehát nem sarkította azt ki, hanem elfogadta, jelezve: többféle nézőpont is van, érdemes megkeresni a konszenzust, a megoldást. Ebbe illeszkedett be az is, hogy az említett vacsora idején éppen esett az eső, s a francia elnök saját maga tartott az esernyőt, és így vezette be a magyar miniszterelnököt az Élysée-palotába. „Az egy nagy pillanat volt, ami megteremtette azt a hangulatot, hogy egyenlő az egyenlővel megbeszélje, mit lehetne tenni azért, hogy – különösen európai ügyekben – közös álláspontra jussanak” – emelte ki Robák Ferenc.
Nyitókép: depositphotos.com
