Társadalmi változók a XXI. század kihívásai között
Az éghajlatváltozás kérdése ma már nem csupán környezeti, hanem komplex társadalmi kihívás is. Az elmúlt két évtizedben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a globális felmelegedés hatásai – hőhullámok, szélsőséges időjárási események, vízhiány vagy éppen migrációs folyamatok – közvetlenül alakítják a közösségek mindennapi életét és társadalmi szerkezetét (IPCC, 2023).
A fenntartható közösségek fogalma nem pusztán környezeti erőforrások megőrzését jelenti, hanem egy társadalmi adaptációs folyamatot is, amely képes ellenállni és reagálni a klímaváltozás kihívásaira. A társadalomtudományi kutatások szerint három kulcsfontosságú változó határozza meg, hogy egy közösség mennyire fenntartható:
- Szociális tőke és kohézió – a közösségek belső kapcsolathálója, bizalma és együttműködési hajlandósága (Putnam, 2000).
- Részvételi lehetőségek – demokratikus fórumok, közösségi döntéshozatal, helyi aktivizmus (Dryzek, 2013).
- Társadalmi igazságosság – a sebezhető csoportok (idősek, szegények, marginalizált közösségek) védelme és bevonása (Scoones, 2016).
E változók jól mutatják, hogy a fenntarthatóság nem kizárólag ökológiai, hanem mélyen társadalmi természetű kérdés. Egy közösség például technológiailag képes lehet megújuló energiaforrásokra átállni, ám ha a lakosság körében nincs bizalom, közös felelősségérzet és demokratikus részvétel, a fenntarthatóság tartósan nem valósulhat meg.
A társadalmi változók szerepét különösen a városi közösségekben látjuk élesen. A „fenntartható városok” (UN Sustainable Development Goal 11) koncepciója azt hangsúlyozza, hogy a városi térben a zöld infrastruktúra mellett szükség van társadalmi infrastruktúrára is: közösségi házakra, oktatási programokra, civil részvételi lehetőségekre. Ezek nélkül a fenntarthatóság csupán technológiai modernizáció marad, nem valódi társadalmi átalakulás (Bulkeley & Betsill, 2013).
Kutatások arra is rámutattak, hogy a fenntartható közösségek kiépülésében meghatározó szerepe van a digitális részvételnek. A közösségi média kampányok, a helyi e-demokrácia eszközei vagy a környezetvédelmi online mozgalmak új fórumokat teremtenek a társadalmi kohézió erősítésére (Castells, 2012). Ez ugyanakkor új kihívásokat is felvet, például a dezinformáció és az álhírek terjedését, amelyek alááshatják a közös cselekvést (Lewandowsky et al., 2017).
Összességében tehát az éghajlatváltozás elleni küzdelem nem képzelhető el pusztán technológiai és gazdasági megoldásokkal. A fenntartható közösségekhez szükség van társadalmi változókra is: bizalomra, részvételre és igazságosságra. Ahogy az IPCC (2023) jelentés is hangsúlyozza, a klímaváltozás hatásainak mérséklése és az alkalmazkodás sikere azon múlik, mennyire képesek a közösségek egyszerre kezelni az ökológiai és társadalmi dimenziókat. Ezen társadalmi dimenziók vizsgálata kiemelt jelentőséggel bír az Intézet munkájában és az egyetemi programok integrációjában.
Nyitókép forrása: selim123 / depositphotos.com
