A Grönlanddal kapcsolatos fokozódó közbeszéd közepette, 2026 januárjának közepén Timothy P. Broglio érseket – az Amerikai Egyesült Államok katonai ordináriusát – arról kérdezték: mi a teendője egy katolikus katonának, ha parancsot kap a Dán Királyságon belüli autonóm terület, a NATO-tag Grönland elleni támadásban való részvételre.
Mivel személyesen is ismerem az érseket: egy alkalommal személyesen fogadott a Washington D.C.-ben található székhelyén, aztán több alkalommal találkoztunk konferenciákon, így személyesen is van benyomásom a világnézetéről és gondolkodásmódjáról. Röviden egy konzervatív, de nem tradicionalista gondolkodású főpap képe rajzolódott ki elém. Ennek fényében írom az alábbi sorokat.
Számos média úgy hozta le a véleményét, miszerint az érsek parancsmegtagadásra szólított volna fel. Ám a BBC Sunday című műsorának adott interjújában Broglio úgy fogalmazott, hogy amikor egy parancs ütközik a lelkiismerettel vagy az alapvető erkölcsi törvényekkel, a megtagadás erkölcsileg megengedhető lehet – miközben elismerte azokat a súlyos személyes és szakmai következményeket is, amelyekkel a katonának szembe kell néznie az engedetlenség miatt. A friss beszámolók szerint Broglio a „morálisan kérdéses” parancs esetéről beszélt, és azt is hangsúlyozta: ez a helyzet az egyenruhás személyt „szinte vállalhatatlan” dilemmába szoríthatja.
Broglio felszólalása a háborúról, az önmérsékletről és az egyenruhás erkölcsi felelősségvállalásról szóló szélesebb körű katolikus vitába illeszkedik. Egy különálló közös nyilatkozatban Blase Cupich (Chicago), Robert McElroy (Washington) és Joseph Tobin (Newark) amerikai bíborosok sürgették, hogy a katonai erő alkalmazása a végső eszköz maradjon. Figyelmeztettek, hogy a Grönlanddal és Venezuelával kapcsolatos közelmúltbeli retorika alapvető kérdéseket vetett fel az amerikai külpolitika erkölcsi alapjaival kapcsolatban. A nyilatkozat a szentszéki diplomáciai testülethez intézett pápai beszéd (XIV. Leó pápa, 2026. jan. 9.) erkölcsi mércéire is hivatkozott: a nemzetközi normák, az emberi méltóság és a közjó elsőbbségére a puszta erőpolitikával szemben.
Broglio megjegyzései a katolikus erkölcsi tanítás egy jól megalapozott irányvonalát követik: a lelkiismeret nemcsak az egyén valósága, hanem az erkölcsi felelősség alapja is; az ezzel összefüggő fegyveres erő jogszerűségét pedig szigorú kritériumok határolják be. A katolikus egyház által vallott igazságos háború elve az engedelmességről szigorúan gondolkodik, mert aszerint nem a katonát terheli a felelősség, hanem azt, aki őt harcolni küldi: tehát az engedelmesség kötelesség. Bibliai alapon is „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29), így Aquinói Tamást is utal arra a speciális esetre, amikor egy katona biztosan tudhatja – és ezért megtagadhatja a parancsot –, hogy nem igazságos háborúba küldik.
A legfrissebb hírek egy további, fontos részletet is kiemelnek: Broglio érvelése nemcsak elvi, hanem prudenciális (gyakorlati bölcsességre építő) – például felvetette, hogy az Egyesült Államoknak már létezhetnek olyan szerződéses keretei, amelyek biztosítják katonai jelenlétét Grönlandon, ezért a fegyveres kényszer alkalmazása önmagában is nehezen volna arányos és szükséges eszköz. Ez amúgy egybevág Donald Trump legutóbbi nyilatkozataival is.
Az amerikai katonai jog vélelmezi a parancsok jogszerűségét, és bünteti a jogszerű parancsok megtagadását; a katonák esküt tesznek az engedelmességre. Ugyanakkor a modern katonai etika és a honvédelmi és hadijog elismer egy éles határvonalat: a nyilvánvalóan jogellenes (értsd: bűncselekményt) parancsokat nem szabad végrehajtani.
Ez az a pont, ahol az „engedelmesség” megszűnik erénynek lenni, és bűnrészességgé válhat. Az amerikai közéletben aktuálisan is vita zajlik arról, hogyan kell a katonákat emlékeztetni a törvénytelen parancs megtagadásának kötelezettségére; több beszámoló szerint jogi szakértők is megerősítették, hogy a szolgálati viszony nem írhatja felül a törvénytelen parancs megtagadásának elvét. Ez a háttér azért lényeges, mert Broglio nyilatkozata részben éppen a jog és az erkölcs határterületén mozog: nem pusztán „jogellenes” (illicit) parancsokról beszél, hanem olyanokról is, amelyek „morálisan kérdésesek” (esetlegesen immorális), és ezért lelkiismereti konfliktust hoznak létre. Ez pedig – tegyük hozzá – már kapuja lehet a morális sérülésnek, ami a PTSD-vel rokon diagnózis.
Katonai ordináriusként Broglio főpásztori felelőssége pontosan a fegyelem és a lelkiismeret metszéspontjában áll: a tábori lelkészi szolgálat és az erkölcsi nevelés éppen azért létezik, mert a katonák nem morális automaták. (Megjegyzem: az autonóm fegyverrendszerek esetében ez egyik legégetőbb és aktuális etikai kérdés.).
Az érsek megállapításai tehát kevésbé a hadműveleti valóság előrejelzései, mint inkább emlékeztetők egy örök problémára: hogyan őrizheti meg egy professzionális haderő a törvényes fegyelmet, miközben elutasítja az alapvető erkölcsi és jogi normákat sértő cselekményeket. A friss értelmezések ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy rendkívüli, amikor éppen a katonai lelkipásztori struktúra csúcsán álló főpap emeli be ilyen hangsúlyosan a lelkiismereti megtagadás lehetőségét – ez a tény önmagában jelzi, mennyire „kiélezettnek” látják egyes egyházi szereplők a jelenlegi retorikai-politikai helyzetet.
Bármit is gondoljunk a Grönland-vitáról mint aktuálpolitikai kérdésről, Broglio megközelítése nem aktuálpolitikai: súlyos kérdést feszeget, miszerint mikor szűnik meg az engedelmesség erkölcsileg biztonságosnak lenni.
A katolikus gondolkodás itt nem pártpolitikai üzenetként jelenik meg, hanem egy fegyelmezett katolikus gondolkodóé, aki leírja számunkra, hogy az emberi méltóság, az erkölcsi felelősségvállalás és az önmérséklet nem választható opciók – még (és különösen) parancsuralmi helyzetben sem.
A vita nemcsak a jus ad bellum (háborúindítás igazolhatósága: szükségesség, arányosság, legitim cél) klasszikus kérdéseit érinti, hanem a katonai hivatáserkölcs magvát is, vagyis azt, hogy a professzionális fegyelem (és erkölcsi erő) csak akkor tartható fenn hosszú távon, ha világos határt húz a törvényes rend fenntartása és a jogilag / erkölcsileg elfogadhatatlan cselekményekben való részvétel között.
Nyitókép forrása: Steve_Allen / depositphotos.com
