Erősödő uniós szerepvállalás a kulturális örökség védelmében
Az Európai Unió (EU) egyre aktívabb szerepet vállal a kulturális örökség – legyen szó történelmi, kulturális, vallási jelentőségű helyszínekről vagy szokásokról, hagyományokról – védelmében: mind a tagállamokban, mind külső tevékenységében, különösen a konfliktus sújtotta térségekben. De milyen eszközökkel rendelkezik a szervezet? Az alábbi írás bemutatja az utóbbi évek legfontosabb stratégiai szintű változásait e téren, illetve néhány példát idéz Irakból, Koszovóból, Georgiából és Ukrajnából, ahol az EU civil missziói tevékenységébe sikeresen integrálták a kulturális örökségvédelem szempontjait.
Habár az európai integráció egy közös történelmi, vallási, kulturális alapokon nyugvó, közös politikai, társadalmi és gazdasági alapelveket valló értékközösséget jelent, az Európai Unió (EU) a kulturális örökség védelmével deklaráltan sokáig nem foglalkozott. A kultúra és a kulturális örökségvédelem szabályozása hagyományosan a tagállami szabályozás felségterülete, amelyben az EU (és azt megelőzően az Európai Közösségek) alapító szerződései alapján csupán támogató, összehangoló, kiegészítő hatáskörrel rendelkezik.
Az utóbbi évtizedekben e téren mégis egy erősödő uniós szerepvállalást figyelhetünk meg, két – belső és külső – dimenzióban. Egyrészt az EU felismerte a kultúra és a kulturális örökség fontosságát a belső integráció, a társadalmi kohézió és a közös európai identitás megerősítésében.[1] E célokat szolgálják az európai közös örökséget hangsúlyozó és kultúramegosztást elősegítő projektek, mint például az 1985 óta működő Európai Kulturális Fővárosa program, a 2006 óta létező Európai Örökség cím vagy a 2002 óta odaadományozott EU Kulturális öröksége díj / Europa Nostra díj.
Másrészt 2016 óta a kultúra és a kulturális örökség az EU külső fellépéseiben (fejlesztéspolitikában, humanitárius tevékenységben, közös kül- és biztonságpolitikában, közös biztonság- és védelempolitikában stb.) való felértékelődésének is tanúi lehetünk. E változás az EU 2016-os Globális Stratégiájában foglalt, a külső válságokat és kríziseket „integrált megközelítésben” kezelni kívánó megközelítéssel hozható párhuzamba, amely a konfliktus minden fázisában, valamint a különböző szintekkel (lokális, nemzeti, regionális, globális) együttműködésben igyekszik átfogó válaszokat adni az európai közösséget érintő kihívásokra. Ezen belül különösen érdekes a kulturális örökség védelmének a válságkezelési eszköztárban való megjelenése, amelyet elsősorban az Iraki és Levantei Iszlám Államhoz (ISIL), valamint az al-Káidához köthető terrorszervezetek közel-keleti és afrikai propagandaértékű célzott pusztításai és az ezekkel összefüggő illegális műkincskereskedelem, a jemeni, illetve szíriai polgárháborúk, a közelmúltban pedig az orosz–ukrán háború következményei generáltak (bár néhány korábbi kezdeményezést is találhatunk e tekintetben).
„A kulturális örökség természeténél fogva politikailag érzékeny (…), nagyfokú szimbolikus jelentőséggel bír, érzelmileg terhelt, és fennáll a politikai manipuláció veszélye a történelme, tulajdonjoga és használata tekintetében.” – fogalmaz az Európai Külügyi Szolgálat 2021-es koncepciója a kulturális örökségről válságokban és krízishelyzetekben. E politikai dokumentum első alkalommal határozta meg átfogóan az EU lehetőségeit a történelmi, vallási, kulturális értékkel bíró helyszínek, tárgyak és hagyományok, kulturális kifejeződések (tehát a kulturális örökség materiális és immateriális formái) védelme érdekében a konfliktusmegelőzés, a válságkezelés és a válságot követő békeépítés terén.[2]
A kulturális örökség e Koncepció megközelítésében a tolerancia, a kölcsönös megértés, a megbékélés, a kultúrák és vallások közötti párbeszéd előmozdításával, a társadalmi feszültségek enyhítésével és az erőszakos konfliktusok újbóli kiéleződésének megakadályozásához képes hozzájárulni. Ugyanakkor az EU tisztában van azzal is, hogy a kulturális örökség konfliktusok és válságok kiváltó okaként és célpontjaként is szolgálhat, és dezinformáció vagy információs manipuláció tárgya lehet. 2021 óta az EU számos projektet és kezdeményezést indított e téren.
A Koncepció többek között megerősítette elköteleződését az EU polgári közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziói feladatkörének kiterjesztésére a kulturális örökség védelmére, amelyre már a 2017-ben kiadott Polgári KBVP-Paktum is tett utalást. Bár sokkal kevésbé mondható érzékeny kérdésnek, mint más, az utóbbi években integrált polgári KBVP-feladatok (például migráció ellenőrzése, terrorizmus elleni küzdelem, határigazgatás stb.), a mozgástér és az elérhető eredmények tekintetében a műveleti tapasztalatok fognak választ adni. Az általánosságban elmondható, hogy a kulturális örökség védelmével összefüggő – és széles skálán mozgó – feladatok nem a missziók fő feladatát képezik, sokkal inkább egyfajta, sokszor más célkitűzésekkel összekapcsolódó résztevékenységként vagy konkrét projektek végrehajtásán keresztül valósul meg.[3]
Az EU iraki biztonsági ágazati reformot 2017 óta támogató tanácsadó missziója, az EUAM Irak az első misszió, amelynek mandátuma magában foglalja kulturális örökség védelmének támogatását, különös tekintettel az illegális műtárgykereskedelem elleni küzdelemre, ennek érdekében tanácsadó tevékenységet végez és a nemzetközi kapcsolatépítésben nyújt segítséget az iraki hatóságok számára, a misszión belül foglalkoztatott örökségvédelmi szakértőn keresztül. Emellett egy pilot projekten keresztül nyújt támogatást egy, a lopott és eltűnt műtárgyakat magában foglaló nemzeti adatbázis létrehozására.[4]
Válságok, konfliktusok során való óvintézkedések kidolgozásában és végrehajtásában is szerepet vállalhat az EU harmadik országbeli jelenlétén keresztül. Az EU kijevi delegációja, az EUDEL Kijev felszereléseket nyújtott a műemlékek, műtárgyak védelméhez, utóbbiak tárolásához, evakuálásához az ukrán hatóságok számára. Az uniós tanácsadó KBVP-misszió, az EUAM Ukrajna pedig a kulturális örökséggel összefüggő bűncselekmények kapcsán nemzetközi workshopok és konferenciák szervezésében vesz részt, valamint tanácsokkal segíti a rendvédelmi és kulturális szektort e bűncselekmények felgöngyölítésében.[5]
Végül pedig a konfliktus utáni helyreállítás és stabilizáció időszaka is belépési pont lehet az EU számára biztonság- és védelempolitikai eszközein keresztül. A 2008 óta a kaukázusi országban működő fegyvertelen polgári megfigyelő misszió, az EUMM Georgia feladata a hosszú távú stabilizáció, illetve normalizáció elősegítése a térségben, valamint a felek közötti bizalomépítés elősegítése. A misszió ellenőrzési tevékenységének részét képezi a kulturális örökségi helyszínek rendszeres monitorozása, illetőleg jelentést készít a szakadár régiókban (Dél-Oszétia, Abházia) a kulturális örökséggel kapcsolatos kockázatokról, valamint a konfliktus által érintett közösségek e helyszínekhez való hozzáférésével kapcsolatos kihívásokról. A misszió a kulturális örökséget bizalomépítő eszközként is tekinti, és törekedik a kölcsönös megértés kialakítására és a konfliktus által érintett közösségek kulturális értékeinek tiszteletben tartására, a kapcsolódó kulturális vagy vallási hagyományok gyakorlásának biztosítására az adminisztratív határvonal mindkét oldalán. 2022-ben például a dél-oszétiai hátárvonalon három ellenőrzött határátkelőhelyet ideiglenesen megnyitották az ortodox húsvét és a Lomisoba vallási ünnepségek idejére a forgalom előtt.[6]
Az EU koszovói jogállamiság-missziója, az EULEX Koszovó a koszovói rendőrség vallási és kulturális örökséggel foglalkozó egységének létrehozásában nyújtott támogatást. Az EULEX bírái nyomon követik a gyűlölet-bűncselekmények kategóriájába tartozó eseteket is, így a vallási vagy kulturális örökségi helyszínek elleni, etnikai vagy egyéb előítéleten alapuló támadásokat, valamint érzékeny tulajdonjogi követelések elbírálása kapcsán is szerepet vállalnak, beleértve az ortodox kolostorok követeléseit is.[7]
Összességében elmondható, hogy az Európai Unió egyre aktívabb szerepet vállal a kulturális örökség védelmében a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében konfliktusok sújtotta térségekben, melynek egyik formája a polgári KBVP-missziók ilyen irányú szerepvállalása. A kulturális örökségvédelem e tekintetben eszközként szolgál a konfliktusok megelőzése, a válságkezelés, valamint a békeépítés és a stabilizáció elősegítése, továbbá a kulturális sokszínűség megőrzése érdekében a fogadóországban.
Jegyzetek
[1] Lähdesmäki, Tuuli (2016): Politics of tangibility, intangibility, and place in the making of a European cultural heritage in EU heritage policy, International Journal of Heritage Studies, 22:10, pp. 766-780.
[2] Concept on Cultural heritage in conflicts and crises. A component for peace and security in European Union’s external action.
[3] Pietz, Tobias – Schmidke, Maximilian: EU CSDP Missions and the Protection of Cultural Heritage. IAI Commentaries, 2019.11.11.
[4] EUAM-IRAQ
[5] 2023 Report on the progress in the implementation of the “Concept on Cultural Heritage in conflicts and crises: A component for peace and security in European Union’s external action” and the dedicated Council Conclusions.
[6] 2023 Report on the progress in the implementation of the “Concept on Cultural Heritage in conflicts and crises: A component for peace and security in European Union’s external action” and the dedicated Council Conclusions.
[7] 2022 Report on the progress in the implementation of the “Concept on Cultural Heritage in conflicts and crises. A component for peace and security in European Union’s external action” and the dedicated Council Conclusions.
Nyitókép forrása: a szerző felvétele.
