RECENZIÓ – Milyen mondanivalója lehet korunk embere számára egy több mint két évezreddel korábban élt gondolkodónak? Angie Hobbs legújabb könyve erre a kérdésre keresi a választ.
Az 1961-ben született brit filozófusnő, Angela Hunter „Angie” Hobbs a Sheffieldi Egyetem professzora, fő kutatási területe az ókori görög filozófia és etika. Legfrissebb, idén augusztusban megjelent könyvében az egyik legnagyobb hatású antik görög szerző, Platón gondolatainak aktuális vonatkozásait tárja föl tudományosan igényes formában, de egyúttal közérthető nyelven.
A kötet elején a Platón korát kevéssé ismerő olvasók számára különösen hasznos időrendi és térbeli eligazodást segítő kronológia, illetve térképvázlatok teszik szemléletessé az antik bölcselő életének kereteit. A kötet előszavában Hobbs minden kétséget kizáró módon foglal állást Platón évezredek óta folyamatos jelentősége mellett. Hatástörténete az ókortól kezdve napjainkig ível, és olyan korszakos gondolkodók folytattak műveivel termékeny filozófiai párbeszédet, mint Augustinus, Marsilio Ficino, Morus Tamás, Marx, Nietzsche, Karl Popper, Isaiah Berlin vagy Iris Murdoch. Platón legfontosabb érvei, gondolatai, módszerei és szimbólumai, az általa felvetett kérdések napjainkban se tekinthetők idejétmúltnak, sőt a szerző szerint hozzájárulhatnak saját gondolkodásunk világosabbá és tartalmasabbá tételéhez, segítséget nyújtva az aktuális problémák megoldása felé vezető úton. Angie Hobbs könyve célját abban határozza meg, hogy megvizsgálva Platón munkáinak központi eszméit és érveléseit, legnagyobb hatású szöveghelyeit, tekintetbe véve az általa használt dialógusformát és más irodalmi eszközöket, megmutassa, Platón miért is fontos napjaink embere számára, és hogyan szól hozzánk az évezredek távolából.
A Hobbs által választott részletek Platón dialógusaiból kijelölik az ókori bölcs gondolkodásának fejlődését, hiszen a kései dialógusok gyakran felülbírálnak, és többször el is vetnek a középső korszakból származó szövegekben található kulcsfogalmakat. A Platón aktualitása mellett felhozott egyik legfontosabb érve a műveiben található kihívással való szembenézés a liberális demokrácia védelmezése kapcsán. Az Államban kifejtett, Szókratész szájába adott nézetek az ideális városállamról kétségtelenül autoriter, sőt totalitárius vonásokat mutatnak, és ez az utolsó művében, a Törvényekben található, részben ideális államszervezetre is igaz. Hobbs szerint a Platón által felhozott problémák közül több ma sincs megnyugtatóan megoldva, mint például a demagógia és a zsarnokság, a megtévesztés és az álhírek, a művészetek cenzúrázása, a mítoszképzés előnyei és veszélyei, a hősiesség és a hírnév, a szerelem és a barátság, valamint az egyéni és közösségi boldogulás mibenléte.
Hobbs felhívja a figyelmet arra az értelmezők által gyakran figyelmen kívül hagyott tényre, hogy Platón személyes álláspontja nem azonosítható a dialógusaiban megszólaló egyetlen szereplő, még Szókratész vagy a Törvényekben szereplő athéni férfi által kifejtett nézetekkel sem. Politikai szempontból leginkább releváns műve, az Állam (Cicero által adott latin címe Res Publica, a görög eredetiben Politeia) tiltott könyvnek minősülne a benne felvázolt ideális városállamban, és Hobbs szerint ezzel az alapvető iróniával maga Platón is tisztában kellett legyen.
A Platón műveiben kifejtett gondolatokat sokan és sokféleképpen értelmezték és torzították el különböző célok legitimálása érdekében, és ennek következtében magát Platónt is számtalan igaztalan vád érte. Hobbs ezért arra törekedett, hogy ‒ amennyire lehetséges ‒ elkerülje saját gondolatainak kivetítését a vizsgált szövegekre, és magukhoz az eredeti szövegekhez visszatérve próbálja meg rekonstruálni azok jelentését. Véleménye szerint Platón gyakran olyan kérdéseket vetett fel, melyek későbbi korok számára is relevánsak, sőt az általa kínált megoldások is segítséget nyújthatnak, még akkor is, ha azokat teljes mértékben nem is akarjuk követni.
A könyv fejezetei egy egymásra épülő vizsgálat keretében tárgyalják a kiválasztott szövegeket, melyek áttanulmányozása a szerző szerint elvezethet annak belátásához, hogy a Platónnal kapcsolatos széleskörben elterjedt előítéletek és vélekedések nagyrésze nem állja ki az eredeti szövegekkel való összevetés próbáját. Hobbs szerint napjainkban talán nagyobb szükség van Platónra, mint valaha, ezért ideje újraolvasnunk dialógusait.
A Platón életrajzát és a szókratikus hagyomány jellegzetességeit áttekintő bevezető részt hét fejezet követi. Az első fejezet a Platón által művelt dialógus forma műfaji sajátosságait, a második a harmónia és a jó élet (eudaimonia) kérdéskörét tárgyalja. A harmadik és negyedik fejezet kifejezetten politikai problémákra fókuszál a demokrácia, a demagógiai és a zsarnokság, illetve az ideális városállam és hanyatlása kapcsán. Az ötödik fejezetben olyan erényetikai vonatkozások kerülnek előtérbe, mint a hősiesség, a hírnév, illetve a pénzhez való viszony kérdésköre. A hatodik fejezet az egyéni és közösségi boldogulás szempontjából kulcsfontosságú érzelmek, a szerelem és a barátság mibenlétét járja körbe. Az utolsó, hetedik fejezet pedig a politikai közösség létrehozása és fenntartása szempontjából megkerülhetetlen tényezőnek tekinthető művészetek, cenzúra és mítoszképzés problémáit veszi vizsgálat alá.
Fennmaradt műveiben Platón soha nem a saját hangján szólal meg, és mindössze három alkalommal utal magára. Drámai dialógusaiban azonban karakterek gazdag és változatos sorát vonultatja fel, és ezáltal megteremtette a mestere, Szókratész által alkalmazott szóbeli kérdésekre és feleletekre alapozott technikához legközelebb álló írásbeli formát. Hobbs véleménye szerint a konstruktív párbeszédre való nevelés és az ellenkező véleményeket is tiszteletben tartó vitakultúra jelentőségét aligha lehet túlbecsülni napjaink politikai, kulturális és vallási vitáinak fényében.
A jó életre való törekvés (eudaimonia) és az emberi kiteljesedés etikája központi jelentőséggel bírt Szókratész és követői számára, mind az egyén, mind a közösség szintjén. Mindez pedig szorosan összefügg az oktatás, az egészségügy, a művészetek, a város- és környezettervezés kérdésköreivel, mely területek kortárs problémáinak megoldásában Hobbs szerint Platón gondolatai valós segítséget jelenthetnek.
A politikai filozófia területén Hobbs szerint a napjainkban terjedő autokráciák és diktatúrák növekvő népszerűsége indokolttá teszi a Platón által a Gorgiászban illetve az Államban Kalliklész és Thraszümakhosz szájába adott, az erősebb jogát, az emberek közötti egyenlőtlenség természetes voltát hirdető, és az etikai korlátokat elutasító nézetek alapos megvizsgálását. Kalliklész szerinte arra mutat rá, hogy a demokratikus korlátok lebontásával és a populista retorika segítségével a demokrácia mennyire alkalmas terepnek bizonyulhat a zsarnokság kialakulásához. Thraszümakhosz pedig azt állítja, hogy mindenki zsarnok szeretne lenni, ha lehetősége lenne rá. Hobbs úgy látja, hogy ezekkel a nézetekkel szemben a történeti Szókratész nem tudott igazán meggyőző ellenérveket találni. Platón ezért kísérletet tett egy szofisztikáltabb pszichológia, cselekvéselmélet és az emberi kiteljesedés mélyebb értelmének kidolgozására, hogy bizonyíthassa: minden embernek érdekében áll illendően és igazságosan bánni más emberekkel. Ezek a problémák napjainkban is felmerülnek, és ez szükségessé teszi annak tisztázását, hogy mire is alapozzuk erkölcsi meggyőződésünket. Hobbes értékelése szerint Platón nem volt nagy híve a korabeli Athént jellemző közvetlen demokráciának, a zsarnokságot viszont nagyobb rossznak tartotta, rámutatva arra, hogy a demokráciát fenyegető veszélyek gyakran belülről jönnek, és a szólásszabadsággal való visszaélés, a nyelv megrontása kitűnő termőtalajt biztosíthat a zsarnokság számára.
Az Államban felvázolt ideális városállam Hobbs szerint is rendelkezik totalitárius vonásokkal, és tartalmaz etikai szempontból elfogadhatatlan megoldásokat, mint például a termelő osztály szándékos félrevezetése vagy az irányító „őrök” vagyonközössége, mely a nők és gyermekek közös voltával is együtt jár. A dialógus szövegében felmerülő kérdések azonban ma is aktuálisak: hogyan gondolkodjunk a pénz és a hatalom, a közösségi és a privát szféra viszonyáról, arról, hogy a nők hogyan teljesíthetik ki a bennük rejlő potenciált, illetve az identitásképző és -fenntartó mítoszok helyes vagy helytelen használatának problémáiról. Az Állam a jó kormányzás mibenlétével kapcsolatban is fontos tanulságokkal szolgálhat, és ehhez még a filozófus-királyok szükségességét se kell feltétlenül elfogadnunk. Napjaink képviseleti demokráciáiban is megszívlelendő tanulság lehet, hogy a jó vezetők intellektuális és etikai tekintetben egyaránt kiválók legyenek, hogy a politikai rendszer eleve ne tegye lehetővé a vezetőknek, hogy hatalmukat anyagi gazdagodásra használhassák, hogy olyan vezetőket válasszanak, kik eleve nem szeretik a hatalmat. Szókratész Platón művében olvasható szavai szerint a valóban létező államokhoz hasonlóan a megvalósult ideális állam is ki van téve a hanyatlás lehetőségének, amennyiben vezetői között nincs egyetértés, és a közösség jövőjével kapcsolatban helytelen döntések születnek.
A jelen blogbejegyzés keretei között nincs lehetőség a Hobbs által tárgyalt szöveghelyek és kapcsolódó kontextusok részletes bemutatására, melyek meggyőzően igazolják Platón műveinek évezredeken átívelő aktualitását. Az emberi természet a klasszikus ókor óta vajmi keveset változott, így a platóni filozófia középpontjában álló egyéni és közösségi boldogulás kérdései a megváltozott kulturális, társadalmi és politikai viszonyok ellenére továbbra is az emberi lét és társadalmi együttélés alapjait érintik. Platón dialógusai olyan, gadameri értelemben vett eminens szövegeknek tekinthetők, melyek aktív értelmezésre, megfontolásra és a mindenkori változó jelenre való alkalmazásra késztetik olvasójukat. Műveinek értelmezése soha le nem záruló folyamat, melybe bekapcsolódni Angie Hobbs zárszava szerint mindig fontos marad: Platón ma is valóban számít.
Angie Hobbs: Why Plato Matters Now, Bloomsbury Continuum, London, 2025.
Nyitókép: Platón szobor. Ceuta. Spanyolország, forrás: CarlosVdeHabsburgo / Wikimédia
