Pluralizmus és antipluralizmus ellentéte a korunkat meghatározó politikai dilemmák kétségtelenül lényegbevágó megragadása. A téma ismert és elismert kutatója, George Crowder új könyvében hasznos bevezetést kínálva, és egyúttal a kortárs politikaelméleti vitákba illesztve járja körül a pluralizmus elméletét.
Ha igaz, hogy végső értékeink sokfélék és egymással összeegyeztethetetlenek, akkor miként határozható meg, hogy valójában melyeket kell alapvetőnek tekintenünk; és miként dönthető el, hogy egy társadalomban ezek közül melyik, illetve a többihez mérten milyen mértékben érvényesüljön? Ha a politikai gyakorlat kifejezetten tagadhatja az értékek sokféleségének legitimitását, a politikaelmélet meghatározó áramlatai pedig – más és más oldalról – azt keresik, hogy mi lehet az az egyetlen érték, amelynek minden más alárendelhető, akkor mi szól az eltérő felfogások pluralitása mellett? Akár a politikai vezetők nyertesnek látszó stratégiáira, homogenizáló törekvéseire, akár a társadalomban ettől függetlenül is kitapintható hasonló tendenciákra, valamint a mindezekkel párhuzamosan ugyancsak erősödő polarizációra gondolunk, kimondva-kimondatlanul is a pluralizmus problémái közelében járunk.
George Crowder The Problem of Value Pluralism: Isaiah Berlin and Beyond című új könyvének (Routledge, 2019) legnagyobb előnye az értékpluralizmus kérdését csak felületesen ismerő olvasó számára az, hogy a pluralizmus problémáját rendkívül átlátható módon vezeti végig a kortárs politikaelméleti irányzatokon. A könyv gondolatmenete a konkrét berlini kiindulóponttól kezdve fokozatosan kinyitja a pluralizmus elméleti kapcsolódási lehetőségeit, számba véve az agonisztikus, realista és konzervatív felfogásokkal való összevetést, majd az összevetések korlátai alapján fogalmazza meg saját liberális és demokrata pluralizmus-értelmezését.
Crowder tekintélyes szerzőnek számít Isaiah Berlin munkásságával és az értékpluralizmussal kapcsolatban, amely Berlin „A szabadság két fogalma” című tanulmánya záró szakaszában jelenik meg. Berlin műveinek szerkesztőjével, Henry Hardyval közösen összeállított kötete csak egyike a témával kapcsolatos számos munkájának (lásd Kei Hiruta ismertetését). Legújabb kötete egyszerre összefoglalás és továbbgondolás. Berlinből indul ki, majd azonosítva a berlini felfogás korlátait, zsákutcáit és hiányosságait azokhoz a kortárs szerzőkhöz fordul, akik segítségével megoldhatónak tűnnek az értékpluralizmus „öröklött” problémái.
Berlin értékpluralizmus-felfogása a lehető legtömörebben – Crowder nyomán – négy mozzanat mentén foglalható össze: 1. van legalább néhány olyan alapvető érték, amely objektívnek és univerzálisnak tekinthető, 2. ezek az alapvető értékek plurálisak és 3. konfliktusba kerülhetnek egymással, 4. amely konfliktusokat nehéz feloldani, mivel az alapvető értékek összemérhetetlenek. Ebből a kiindulópontból a könyv a pluralisták megszokott kérdéseire igyekszik saját választ találni: melyek azok az értékek, amelyek kapcsán végül is a pluralizmus problémáját tárgyalni kell, és – különösképpen – mi a teendő az értékek kapcsán kialakuló konfliktusok esetén.
Crowder válasza három, Berlinnél kidolgozatlanul maradt, de a későbbi politikaelméletekben továbbvitt elemre épül. Megvizsgálja egyrészt az értékkonfliktusok végső értékekre való visszavezethetőségének lehetőségét (Jonathan Riley, Stuart Hampshire, Martha Nussbaum), ami a mindent egyetlen formulához kapcsoló és utópikus módon abszolutizáló értékmonizmus elkerülésével is lehetővé tenné a konfliktusok feloldását. Ennek hátránya a szerző szerint azonban az, hogy vagy a puszta túlélés empíriájából vagy a „hallgattassék meg a másik fél is” elvéből kiindulva valójában semmilyen mércét nem állít, illetve a mérce kimerülhet merő formalitásban, vagy pedig ismét olyan értékeket állít középpontba, amelyek végül korlátozzák a pluralista kiindulópontot, és az általános elfogadhatóság útjába kerülnek.
Ezt követően a könyv a kontextualista megoldásokkal foglalkozik, vagyis azokkal a megközelítésekkel, amelyek szerint, ha az értékek között általában és absztrakt értelemben feloldhatatlanok is a konfliktusok, a konkrét helyzetekben már lehetséges döntést hozni, ami megint csak nem jelentheti az értékek pluralitásának végleges felszámolását. Ebben a körben foglalkozik Crowder a konfliktusok racionális megoldhatóságát tagadó agonista elméletekkel (Max Weber, Chantal Mouffe), valamint a kortárs politikai realizmussal, amelyet Bernard Williams nyomán elemez. A könyv e fejezeteinek következtetése az, hogy bár a konfliktusosság középpontba állítása összefér a pluralizmussal, ám azt túlhangsúlyozva nem hagy sok teret bármi másnak a szükségszerűnek tekintett irracionalitáson túl. Williams kapcsán a szerző a politikafelfogás és a történelem kontextusait különbözteti meg, és az előbbivel kapcsolatban tanulságos az a megállapítása, hogy a pluralista pozícióhoz való közeledés valójában a realista felfogástól való távolodást jelent.
Végül a harmadik irányt Crowder fogalmi megközelítésnek nevezi, és az értékpluralizmus fogalmának logikai felbontását takarja, közelebbről pedig annak a berlini feltevésnek a kritikáját, amely szerint liberalizmus és pluralizmus között nincs logikailag meghatározott összefüggés. A szerző központi gondolata ezen a ponton a diverzitás fogalmának beemelése a pluralizmusról szóló diskurzusba, ami alatt egy olyan felfogást ért, amely az értékek sokaságát képes összekapcsolni a koherencia követelményével. Ez lehetővé tenné az alapvető értékek és a konfliktusosság megközelítéseiben azonosított előnyök megőrzését, miközben elkerülné az ítéletalkotás megalapozhatatlanságának problémáját és a relativizmus vádját. A fogalmi megközelítés előnyének tartja Crowder azt is, hogy általa lehetővé válik az olyan intézmények tárgyalása és megalapozása, mint az alkotmánybíráskodás, ami értelemszerűen korlátot szab az antipluralista törekvéseknek, miközben persze konfliktusba kerül a többségi demokrata (majoritárius) érvelésekkel.
Összességében Crowder középutas – liberális, de nem monista, univerzalisztikus, de az arisztotelészi prudenciát és a konzervativizmus (John Kekes) tradícióközpontúságát is szem előtt tartó, demokrata, de nem majoritárius, pluralista, de a berlini negatív szabadságnál aktivistább, illetve a személyes autonómiát a csoportokkal szembeni tolerancia elé helyező, mégis a diverzitás promotálását célként meghatározó – felfogása nyilvánvalóan legalább annyira politikai, mint amennyire politikaelméleti pozíciót takar. Ám eközben láthatóvá teszi, hogy a pluralizmus létezik a berlini kiindulópontokon túl is, és élénk vitapartnere lehet nem csak a rawlsiánus politikafilozófiának, de a kortárs agonizmusnak és a realizmusnak is.
George Crowder: The Problem of Value Pluralism. Isaiah Berlin and Beyond. New York: Routledge, 2019.
A kép forrása: Taylor & Francis Group