Hogyan reagálnak a pártok szavazói arra, ha kedvenc pártjuk koalícióra lép egy másik párttal? – ezt a kérdést vizsgálták a kutatók a legutóbbi német parlamenti választások kapcsán. Tanulmányuk a West European Politics című folyóirat hasábjain jelent meg.
A 21. században a koalíciós kormányok szinte minden országban jelen vannak, hiszen ritka, hogy egy párt akkora fölényt szerezzen, hogy egyedül képes legyen kormányt alakítani. A koalíciók megkötése a választási eredményeken, illetve a politikai elit döntésein múlik. Ettől függetlenül az egyes pártoknak mérlegelniük kell, hogy az általuk megkötött koalícióban szereplő egyéb pártok milyen mértékben és irányban változtatnak a saját szavazói bázisukon. Hosszabb távon ugyanis nem feltétlenül kifizetődő, ha az adott párt a következő választásokon már elveszíti a szavazóbázisának egy jelentős részét, csak azért, mert egy olyan kormánykoalíciót kötött, amelyet szavazói elutasítanak. Pontosan ezen okból kifolyólag ritka és nem is túl népszerű döntés, ha egy párt nem a vele azonos ideológiával és nézetekkel rendelkező pártokkal kezd koalíciós kormányzásba. Arról nem is beszélve, hogy ez milyen mértékben hátráltathatja a döntéshozatalt. A tanulmány kizárólag a német választópolgárok viselkedési szokásait vizsgálta, ezért kevésbé alkalmas általános következtetések levonására – hangsúlyozzák a szerzők.
A tanulmányban vizsgált pártok az Angela Merkel vezette CDU (Christlich Demokratische Union), a CDU „testvér pártja” a CSU (Christlich-Soziale Union), illetve a FDP (Freie Demokratische Partei) és az SDP (Sozialdemokratische Partei Deutschlands). Az elmúlt három választást (2009, 2013, 2017) követően ezek a pártok alkottak valamilyen formában kormánykoalíciót. A kutatás során a pártok népszerűségének változásait elemezték. Egy viszonylag egyszerű, mínusz öttől plusz ötig terjedő skálán kellett értékelniük a válaszadóknak az adott pártokat. A választói magatartás, valamint a pártpreferenciákban bekövetkező változások mérése miatt ezt a koalíció megalakulása előtt, majd azt követően is megvizsgálták, és az évek során keletkezett eredményeket összehasonlították.
Az eredmények alapján könnyen rangsorolni is lehetett népszerűségük szerint a pártokat az egyes választásokat követően. Arra is fény derült, hogy milyen mértékben támogatták vagy épp ellenezték a szavazók az adott pártot a koalíció megkötése után. Értelemszerűen a párt támogatásának csökkenésével „büntették” a szavazók az általuk esetlegesen nem preferált koalíciót, ami pedig kifejezetten könnyen mérhető a választási eredményeket vizsgálva is.
A kutatásban nagy szerepet játszott a German Longitudinal Election Study (GLES) formuláinak alkalmazása is, valamint a GLES kampány panelek vizsgálata is a 2009-es, a 2013-as és a 2017-es szövetségi választások kapcsán. Ezek a panelek az egyes választások éveire vonatkoznak, és a következő választásokra terjednek ki, kivéve természetesen a 2017-et követő választási évet.
A tanulmány két, egymással ellentétes hipotézist fogalmaz meg a koalíciókötéssel kapcsolatos preferenciaváltozások terén. Az első szerint a választópolgárok minél kevésbé kedvelik a koalíciót, annál jobban csökken a vizsgált párt támogatottsága, míg a másik azt mondja, hogy a koalíciót alkotó pártokra szavazók nem büntetik saját pártjaikat, ehelyett inkább a koalícióról alkotott véleményüket változtatják meg pozitív irányba.
A kutatók szerint egyértelműen megállapítható, hogy a német választópolgárok általában még akkor sem „büntetik” azt a pártot, amelyre szavaztak, ha az adott párt a választók által nem preferált koalíciót köt. Sőt, a szavazóbázis elvesztése helyett inkább átértékelik a koalícióról alkotott véleményüket. A tanulmányban feltárt eredmények utalnak a koalíciós preferenciák természetére, és tágabb értelemben a polgárok azon képességére, hogy milyen módon befolyásolják a pártok koalíciós törekvéseit.
Ugyanakkor nem mehetünk el amellett sem, hogy a tanulmány egyik legfőbb hiányossága, hogy a németországi mainstream pártok közötti koalíciókra összpontosít. Nem lehet általánosítani feltétlenül minden koalícióra a kutatás által megfogalmazott eredményeket sem. Főként akkor nem, ha egy a politikai ideológiák spektrumát széles körben lefedő koalíció helyzetét elemeznénk.
A nyitókép forrása: Deutscher Bundestag
