Az Európai Bizottság Éghajlatpolitikai Főigazgatóságának gondozásában megjelent elemzés szerint a zöld átállás inkább strukturális átalakulással jár a munkaerőpiacra tekintettel, semmint a munkahelyek elvesztésével.
A zöld vagy a digitális átállás esetében gyakran merül fel kérdésként, hogy a mintegy negyven–ötven – de ha a 2. vagy 3. ipari forradalomtól számoljuk, már akár több, mint száz – éve jól működő gazdasági modellel miért hagyunk fel csak azért, mert új technológiák törnek be a piacra és új politikai ideológiák irányítják a közvéleményt. Persze ez nem ennyire fekete vagy fehér, a kritikusok ugyanakkor gyakran megfogalmazzák, hogy ezek a fundamentumok jelentős hatással bírnak nem csak a gazdaságra, de a társadalomra is – többek között azért, mert megváltozik a munkaerőpiac és már nincs akkora szükség a régi, hagyományos hivatásokra a gépek világában.
Az Európai Bizottság Éghajlatpolitikai Főigazgatósága éppen ezért egy olyan tanulmány kidolgozását kezdeményezte, amely alátámasztja vagy pedig megcáfolja ezt a teóriát a zöld átállás vonatkozásában. Az bizonyos, hogy az EU nettó klímasemlegességi céljaihoz kapcsolódó gazdasági átalakulás – különösen a megújuló energia, az energiahatékonyság és az elektromobilitás területén – jelentős szerkezeti változásokat indít el a foglalkoztatásban, miközben új munkahelyek jönnek létre és mások fokozatosan eltűnnek.
Egyik legfontosabb állításként kiemelhető az elemzésből, hogy a zöld átállás nem tömeges munkahelyvesztést, hanem strukturális átalakulást hoz az EU munkaerőpiacán. A fő kihívást nem az állások száma, hanem a készségek gyors átalakítása és a munkaerő mobilitása, alkalmazkodóképessége jelenti. Évente akár 150–500 ezer munkavállaló átképzése válhat szükségessé 2050-ig, ugyanakkor ez kevesebb, mint 1%-a a munkaképes korú népességnek. A munkahelyek csökkenését a különböző modellek 0,03–0,09% közé teszik.
Mindemellett a munkaerő-kereslet szerkezete jelentősen átalakul. A magas képzettségű szakemberek (IT, mérnökök, menedzserek) mellett növekvő igény mutatkozik középfokú szakképzettséget igénylő, különösen műszaki (gépész, villanyszerelő) és építőipari munkakörök iránt is. A legnagyobb átalakulás az olyan kulcságazatokban várható, mint az elektromos autógyártás, valamint a megújuló – ezen belül is hatványozottan a szél és nap – energia. Az átképzés költsége éves szinten 350 millió és 1,4 milliárd euró között alakulhat 2025 és 2050 között, amelynek jelentős részét a vállalatok viselik, miközben a teljes gazdaságra gyakorolt hatás korlátozott marad (többnyire -0,05% EU szinten) az előrejelzések szerint.
A zöld átállás okozta kihívás és annak sikeressége tehát nagymértékben függ attól, hogy az oktatási rendszerek képesek-e időben reagálni a változó igényekre; ellenkező esetben rövid távon jelentős szakemberhiány alakulhat ki.
Továbbá problémaként merül fel, hogy a munkahelyek megszűnése és létrejötte térben sokszor nem esik egybe – nagyon jó példa erre a multinacionális vállalatok európai munkavállalóinak helyettesítése indiai munkavállalókkal. A regionális egyenlőtlenségek is növekedhetnek, különösen a fosszilis iparágaktól függő térségekben. Az átképzés önmagában nem elegendő, mivel a munkaerő földrajzi és szakterületek közötti mobilitása nélkül a kínálat és a kereslet közötti eltérések fennmaradhatnak.
Hazai példaként említhető a Mátrai Erőmű esete, ahol a lignitalapú termelésről gázturbinás erőművé alakítás zajlik jelenleg is annak érdekében, hogy a klímavédelmi célok, illetve az ország villamosenergiát érintő ellátásbiztonsága párhuzamosan teljesüljön. (Az Európai Bizottság 2022-ben kiadott, az EU taxonómiát kiegészítendő rendelete által a földgáz deklaráltan az átmenetet segítő energiahordozók közé tartozik.) Az új technológia hatványozottan igényel új ismereteket, képességeket, emellett a korábban közvetlenül és közvetve mintegy 10 ezer munkavállalót foglalkoztató vállalatnak társadalmi szempontból is nagy kihívást jelent az átállás.
Az oktatási rendszereket tehát úgy kell átalakítani, hogy azok rugalmasan és gyorsan reagáljanak a zöld és digitális készségek iránti növekvő keresletre, különös tekintettel az élethosszig tartó tanulás megerősítésére. Az aktív munkaerőpiaci politikáknak célzott átképzési és elhelyezkedést támogató programokkal kell segíteniük a munkavállalók átképzését az új ágazatokba. Az igazságos átmenetet biztosító intézkedéseknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a leginkább érintett régiók támogatására és gazdasági szerkezetük diverzifikálására. Mindemellett a vállalatok kulcsszerepére tekintettel ösztönözni kell a munkahelyi képzésekbe és készségfejlesztésbe történő beruházásokat is.
Összefoglalóan elmondható, hogy a zöld átállás munkaerőpiaci hatásai kezelhetők és összességében pozitívok lehetnek, amennyiben a szakpolitikák időben és célzottan támogatják a készségek fejlesztését és a munkaerő alkalmazkodását, mivel a legnagyobb kihívást nem a munkahelyek hiánya, hanem a megfelelő készségek rendelkezésre állása fogja jelenteni.
Nyitókép forrása: vaeenma / depositphotos.com
