A von der Leyen II. Bizottság első éve: A biztonság- és védelempolitika kihívásai.
Idén december 1-jén volt egy éve annak, hogy hivatalba lépett az Ursula von der Leyen által vezetett második Európai Bizottság. A testület deklarált célkitűzése az volt, hogy az Európai Uniót (EU) függetlenebbé, biztonságosabbá és versenyképesebbé tegye az egyre bonyolultabbá és konfliktusosabbá váló nemzetközi környezetben. Bár még korai átfogó mérleget készíteni, az elmúlt tizenkét hónap fejleményei azonban lehetőséget adnak annak értékelésére, hogy történt-e érdemi előrelépés a kitűzött célok irányába, milyen szerepet játszott ebben maga a Bizottság, és melyek a legfontosabb strukturális kihívások. A háromrészes elemzés második része azt vizsgálja, hogy az új Bizottság milyen mértékben erősítette az EU biztonságát az európai védelmi képességek és védelmi ipar fejlesztése révén.
Fordulópont az európai biztonságpolitikában
Az új Bizottság hivatalba lépését nagymértékben meghatározta, hogy az EU a második világháború óta nem tapasztalt biztonsági kihívásokkal szembesül. A 2025 februárjában harmadik évébe lépett orosz–ukrán háború egyre jelentősebb pénzügyi, katonai és politikai terhet ró az Unióra és tagállamaira, miközben Donald Trump újraválasztása felgyorsította az amerikai stratégiai fókusz Ázsiára történő eltolódását. Az új adminisztráció már hivatalba lépése előtt világossá tette, hogy nem kívánja a korábbi mértékben fenntartani Ukrajna támogatását, és – ahogyan J.D. Vance alelnök a müncheni biztonságpolitikai konferencián hangsúlyozta – lezárult egy korszak, Európának pedig nagyobb felelősséget kell vállalnia saját védelméért. Ez a felismerés sokként érte az európai vezetőket, jóllehet az Egyesült Államok (USA) stratégiai irányváltása már Barack Obama elnöksége alatt megkezdődött. Trump politikája tehát nem új irányt jelölt ki, mindössze felgyorsította a már zajló folyamatokat, amelyek rávilágítottak az EU meglévő katonai és védelmi sérülékenységére. Az európai biztonsági modell, amely több mint hetven éven át elsősorban amerikai garanciákra épült, új alapokra szorul, miközben a korábbi önálló európai képességfejlesztési törekvéseket – így Macron francia elnök Sorbonne Egyetemen tartott beszédében megfogalmazott stratégiai autonómia-koncepcióját is – mindeddig a tagállamok közötti mély megosztottság akadályozta.
Ebben a feszült geopolitikai környezetben kezdte meg működését a von der Leyen II Bizottság. Bár az Unió a biztonság- és védelempolitika terén továbbra sem rendelkezik érdemi hatáskörrel – mivel ezek a nemzeti szuverenitás magját képezik –, a Bizottság célja az volt, hogy felerősítse és összehangolja a tagállami erőfeszítéseket. Ennek jegyében első nagy horderejű kezdeményezése a védelem területén született: 2025 márciusában bemutatta az európai védelem jövőjéről szóló fehér könyvet (Readiness 2030). A dokumentum új stratégiai keretet kínál az EU védelmi iparának fejlesztéséhez, kijelölve a hosszú távú beruházási igényeket és három fő célt: az elrettentési képességek növelését, a katonai mobilitás javítását és a reagálóképesség megerősítését. Mindezt három pillérre építve: a közös beruházások ösztönzésére, az európai védelmi ipar integrációjára, valamint a tagállami kapacitások összehangolására. A fehér könyv érdemi fordulatot hozott az uniós védelempolitikában, világosan jelezve, hogy az EU nem támaszkodhat tartósan külső szereplőkre biztonsága garantálásában. Az Unió (és Európa) jövője azon múlik, képes-e saját erőforrásaira építve megerősíteni védelmi képességeit, miközben fenntartja a transzatlanti együttműködést.
A tagállamok a kihívás jelentőségét felismerve rekordgyorsasággal, 2025 májusában elfogadták a fehér könyv első pillérét megtestesítő Európa biztonságát szolgáló cselekvési eszközt (SAFE). Az Unió eddigi legnagyobb védelmi beruházási programjának számító, 150 milliárd eurós hitelkeret azon kritikus képességek terén támogatja a tagállami közös beszerzéseket, ahol az EU továbbra is nagymértékben függ az Egyesült Államoktól, így a lőszergyártás, a rakétatechnológia, valamint a lég- és rakétavédelem területén. A támogatás egyik kulcsfeltétele, hogy a beszerzett védelmi termékek alkatrészeinek legalább 65%-a uniós (vagy a programhoz társult) országból származzon, ami közvetlenül ösztönzi az európai védelmi ipari kapacitások bővítését. Ez különösen fontos, mivel az európai NATO-tagállamok 2020-2024 közötti fegyverbeszerzéseinek mintegy 70%-a Európán kívüli – elsősorban amerikai – gyártóktól származott. A SAFE tehát nemcsak biztonságpolitikai, hanem iparpolitikai fordulatot is jelez, amely a védelmi K+F beruházások növekedésével az európai versenyképességre és innovációs ökoszisztémára is érdemi hatást gyakorolhat.
A Bizottság ezzel párhuzamosan a fehér könyv második pillérét is kidolgozta, amely nagyobb költségvetési mozgásteret biztosít a tagállamoknak védelmi kiadásaik növelésére. Az intézkedés lehetővé teszi, hogy a tagállamok a GDP-arányos védelmi kiadásaikat évente legfeljebb 1,5%-kal növeljék anélkül, hogy automatikusan túlzottdeficit-eljárás indulna ellenük. Ennek jelentőségét jól mutatja, hogy 2025 decemberére a tagállamok kétharmada – köztük Magyarország is – élt ezzel a lehetőséggel. A Bizottság számításai szerint a megnövekedett fiskális mozgástér és a SAFE beruházások együttesen akár 800 milliárd euróval is növelhetik a védelmi kiadásokat a következő években. Ez pedig elősegítheti, hogy az uniós NATO-tagállamok teljesíteni tudják a júniusi hágai csúcson 2035-ig vállalt, GDP-arányosan 5%-ra emelt új védelmi kiadási célkitűzést. Ez a vállalás történelmi jelentőségű, hiszen a hidegháború óta nem volt példa ilyen magas szintű európai védelmi kötelezettségvállalásra.
A von der Leyen II Bizottság kezdeményezései egy mélyebb paradigmaváltás kezdetét jelzik, amelyet tovább erősített, hogy 2025 decemberében végleges megállapodás született az európai védelmi ipari programról (EDIP). Az ennek keretében biztosított 1,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás önmagában nem tűnik jelentősnek, ám történelmi jelentőségű: ez az EU első állandó pénzügyi eszköze, amely kifejezetten az európai védelmi ipar megerősítését szolgálja. A program célja egyrészt a kulcsfontosságú védelmi képességek megerősítése, másrészt a védelmi ipari termelés ésszerűsítése és felgyorsítása az ellátási láncok integrációján és a gyártási szűk keresztmetszetek felszámolásán keresztül. Ez közvetlen választ ad az európai védelmi ipar széttagoltságára, és az ebből fakadó párhuzamosságokra. Míg ugyanis jelenleg Európában mintegy tucatnyi különböző harckocsitípus van rendszeresítve, addig az Egyesült Államokban lényegében egyetlen típus, és a helyzet még kedvezőtlenebb a kézifegyverek és egyéb hadieszközök esetében. Az európai védelmi ipar széttöredezettsége nemcsak interoperabilitási problémákat okoz, hanem a méretgazdaságosság hiánya miatt versenyhátrányt is jelent az európai gyártók számára.
A Bizottság ezen túlmenően egy átfogó menetrendet is készített az európai védelmi képességek megerősítésére, amely négy kiemelt kezdeményezést tartalmaz: drónvédelmi program, megfigyelő misszió kialakítása az Unió keleti határán, valamint egy európai lég- és űrvédelmi pajzs kialakítása. Az ütemterv emellett a katonai mobilitás javítását is célozza egy szárazföldi, légi és tengeri közlekedési hálózat kiépítésével 2027-ig. E kezdeményezések a SAFE eszközzel és a költségvetési rugalmassággal együtt koherens, többéves iparpolitikai keretbe ágyazzák az európai védelmi kapacitásépítést.
Stratégiai lépések az önállóbb európai védelem felé
Mindezen intézkedések hozzájárulnak ahhoz, hogy az Európai Védelmi Ügynökség előrejelzése szerint 2025-ben a tagállami védelmi kiadások várhatóan elérik a 392 milliárd eurót, ami az EU összesített GDP-jének mintegy 2,1%-át teszi ki. Ez az arány továbbra is elmarad az USA 2024-es 3,1%, valamint Oroszország 5,5%-os védelmi ráfordításaitól, ugyanakkor éves szinten mintegy 14%-os növekedést jelent, és a 2014-es mélyponthoz képest megduplázódott. Ezen belül különösen jelentős fejlemény, hogy gyors ütemben nő a védelmi beruházások volumene: 2024-ben először haladta meg a 100 milliárd eurót, míg 2025-ben várhatóan eléri a 130 milliárd eurót.
Az európai védelmi fordulatot intézményes szinten tovább erősíti, hogy a Bizottság 2025 júliusában beterjesztette az Unió új, a 2028–2034 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretének (MFF) tervezetét, amely a korábbi költségvetési ciklusokhoz képest jelentős forrásbővítést irányoz elő a biztonság- és védelempolitikai célokra. A javaslat szerint az uniós költségvetésen belül megerősített „biztonság és védelem” fejezet jönne létre, amely mintegy 100 milliárd eurót különítene el védelmi ipari fejlesztésekre, közös beszerzésekre, katonai mobilitásra, valamint a stratégiai technológiákhoz kapcsolódó kutatás-fejlesztésre. Ez éles kontrasztban áll a jelenlegi MFF-fel, amelyben a közvetlen védelmi célokat szolgáló eszközök – így az Európai Védelmi Alap és a katonai mobilitás – összesen hozzávetőleg 15 milliárd eurót tettek ki. A Bizottság értelmezésében az új költségvetési struktúra célja nem pusztán a források növelése, hanem azok koncentráltabb felhasználása az európai védelmi ipari bázis megerősítése, a gyártási kapacitások bővítése, a tagállami beruházások ösztönzése, valamint az EU globális cselekvőképességének növelése érdekében. Amennyiben a javaslat a tárgyalások során megőrzi alapvető arányait, a következő MMF a védelempolitika szempontjából történelmi elmozdulást jelenthet az uniós pénzügyi gondolkodásban, és hosszú távon is intézményes alapot biztosíthat a stratégiai autonómia megvalósításához.
Összegzés
Az Európai Unió a második világháború óta nem tapasztalt biztonsági kihívásokkal szembesül, amelyekre a von der Leyen II Bizottság az elmúlt egy évben szokatlan gyorsasággal és határozottsággal reagált. Bár a védelem továbbra is elsősorban nemzeti hatáskör, a Bizottság a rendelkezésére álló eszközökkel érdemben hozzájárult ahhoz, hogy az Unió a korábbinál koherensebb és hitelesebb biztonságpolitikai szereplővé váljon. Az új kezdeményezések nem pusztán a kiadások növelését szolgálják, hanem az európai védelmi ipar integrációját, a stratégiai függőségek csökkentését és a közös cselekvőképesség megerősítését, azaz együttesen minőségi ugrást jelentenek. Mark Eyskens egykori belga miniszterelnök 1991-es megállapítása, miszerint „Európa gazdasági óriás, politikai törpe és katonai hernyó”, hosszú időn át pontos leírása volt az Unió helyzetének. A jelenlegi kezdeményezések célja éppen e paradoxon meghaladása, az EU gazdasági erejének védelmi és stratégiai képességekké való átváltása.
A SAFE, az EDIP, és a következő többéves pénzügyi keret védelmi fókusza egyaránt azt jelzi, hogy az Unió felismerte: a biztonság politikai akarat, ipari kapacitás és pénzügyi erő kérdése. Amennyiben a Bizottság és a tagállamok által közösen kijelölt irány következetesen megvalósul, az EU nemcsak reagálni lesz képes a válságokra, hanem már középtávon hiteles, önálló biztonsági szereplővé is válhat a többpólusúvá váló világrendben. Ugyanakkor a megerősödő elrettentés nem válthatja ki a diplomáciát. Az EU számára a katonai erő és a diplomácia kettőssége továbbra is kulcsfontosságú: a védelmi képességek megerősítése csak akkor hozhat tartós eredményt, ha azt aktív külpolitikai jelenlét és partnerségek kísérik. A stratégiai autonómia azonban csak akkor lehet tartós, ha megfelelő politikai akarat és gazdasági erőforrások társulnak hozzá. Ez utóbbi a versenyképesség kérdését is előtérbe helyezi, amely az elemzés harmadik, egyben utolsó részében kerül értékelésre.
nyitókép: depositphotos.com/romanbarkov
