Óriási vita kerekedett az EU-ban az uniós intézmények egyik vezetőjének levele nyomán a kohéziós alapok jövőjéről, vagyis arról, hogy 19 tagállam, köztük Magyarország és Románia, milyen európai fejlesztési pénzekből részesül.
A Régiók Európai Bizottságának vezetője felkérte Ursula von der Leyent, hogy nyilvánosan mondja el, hogy ezeket a „klasszikus” európai forrásokat, amelyeket a tagállamok kaptak, az MRR-hez, azaz a Next Gerenation EU-ból finanszírozott Európai Helyreállítási Tervhez hasonló mechanizmussal kívánja-e pótolni. Ebben az esetben a lehívható pénz reformoktól függ, és felfüggeszthető, ha egy állam nem hajtja végre ezeket a reformokat. Románia számára, amelynek nagy hiányosságai vannak a reformok tekintetében, eurómilliárdok forognak kockán.
Egy ilyen változás fő következményei
- A kohéziós alapok nem függnek reformoktól, és nem veszíthetik el őket a tagországok, kivéve szélsőséges körülmények között. Ehelyett az MRR-típusú alapok lehívását reformok szabják meg, célok és mérföldkövek formájában biztosítják a megvalósítások ellenőrzését, nem teljesülés esetén felfüggeszthetők vagy elhalaszthatók (lásd Románia esetét, amely még most sem kapta meg a 2. részletet teljes egészében, mert nem minden reformot teljesített a Bizottság véleménye szerint, a 3. részletet pedig több mint fél éve elemzi a Bizottság).
- A kohéziós alapokat a központi kormányzat és a helyi hatóságok is kezelik (Románia esetében a 8 Regionális Fejlesztési Ügynökség – ADR), ami a központi és a helyi szint közötti hatalommegosztást jelenti. Ehelyett az MRR-típusú alapokat csak a kormányok kezelik, ami nyilvánvalóan nem tetszik az EU regionális hatóságainak.
- A kohéziós alapok nem mindig követik az EU alapvető politikáit (pl. a gazdasági versenyképesség növelése az USA-val és Kínával folytatott globális versenyben, ökológiai politikák, digitalizálás), hanem minden tagállam egyedi, saját fejlesztési igényeire szabja azokat (pl. Romániában még mindig olyan alapvető szolgáltatásokra bevezetésére is használják őket, mint a víz, szennyvíz, általában a közművek). Az MRR-jellegű forrásokat azonban az Európai Bizottság olyan nagy projektekre irányítja, amelyek pontosan reagálnak ezekre az EU-szintű, az európai gazdaságot erősítő politikákra – azzal az elképzeléssel, hogy a közüzemi projektek a tagállamok felelősségi körébe tartozzanak.
A vitát Vasco Alves Cordeiro, a Régiók Európai Bizottságának elnöke indította el, aki Ursula von der Leyennek elmondta, hogy a jelenlegi kohéziós alapok megszüntetése és a kohéziós politikáért felelős biztosi poszt megszüntetése gyengítik és aláássák az EU alapelveit, így hatással vannak az egységes piacra, a társadalmi és területi kohézióra, végső soron a demokráciára és az európai projektre.
A levél azután érkezett, hogy az európai sajtó azt írta, hogy Ursula von der Leyen, ha új ciklusra megválasztják az Európai Bizottság elnökévé, jövőbeli politikai programjában javasolhatja a jelenlegi kohéziós politika felváltását a helyreállítási és ellenállóképességi mechanizmussal (MRR).
