Az orosz cseppfolyósított földgáz részleges importjának tilalmát fontolja az EU
Az európai tagállamok nagykövetei május 8-án megegyeztek a 14. Oroszország elleni korlátozó intézkedések tartalmának legfontosabb elemeiben. A döntést várhatóan a június végén tartandó Európai Tanács ülésén fogják hivatalosan elfogadni. A legújabb korlátozások néhány fontos területet érintenek, így a cseppfolyósított földgáz (LNG) részleges, valamint a hélium teljes importjának tilalmát, illetve megtiltanák a mangánérc és egyéb ritkaföldfémvegyületek Oroszországba irányuló exportját. Egy másik fontos lépés, hogy megtiltanák az orosz pénzek elfogadását az európai politikai élet (pártok, agytrösztök) szereplői számára.
Az Európai Unió hivatalos adatai szerint az EU a világ legnagyobb LNG importőre: 2023-ban több mint 120 milliárd köbméter cseppfolyósított földgázt importált. Ugyancsak a tavalyi év első évharmadának adatait nézve az EU cseppfolyósított földgázszükségleteinek megközelítőleg 13 százaléka származott Oroszországból, ezzel az orosz LNG export legfontosabb piaca. Ugyanakkor az EU szükségleteinek legnagyobb részét, mintegy 40 százalékot az Amerikai Egyesült Államokból származó LNG látja el. A legnagyobb LNG importőrök Spanyolország, Belgium, Franciaország, Hollandia és Olaszország.
A legújabb javaslat nem tiltaná meg az orosz LNG uniós piacra irányuló importját, hanem csak a harmadik országokba irányul kereskedelmet. Pontosabban az orosz Novatek által vezetett Jamal LNG projektből származó gáz újraértékesítését akadályozná meg a legújabb tervezet. A legtöbb orosz LNG a belga zeebrugge-i terminálra, a francia Montoir-de-Bretagne létesítményre és a spanyolországi bilbaói kikötőbe érkezik. Az orosz sarkvidékről származó LNG-t ezekben a kikötőkbe hozzák különböző jégosztályú hajókkal, majd a rakományt hagyományos tartályhajókra rakodják át. A zeebrugge-i terminálra 2023 januárja és szeptembere között majdnem kétszer annyi LNG-t kezelt a Jamalból, mint amennyit közvetlenül importáltak (2,73 milliárd köbméter) – nagyrészt a folyamatos átrakodások miatt. Az átrakodott LNG-nek mintegy 90 százaléka az EU-n kívüli piacokra irányult, amelyek összértéke megközelítőleg kétmilliárd euró évente. A tilalom értelmében ez többé nem lesz lehetséges.
Az európai piacon ez elsősorban azokat a belga, francia és spanyol cégeket érinti, amelyek az orosz LNG kezelésével, szállításával és biztosításával foglalkoznak. Mivel az orosz LNG export második legnagyobb piaca Kína, a lépés érzékenyen érintheti az ázsiai hatalom gazdaságát is. Végül, de nem utolsósorban elég súlyos csapást mérne az orosz gazdaságra. Az európai megállók és kereskedelmi pontok hiányában Oroszország át kell irányítsa az LNG szállítását. Egyrészt a rakományt a Jeges-tengeren keresztül lehetne Ázsiába szállítani, amihez viszont speciálisan felszerelt jégtörőkre lenne szükség, ám ez különösen télen rendkívül megnehezítené az üzemanyag szállítását.
Egy másik lehetőség az lenne, ha Oroszország egy orosz kikötőben saját hajóira rakodná át az LNG-t és ezek a hajók kerülnék meg Európát, majd a Vörös-tengeren keresztül juttatnák a rakományt Ázsiába. Csakhogy a Szuezi-csatornát már így is több szállítási cég elkerüli a lázadó hútik miatt, így valószínű az orosz árnyékflotta is hasonlóan kellene, hogy cselekedjen. Ez viszont jelentős többletköltséggel és hosszabb szállítási idővel jár. Ez viszont az amúgysem túlságosan versenyképes orosz LNG árát lényegesen megemelné.
Összesítve: a legújabb szankciók következtében az orosz LNG harmadik országokba irányuló exportja lényegesen csökkenne, ez pedig valóban súlyosan érintheti az orosz gazdaságot. Mindeközben az EU saját szükségleteihez szükséges energiahordozót biztosítaná – úgy tűnik, az EU mégiscsak tanulhatott saját hibájából és nem óhajtja saját energiabiztonságát kockára tenni vagy extrém magas inflációval küzdeni, mint amivel a 2022-es döntése után kénytelen volt szembesülni.
Csakhogy a döntésnek mégiscsak lehet egy visszaütője – mivel a szankciók az orosz LNG elsősorban Kínába irányuló exportját nehezítenék meg, nem kizárt, hogy az ázsiai ország ellenlépéseket vezetne be az EU ellen. Könnyen elképzelhető, hogy az unió számára kulcsfontosságú Kínából származó ritkaföldfémek vagy kritikus nyersanyagok exportját korlátozná esetleg lényegesen megemelné az árakat. Ez viszont az amúgy is gyengélkedő gazdaságú Európai Uniónak legalább annyira fájna, mint az oroszoknak az újonnan kivetett szankció miatt kieső bevételi forrás hiánya.
Ezzel szemben a hélium importjának korlátozása már inkább szimbolikus, illetve stratégiai jelentőségű. Oroszország az unió héliumimportjának mindössze egy százalékát adja, amelynek értéke megközelítőleg 1 milliárd euró, vagyis a kieső keresletet könnyedén át lehetne irányítani más piacokra. A hélium importjának tilalma azonban azért is lényeges, mert az orosz állami tulajdonú cégek új héliumgyárakat építenek Szibériában azzal a céllal, hogy Oroszország 2025-re a világ harmadik legnagyobb héliumgyártójává váljon. Vagyis, az orosz héliumra vonatkozó szankciókkal a blokk jelzi, hogy hosszú távon nem szeretne az orosz piacoktól függeni. Hasonlóan szimbolikus jellegű a mangánérc exportjának tilalma is, hiszen a legnagyobb exportőr egyike az Oroszországgal szoros gazdasági és politikai kapcsolatot ápoló Dél-Afrikai Köztársaság.
Az orosz pénzek elfogadásának tilalma kényes politikai kérdéseket vet fel. Egyrészt egyetlen állam sem örülhet a külföldi befolyásolásnak, így érthető, hogy az EU tagállamai és intézményei aggódva figyelik az orosz tevékenységet. Másrészt viszont a szankciók az egyes források szerint szélsőjobboldalként nevezett pártokat helyezik a vizsgálódás közepébe, mint például a németországi AfD pártot. A párt két fontos szereplőjét nemrégiben azzal vádolták meg, hogy az orosz nézetek európai szintű népszerűsítéséért kaptak volna oroszországi támogatást. A botrány kirobbanásának időpontja nyilván nem véletlenszerű, hiszen az európai parlamenti választások időpontja közeledik – egy hasonló botrány kirobbanása miatt az érintett pártok akár fontos szavazatokat is veszíthetnek.
Még ha a (szélső)jobboldal el is fogadna pénzt Oroszországból, úgy tűnik, hogy a legújabb szankció ezt nem tudná az EP választások előtt megakadályozni, hiszen legjobb esetben is csak június végén tudnának az uniós kormány- és államfők soros ülésén erről egyhangúan dönteni.
Összességében az Európai Unió legújabb korlátozó intézkedései a korábbiakhoz képest megfontoltabbak: előtérbe helyezik az uniós energiabiztonságot és biztonságpolitikát miközben más, szimbolikus jelzéseket is küldenek Oroszországnak. A valamivel bölcsebb döntések viszont Kína ellenlépéseit indíthatják be, amelyek tovább mélyítik a felek közötti feszültséget.
Nyitókép forrása: Pixabay
