Az antalyai diplomáciai fórum (Antalya Diplomacy Forum) tapasztalatai
Az Európát foglalkoztató legfontosabb, minden más gazdaság- vagy szakpolitikai kérdést megelőző kérdés: miként lesz végre újra béke és biztonság az öreg kontinensen. Az elmúlt hétvégén a török kormány immár harmadszor szervezte meg az Antalya Diplomacy Forum-ot (ADF), amely egy rendkívül magas szintű előadókat bevonzani képes, igazán nagyszabású, nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó rendezvény, s amelynek (egyik) legfőbb témája idén is a világ, és különösen Európa biztonságpolitikája volt.
Az ADF azért is kifejezetten érdekes, mert azon az egész eurázsiai régióból szerepeltek nemzetközi politikával a legmagasabb szinten foglalkozók, kezdve a luxemburgi miniszterelnök-helyettestől az Európai Bizottság Külügyi Szolgálatának képviselőjén át Szergej Lavrov orosz külügyminiszterig. A háromnapos esemény közel négyezer résztvevőt mozgatott meg, a diplomaták, kutatók, újságírók és egyetemi hallgatók is részt vettek. Az alábbiakban egyes olyan, Európa biztonságát és biztonságpolitikáját érintő előadásokon elhangzottakat szemlézem, amelyeken volt szerencsém személyesen is jelen lenni.
Az esemény egy megrázó videóvetítéssel kezdődött, amely a világot napjainkban sokkoló kihívásokat mutatta be: kezdve az orosz–ukrán háborúval, a Közel-Keleten dúló harcokkal, s folytatva a migrációs helyzettel, bemutatva a természeti katasztrófákat is. Mondanivalója: diplomáciára nagyobb szükség van, mint valaha, ugyanis nincs ennél hatékonyabb eszköz a nemzetközi kihívások kezelésére és a nemzetközi konfliktusok rendezésére. Megnyitóbeszédében Hakan Fidan török külügyminiszter kifejtette, hogy véleménye szerint a korábbi unipoláris világrend véget ért, s az amerikai hegemóniát egy többpólusú berendezkedés váltja fel. Elmondta, hogy a nemzetközi rend megszervezésének jelenlegi keretei nem működnek, s ehelyett egy új, olyan rendszerre van szükség, ami igazságosságon alapul és hatékony. Európa kapcsán elmondta, hogy a török diplomácia azon dolgozik, hogy a feleket tárgyalóasztalhoz ültesse, és mielőbb béketárgyalásokra kerüljön sor az orosz–ukrán háborúban. Törökország a békés nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi kereskedelem pártján áll a külügyminiszter elmondása szerint, amelyre példaként hozta a TAP, TANAP és Trans-Caspian vezeték projekteket – amelyek Törökországon keresztül szállítanának földgázt Európa irányába.
Az esemény péntek délután Szergej Lavrov orosz külügyminiszter interjújával folytatódott. Lavrov – török kollégájához hasonlóan – akként vélekedett, hogy a realitás az, hogy a világ belépett egy multipoláris világrendi, új szakaszba. Elmondta, hogy ebben a világrendben a BRICS országoknak nagyobb súlyt kell kapniuk, de ez jelenleg nem biztosított. Az orosz–ukrán háború kapcsán akként nyilatkozott, hogy Oroszország többször jelezte a NATO felé, hogy a védelmi szövetség keleti irányba való terjeszkedésével nem értenek egyet, de jelzéseik elmondása szerint válasz nélkül maradtak. Állítása szerint Ukrajnában súlyos jogsértések történtek az orosz kisebbséggel szemben, s a Nyugat jelentős mennyiségű hadianyagot szállított Ukrajnába, véleménye szerint azzal a céllal, hogy azt Oroszország ellen használják fel. Elmondása szerint a Nyugat nem tartja tiszteletben a szuverenitást. Lavrov véleménye szerint a probléma nem az ENSZ, hanem az, hogy állítása a ENSZ határozatait szerinte a Nyugat nem tartja tiszteletben. Lavrov akként nyilatkozott, hogy a Szovjetunió bukása után Oroszország elhitte, amit a Nyugat ígért – de azt tapasztalták, hogy ez EU átveri őket a kereskedelem terén, a nyugati védelmi szövetség pedig biztonsági területét igyekezett szélesíteni irányukba. Állítása szerint el lehetett volna kerülni a jelenlegi háborút, de a Nyugat elutasította az orosz fél ajánlatát.
Európával kapcsolatban Lavrov akként nyilatkozott, hogy Eurázsia biztonsági helyzete kiemelt fontosságú Oroszország számára. Véleménye szerint az Európai Unió zsákutcába jutott, Európa elveszítette korábbi szerepét. Lavrov az európai politikusok közül kifejezetten kitért Macron elnök közelmúltbeli nyilatkozatára (amelyben Macron elnök európai katonák Ukrajnába küldésének lehetőségét vetette fel – a szerz. megj.), s elmondta, hogy – bár a Nyugaton mindenki igyekszik korrigálni ezt a kijelentést – a francia elnök szavainak súlyos hatása van. Hivatkozott arra továbbá, hogy noha Washington is elutasította ezeket a mondatokat, az amerikai védelmi miniszter is akként nyilatkozott, hogy ha Ukrajna elveszíti a háborút, akkor a NATO-nak kell majd Oroszország ellen harcolnia. Lavrov állítása szerint Oroszországnak nincsenek tervei elfoglalni Ukrajnát, azonban az Egyesült Államoknak vannak, mégpedig azért, mert úgy érezték, hogy elveszítik Európát. Állítása szerint az amerikaiak éppen ezért robbantották fel az Északi-Áramlat vezetéket, így ugyanis Európa többé nem vetélytársa az Egyesült Államoknak. Felhozta, hogy az Egyesült Államok célja véleménye szerint mindig is az volt, hogy fegyvereket szállításon Ukrajnába. Az amerikai elnökválasztásra vonatkozó kérdésre elmondta, hogy a jelenlegi rossz helyzet már Obama elnök alatt elkezdődött, de Trump elnök alatt is súlyos kereskedelmi szankciók alatt állt Oroszország, azonban Biden elnök alatt a kapcsolat még rosszabbra fordult. Elmondta, hogy bármely amerikai elnökkel hajlandóak dolgozni, ha az az elnök a jogegyenlőség alapján hajlandó velük együttműködni. Az interjú során az háború befejezésére vonatkozó konkrétum nem hangzott el.
A diplomáciai fórumon két másik előadás (panelbeszélgetés) is foglalkozott az európai védelempolitika témájával, illetve a vele készült, ugyancsak interjú formátumú beszélgetésben Orbán Viktor miniszterelnök is kitért a kérdésre. Elmondta, hogy a magyar kormány a konfliktust csakis a magyar, s nem az ukrán vagy az orosz szemszögből nézheti. Elmondta továbbá, hogy Magyarország a békében érdekelt, s emlékeztetett, hogy a háborúban kárpátaljai magyarok is életület veszítik, ezért a béke magyar életek megmentését is jelenti.
A két nemzetközi panelbeszélgetés, amely az európai biztonságpoltikai helyzetet érintette, egyrészt a „The Future of European Security Architecture” című, másrészt az „EUs capability to shape global transitions” volt. Ez utóbbi panelben Bettel luxemburgi miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy a világban a helyzet „fenekestől fel van fordulva”. Oroszországot jogtalan támadásában alig támogatja valaki, de a helyzet megoldásához (amelyhez számos más probléma is társul: így például a demográfiai gondok vagy a klímaváltozás), csak globális összefogással lehet eljutni. A multilaterális együttműködés szükségességének gondolatával Hasani albán külügyminiszter is egyetértett hangsúlyozva, hogy országa szeretne az EU és a NATO tagja is lenni, de a folyamatok nagyon lassan haladnak az EU-ban. Emlékeztetett, hogy a balkáni régió egy olyan terület, ahol a feszültség mindig jelen van, s ezt csak egy európai integrációval lehetne enyhíteni. A nemzetközi összefogás tekintetében hasonló véleményen volt Grabar-Kitarovic korábbi horvát elnök is, hangsúlyozva, hogy jelenleg egy konfliktusban vagyunk, de véleménye szerint ez lehetőséget ad Európa számára arra, hogy globális szerepe megerősödjön. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a biztonságért tagállami szinten is tenni kell, az ugyanis véleménye szerint nemzeti felelősségi kör marad. Összességében a beszélgetés meglehetősen az általánosságok szintjén maradt.
A kifejezetten Európa biztonsági architektúrája jövőjének szentelt panelbeszélgetés – legalábbis a címe alapján – több konkrétumot ígért. Ugyancsak biztató volt, hogy a panelben szakértők, illetve nemzetközi szervezetek munkatársai (NATO, OSCE, INI) is részt ettek, köztük Scott W. Bray, a NATO hírszerzésért és biztonságért felelős főtitkár-helyettese. Bray elmondta, hogy a NATO nincsen tetszhalott állapotban, hanem folyamatosan fejlődött az elmúlt években is. Elmondta, hogy a második világháború óta a legsúlyosabb biztonsági fenyegetettségi helyzetet éli át jelenleg Európa, szükségesnek látja a közös védelmet, s lenyűgözi az ukránok bátorsága. Elmondta, hogy jelentős fejleménynek tartja korábban Finnország, s most pedig Svédország csatlakozását a NATO-hoz. Véleménye szerint a tavalyi vilniusi csúcstalálkozó megerősítette a tagállamok elkötelezettségét a NATO iránt. A legsúlyosabb veszélyként Oroszországot, illetve a terrorizmust jelölte meg azzal, hogy a kínai befolyásból fakadó bizonytalanságok is erősödnek, de jelezte, hogy az európai lakosság 82%-a egyetért a közös biztonságpolitikával, s mindezek a fenyegetések szerinte megerősítik a tagállamokat a közösen vallott értékekben. Ukrajna kapcsán kiemelte, hogy nincsen európai biztonság Ukrajna nélkül, az európai biztonság Ukrajnához van kötve. Kifejezetten jelezte, hogy az egyetlen biztonsági garancia a helyzetre csak az ország NATO tagsága lehet. Hangsúlyozta, hogy NATO nem áll hadban, de mindaddig Ukrajna mellett áll, ameddig csak szükséges, s a tagállamainak minden négyzetcentiméterét meg fogja védeni. Oroszországgal kapcsolatban – szemben Lavrov által elmondottakkal – tájékoztatott, hogy sokszor történt megkeresés Oroszország felé, amelyek eredménytelenek voltak, és semmi sem igazolhatja Oroszország lépéseit.
A helyzet az, hogy Európára (s a világra) sajnos egy ideje igen rossz idők járnak. Kezdődött talán mindez a 2015-ös migrációs válsággal, majd folytatódott a 2019-es Covid járvánnyal, az azt követő energia- és gazdasági válsággal, s a helyzet egyre rosszabb lett a háborús konfliktusok kirobbanásával szomszédunkban és a Közel-Keleten. Törökország törekvései egy állandósult nemzetközi diplomáciai fórum létesítésre mindenképpen előremutatók, ugyanis lehetővé teszik a párbeszédet. Sajnálatos ugyanakkor, hogy az Európai Unió részéről kifejezetten magas szintű vezető nem vett részt a konferencián, nagy tagállamok sem képviseltették magukat, s a NATO, illetve az orosz képviselők által elmondottak alapján nehéz azt látni, hogy hogyan s miként, legfőképp pedig mikor lesz végre béke Európában. A megoldás, mint oly sokszor, a nagyhatalmak kezében van, tőlük függetlenül nem rendezhető a helyzet. A háborút ugyanakkor a legjobban mindig a legkisebbek szenvedik meg a legjobban: nemcsak a kis országok, hanem személyesen a fronton harcoló katonák, az áldozatul eső civilek, a családtagjaikat elveszítő ártatlanok. A nemzetközi közösségnek fel kell ébrednie és erőfeszítést tenni azért, hogy a háborús borzalmak és a vérontás mielőbb befejeződjék.
A nyitókép a szerző felvétele.
