Habár folyamatosan növekszik a befektetések aránya az EU dekarbonizációs céljainak elérése érdekében, egy új jelentés szerint a jelenlegi éves ráfordítás duplája szükséges a következő hat évben.
Az elmúlt évek európai klímapolitikai narratívájában a nettó klímasemlegességi állapot 2050-ig történő elérése kapja a legnagyobb szerepet, amelyhez a korábban már lefektetett 2030-as 55%-os kibocsátáscsökkentési cél mellé egy 2040-ig elérendő 90–95%-os célkitűzést is rendeltek az 1990-es szinthez képest. Ugyanakkor egy új jelentés szerint egyelőre a 2030-as céltól is messze áll az Európai Unió, annak ellenére, hogy a zöld beruházások növekedtek az elmúlt években; 2022-ben például 9%-kal az előző évhez képest.
A francia székhelyű Institute for Climate Economics (I4CE) agytröszt átfogó, 22 gazdasági szektort érintő, az állami és a privát szektor beruházásait összegző jelentése szerint a reálgazdasági beruházások 407 milliárd euró értékre becsülhetők 2022-ben, ami az előző évi ráfordításhoz mérten ugyan növekedést jelent, ám a 2030-as célokhoz szinte kétszer ennyi befektetés szükségeltetik éves szinten. A befektetések hiányát már az Európai Bizottság is elismerte korábban, amikor a 2040-es klímacélok bejelentésekor 2030 és 2050 között éves szinten 1,5 billió euró ráfordításról beszélt csak az energetika és a közlekedés tekintetében.
Hasonló elszántságot mutatott Ursula von der Leyen is, amikor bejelentette újbóli indulását a Bizottság elnöki pozíciójára: beszédében utalt a 2040-es célok markáns elemére, az ipar dekarbonizációjára, amelyből következtetni lehet egy második elnöki ciklus potenciális témájára is.
Erre utalt a Bizottság éghajlat-politikai főigazgatója, Kurt Vandenberghe is a francia jelentés bemutató rendezvényén: véleménye szerint „a következő Bizottságnak beruházási bizottságnak kell lennie, egyfajta Juncker-tervre van szükség”. Az úgynevezett Juncker-terv 2015-ben indult azzal a céllal, hogy megszüntesse a 2000-es évek végi globális pénzügyi válság és az azt követő euróövezeti adósságválság okozta beruházási hiányt.
Vandenberghe szerint a Bizottság már rengeteg tapasztalattal rendelkezik e téren, továbbá jelentős számban várnak megvalósításra projektek, csupán a megvalósításuk hiányzik. Ehhez természetesen a források átcsoportosítására vagy új források allokálására is szükség van: az I4CE szerint a zöld beruházási hiányosságok megszüntetéséhez „átfogó megközelítésre” lesz szükség, amely magában foglalja a szabályozást, a szén-dioxid-árképzési politikát és további uniós közfinanszírozást. Ehhez azonban olyan politikai kérdésekkel kell foglalkozni, mint az uniós költségvetési szabályok reformja (amely reformról az Európai Parlament és a Tanács már megegyezett), az uniós alapok szerepe a „zöldpolitika” támogatásában, valamint az uniós finanszírozás lehetséges új forrásairól szóló vita. Ezen kérdések megvitatása az új Bizottság első feladatai közé kell, hogy tartozzon annak érdekében, hogy a 2030-as kibocsátáscsökkentési célok realitássá váljanak.
Kép: UNCTAD
