180 fokos fordulatban az európai zöldek
Az elmúlt napokban vitatta meg, február elején sorra kerülő választási kongresszusán fogadja el az Európai Zöldek pártcsaládja idei választási programját. A hírek szerint az európai zöldpártok szövetsége ambiciózus jövőképet kínál a választók számára, amely magába foglal egy bővített „Green Dealt”, vagyis egy új „Zöld és Szociális Megállapodást”, új adónemek bevezetését, és ami a legfontosabb újdonság: az európai fegyverkezési képességek fokozását. A felmérések szerint azonban az európai választók meglehetősen szkeptikusak a zöldek által kínált perspektívával kapcsolatban.
Az európai zöldpártok tündöklése és bukása
Öt esztendővel ezelőtt az Európai Zöldek a választások relatív győztesének számítottak, hiszen a 2014-es eredményükhöz képest több mint másfélszer annyi mandátumot szereztek meg. A 2019-es európai parlamenti választás csúcsjelöltjei, a német Ska Keller és a holland Bas Eickhout a klímavédelemért, a szociális és békepárti Európáért, a több demokráciáért és az erősebb jogállamiságért kampányoltak. A zöldek választási eredménye, amely az európai parlamenti helyek több mint egytizedének megszerzéséhez volt elég, megbontotta az Európai Parlamentben addig uralkodó hatalmi dinamikát, lehetetlenné téve, hogy az Európai Néppárt akár a szociáldemokratákkal, akár pedig a liberálisokkal többséget alkosson.
Az idei előrejelzések egy egészen más eredményt prognosztizálnak. A kalkulációk szerint a zöldpártok a 2024-es európai választások legnagyobb vesztesei lehetnek, olyannyira, hogy akár jelenlegi európai parlamenti mandátumaik felét is elveszíthetik. A jelenség könnyen magyarázható reálpolitikai oldalról, hiszen az európai zöld pártok, amelyek 1984 óta képviseltetik magukat az Európai Parlamentben, öt esztendő alatt szemmel láthatólag feladták addigi önazonosságuk jelentős részét. A zöldek politikai identitása ugyanis a békemozgalomban gyökerezik, ezek a pártok mindezidáig erősen elkötelezettek voltak a pacifizmus, a semlegesség, a nemzetközi szintű leszerelések és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása mellett.
A zöldpártok feladták a békepárti álláspontot
„Az Európai Unió középpontjában a békeprojekt állt – Európa természetes szerepe a világban a béke fenntartása. (…) Európának sokkal aktívabbnak kell lennie abban, hogy békés megoldásokat találjon a fegyveres konfliktusokra mind a szomszédságunkban, mind azon kívül. (…) Ellenezzük az európai források katonai célokra történő átcsoportosítását. Tartós biztonságot és stabilitást nem lehet fegyverekkel biztosítani. (…) Le kell állítani a fegyverszállítást a fegyver konfliktusok résztvevői számára!” – fogalmaztak az európai zöldek 2019-es európai választási kampánykiáltványukban. „Az európai zöldek felszólítják az uniós intézményeket és a tagállamokat, valamint az EU partnereit, hogy gyorsan és folyamatosan nyújtsanak pénzügyi és katonai támogatást Ukrajnának, beleértve a szükséges fegyverek szállítását is, mivel az ukránoknak joguk van hazájuk védelméhez és az elcsatolt vagy megszállt területek visszafoglalásához.” – hangzik új álláspontjuk öt évvel később, a 2024-es európai választásokra készülve. A zöldek egy csapásra, különösebb magyarázat nélkül szakítottak a párt korábbi politikai identitásával és az orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatos elkötelezett állásfoglalásaik fontossága szemmel láthatóan a klímavédelmi prioritásokkal vetekedett az elmúlt másfél évben. A felmérések szerint azonban ez az elköteleződés nem járt a szavazóbázis növekedésével, sőt éppen ellenkezőleg, a legtöbb szavazó éppen az elmúlt 2-3 évben pártolt el a zöldpártoktól.
Annak idején, az 1980-as évek elején Nyugat-Németországban hatalmas tiltakozások követték az Egyesült Államok rövid hatótávolságú nukleáris rakéták bevetését az országban. Ezek a tüntetések segítették a Zöld Pártot először a német parlamentbe. Ennek megfelelően a zöld pártok általában az egyoldalú nukleáris leszerelést, a NATO-tagság ellenzését, valamint a demokrácia és az emberi jogok előmozdításával kombinált pacifista politikát támogatták. A reálpolitikai fordulat eredményeként azonban nemcsak az orosz-ukrán háború tekintetében vált elkötelezetté a fegyverkezés mellett az európai zöldpárti szövetség, hanem általában sürgeti a katonai együttműködések elmélyítését. Új választási programjukban az EU „kölcsönös segítségnyújtási záradékára” hivatkozva hangsúlyozzák, hogy az Uniónak fokoznia kell a „katonai képességekkel kapcsolatos együttműködést és szinergiák létrehozását, például az interoperabilitás előmozdítása, valamint a beszerzési, karbantartási és ellátási rendszerek koordinálása révén”. Felkarolják a NATO-val való mélyebb együttműködést, valamint olyan „feltételek megteremtését, amelyek lehetővé teszik az EU számára, hogy aktív szerepet vállalhasson a gyorsan változó geopolitikai környezetben”. „Az EU számára a többoldalú megközelítés magában foglalja a NATO-val való együttműködés megerősítését és elmélyítését is, a hatáskörök egyértelmű megosztásának tiszteletben tartása mellett, elsőbbségadás nélkül” – áll a néhány héten belül végleges elfogadásra szánt tervezetben.
Zöld átállás maximális sebességen
A fentieken túl a zöldek választási programja lényegében több pénzt javasol a zöld átállás kulcsfontosságú problémáinak megoldására, ideértve az energiahatékony lakások felújítását, a zöld átállás végrehajtásának gördülékenyebbé tételét a mezőgazdaságban és az iparban, a megfizethető lakhatást, valamint a fenntartható mobilitási kapcsolatok kiterjesztését. Ezek a feladatok pedig a program szerint többletkiadásokkal járnak majd az Európai Unió számára, akár több százmilliárd euró összegben. Éppen ezért a Zöldek azt tervezik, hogy a „fiskális politika, állami beruházások és magánkezdeményezés keverékével” finanszírozzák javaslataikat, miközben az EU egészére kiterjedő adóharmonizációt is szorgalmaznak. „Az egész EU-ra kiterjedő vagyonadó bevezetését tartjuk szükségesnek az egyenlőtlenségek leküzdése és a zöld átmenet finanszírozása érdekében (…) szorgalmazzuk az európai pénzügyi tranzakciós adót, bevezetjük az energiavállalatok rendkívüli uniós adóját annak érdekben, hogy felszámoljuk az energiavállalatok haszonszerzését” – áll a programtervezetben.
A zöld átmenet társadalmi dimenziójának növelésének gondolata az európai szocialisták kiáltványának is központi eleme is, e téren tehát a két párt azonos szavazóbázison lesz kénytelen majd osztozni.
Ez a szavazóbázis azonban egészen biztosan kevés vállalkozót foglal majd magában, hiszen egyre több európai cég követel zöldpolitikai „szabályozási szünetet”, hiszen még a jelenlegi ciklusban futott Zöld Megállapodás hatásait sem voltak képesek feldolgozni. A Zöldek azonban tovább pörgetnék a jogalkotási folyamatokat: „Üdvözöljük az előrehaladást, de továbbra is törekszünk az ambíciók növelésére és a már megkezdett tervek maradéktalan megvalósítására” – áll a tervezetben. Szigorúbb határidőket szeretnének a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonására, 2040-ig a teljes éghajlatsemlegességet, valamint a „szén 2030-ra, a fosszilis gáz 2035-re és az olaj használatának megszüntetését 2040-re”. A 2019-es zöldpárti kiállás a bioüzemanyag mellett pedig mára már a múlté.
Az idén a sorban a tizedik alkalommal kerül sor az Európai Parlament képviselőinek közvetlen választására. A 2019-es választások 50% körüli részvételi aránya a 90-es évek időszakának szintjére hozta vissza a választói érdeklődést, az idei évre pedig rekordmagas, 68% körüli részvételt prognosztizált az Európai Parlament által fémjelzett felmérés. Mivel azonban a felmérések szerint az európai választópolgárok éppen az energiaválság, a zöld átállás és a háborúhoz kapcsolódó uniós szakpolitikai döntésekkel a leginkább elégedetlenek, a februárban elfogadásra kerülő új választási program nem hoz érdemi változást az európai zöldek támogatottságában. A pártcsalád ennek következtében várhatóan a hatodik, tehát az utolsó előtti helyre süllyed majd az európai parlamenti frakciók sorában.
