Nehéz évet zár az EU, elmaradtak az átütő stratégiai gazdasági és kereskedelmi sikerek
Viszonylag nyugodtan telt a 2023-as év az Európai Unió országaiban; azok közvetlen szomszédos államaiban sem tört ki újabb fegyveres konfliktus. Madártávlatból nézve ez már önmagában is jó dolog, hiszen az EU megalapításának egyik célja a tagállamok közötti béke megőrzése volt, a szomszédsági programoknak is kiemelt célja a jó kapcsolatok építése. Az önmagát geopolitikai bizottságként meghatározó testület erre méltán lehet büszke, de a stratégiai és a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének területén nem sok eredményt tud felmutatni.
A svéd és a spanyol uniós elnökségek alatt az EU a gazdaság újralendítését és az újraiparosítást tűzte ki célul, valamint a stratégiai függetlenség megerősítését. Az elmúlt év leginkább ezen törekvések megvalósításának nehézségeiről szólt, hiszen úgy tűnik, a világgazdaság átrendeződésének az EU nem lesz nyertese. Az év elejét az Oroszország elleni további korlátozó intézkedések – különösen a gyémántok importja – körüli viták határozták meg. Az EU, USA és szoros szövetségeseik folyamatosan szigorították az Oroszország elleni korlátozásokat, ám Oroszország lényeges kereskedelmi partnerei, mint például Kína és India, ezt nem tették, így a szankciók eredményessége igencsak kérdéses. Az elmúlt egy év nem hozott eredményt az orosz gyémánt importjának tilalma körüli vitákban, így mindössze a G7-ek fognak intézkedni ez ügyben 2024 januárjától. Az EU ugyan részt vesz a G7-ek ülésein, ám az itt elfogadott döntések csak három uniós tagállamra (Németországra, Franciaországra és Olaszországra) nézve kötelezők, így a belgiumi tőzsdék valószínűleg továbbra is folytathatják tevekénységüket.
A G7-ek országai nem csak Oroszország lépései ellen hoztak intézkedéseket. A májusi csúcstalálkozó során megfogalmazták, hogy szeretnének fellépni Kína egyre növekvő befolyása ellen. Ezt követően az ENSZ júniusi ülésén a főtitkár kijelentette, hogy többpólusú világban élünk, így új finanszírozási struktúrák kidolgozására van szükség. Nem kérdéses, hogy az újabb pólust Kína, mellette India vezetik.
Mindezek tükrében az EU elkezdett egy stratégiai függetlenség kialakításán dolgozni. Ezt a Kínával folytatott kereskedelmi és ellátási láncok kockázatmentesítésében látja – elsősorban a stratégiai fontosságú termékek és ipar területén –, ám már mindjárt az elején elég nehéz helyzetbe került. Az EU újraiparosításában, valamint a zöld- és digitális fejlesztési programjaiban stratégiai fontossága van néhány nyersanyagnak, így a galliumnak és a germániumnak is. A két stratégiai fontosságú nyersanyag előállítása és forgalmazása szinte kizárólag kínai forrásokhoz köthető, ám a kínai kormány idén betiltotta az anyagok exportját, így az EU lázasan igyekszik megoldást találni. Csakhogy a nyersanyagok kitermeléséhez olcsó energiaforrásokra is szükség van, ám a zöld átállás erőltetett menete miatt az EU egyelőre ezt nem tudja biztosítani.
Peking nyersanyagokat korlátozó intézkedése válaszlépés volt a már korábban említett G7-ek azon döntésére, amely szerint bizonyos mikrochipek Kínába való exportját korlátozta. Míg az EU stratégiai fontosságú elemektől esik így el, és egyre távolabb kerül stratégiai céljaitól, addig Kína meglepte a világot egy saját gyártású chip előállításával – megmutatva, hogy erősebb alkupozícióban van, mint partnerei gondolták. Úgy tűnik, az EU csapdába került, amelyből egyhamar nem fog tudni kimászni: a legfontosabb kereskedelmi partnere Kína, amelynek sajátságos gazdasági berendezkedése lényeges előnyökhöz juttatja partnereivel szemben. Az EU a stratégiai területeken sem igazán tud leválni az ázsiai partneréről és a feszült kapcsolatot a december elején lezajlott EU–Kína csúcstalálkozó sem igazán tudta enyhíteni. A 2024-es év várhatóan tovább élezi a feszültségeket a G7-ek és az ellenpólusai között, így az EU nem számíthat különösebben könnyű évre. Reménykedhetünk, hogy jövőre minden ellenállás ellenére megköthetik az EU–Mercosur megállapodást, ezzel létrejöhet egy valóban lényeges szabadkereskedelmi térség, amely az EU tagállamai számára, így Magyarország számára is előnyös piaci helyzeteket teremhet.
