Július közepén Niger katonai vezetése puccsot hajtott végre a demokratikusan megválasztott elnök, Mohamed Bazoum ellen. Az erőszakos katonai hatalomátvétel akár regionális háborúvá is fajulhat. A katonai junta erőszakos hatalomátvételével az uniós intézmények is kiemelten foglalkoznak; augusztus 30–31-én a védelmi és külügyminiszterek tanácsa, augusztus 30-án pedig az EP illetékes bizottságai vitatták meg a kialakult helyzetet és a lehetséges cselekvési lehetőségeket. Mi várható most az urántermelés miatt is kiemelkedő fontosságú országban, és mit fog tenni az Európai Unió a helyzet kezelése érdekében?
A világ egyik legszegényebb országának számító Nigerben ez volt az ötödik sikeres katonai puccs azóta, hogy 1960 kikiáltották függetlenségüket Franciaországtól. 2010-től kezdődően indult el Niger a demokrácia útján, a most eltávolított Bazoum pedig az ország történetének első olyan demokratikusan választott elnöke, akinek elődje nem katonai puccsot követően került hatalomra. Ennek a folyamatnak vetett véget az elnököt megpuccsoló, és azóta magát az ország vezetőjének kikiáltó Abdourahamane Tchiani, aki korábban Bazoum elnök testőrségének parancsnoka volt.
A Száhel-övezetben található Niger jelentősége többrétű: az Európai Unióba importált uránium jelentős része, hozzávetőleg negyede innen származik, jelentős francia katonai jelenlét van az országban, és a terrorizmus fontos színhelye is egyben. Franciaországnak komoly érdekeltségei vannak Nigerben, azonban jelentős feszültség gyülemlett fel Párizzsal szemben az elmúlt években (Bazoum többször is betiltott franciaellenes tüntetéseket). A korábbi francia gyarmat fővárosában heves tüntetések zajlottak Franciaország nagykövetségénél.
Az ország viszonylagos stabilitása 2010 és 2023 között régiót folyamatosan terhelő katonai puccsok miatt is fontos volt a nyugati hatalmaknak. 2021-ben Guineában, Maliban és Szudánban is katonai hatalomátvétellel buktattak kormányt, 2022-ben pedig Burkina Faso két puccson is átesett. A napokban pedig Gabonban is katonai puccs tört ki. Ezek közül számos puccs során éppen az iszlamistákkal szembeni félelem miatt vette át a hadsereg a hatalmat, ahogy Nigerben is erre hivatkozott a katonai junta.
Ahogy számos környékbeli országban, a puccs kapcsán Nigerben is aktívan megjelent az orosz befolyás kérdése. A tüntetések során nagyszámban jelentek meg orosz zászlók, a junta pedig a Wagner-csoporttól kért segítséget (korábban a mali és burkina faso-i puccsok után az oroszok segítségével űzték ki a francia csapatokat az országból). Ennek ellenére az amerikai kormány és egyéb szereplők véleménye szerint nem Oroszország vagy a Wagner-csoport idézték elő a helyzetet, azonban jelentősen profitálhatnak belőle – annak ellenére, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is a puccs ellen szólalt fel.
Az Európai Unió mintájára felépülő térségi gazdasági együttműködés, az ECOWAS (Nyugat-Afrikai Országok Gazdasági Közössége) ultimátumot adott a katonai juntának a rend visszaállítására, kilátásba helyezve a katonai beavatkozást. Az ECOWAS korábban több alkalommal is beavatkozott a tagországaiban.
A puccs heves nemzetközi reakciókat váltott ki, több ország és nemzetközi szervezet is szankciókat jelentett be hatalmat megragadó katonai junta ellen. Emmanuel Macron francia elnök minden fejlesztési és egyéb támogatást felfüggesztett, az Egyesült Királyság szintén azonnal felfüggesztette a hosszú távú fejlesztési támogatások kifizetését. Az Európai Unió nevében Josep Borrell külügyi és biztonságpolitikai főképviselő jelentette be, hogy az EU nem ad több pénzt Nigernek, ameddig nem engedik szabadon az elnököt, és nem lesz állítják vissza a törvényes rendet az országban. A többi uniós tagállamhoz hasonlóan Magyarország is kiállt a megpuccsolt nigeri elnök mellett. A szankcióknak azért is van jelentőségük, mert Niger rendkívüli mértékben függ a nyugati támogatásoktól.
A történéseket az Európai Unió intézményei is szoros figyelemmel követték. Augusztus 30-án az Európai Parlament külügyi bizottsága (AFET), biztonság és védelempolitikai albizottsága (SEDE), valamint a fejlesztési bizottsága (DEVE) közös meghallgatást szervezett a kérdésről. A meghallgatáson Richard Young, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) Nyugat-Afrika részlegének vezetője tájékoztatta a képviselőket a legfrissebb fejleményekről. A szakember szerint több tényezőre érdemes figyelemmel lenni a nigeri helyzet értékelésénél. Egyrészt a junta az elmúlt hetekben jelentősen megerősítette a pozícióit, a katonai vezető új kormányt nevezett ki, Franciaországgal pedig felmondta a korábbi védelmi megállapodást. Másrészt az ECOWAS katonai szerepe is jelentős befolyásoló tényező a konfliktusban, hiszen a katonai beavatkozás – amellyel a szervezett fenyegetett, és amelyet korábban is többször alkalmazott a térségben – a konfliktus kapcsán tett jövőbeli lépések szempontjából egy életszerű következménynek tűnik. Harmadrészt Young felhívta a figyelmet az Amerikai Egyesült Államok szerepére és eddig tett lépéseire. Augusztus elején Niger fővárosába látogatott az amerikai külügyi tárca politikai ügyekért felelős államtitkára, Victoria Nuland, aki a hatalmat átvevő katonai junta több parancsnokával is egyeztetett (nem találkozhatott azonban az elmozdított Bazoum elnökkel). Ahogy erre Young is felhívta a figyelmet, az Egyesült Államok óvakodott a puccs mint kifejezés használatától, ami Young szerint annak a jele, hogy az amerikai fél próbálja megőrizni stratégiai érdekeit. Negyedrészt fontos szerepük van a független közvetítők bevonásának a konfliktus kezelésébe, akik a kétsávos diplomáciát próbálják alkalmazni. Az ötödik befolyásoló tényező Young szerint az, hogy az Európai Unió mit fog tenni a konfliktus rendezése érdekében. Felhívta rá a figyelmet, hogy az EU 27 tagállama egységesen állt ki a nigeri katonai puccs ellen.
Young ezt követően összefoglalta az Unió vezetése által kijelölt irányvonalat, ami a maximális nyomásgyakorlás stratégiájának alkalmazásában áll. Ennek értelmében, egyrészt az EU folytatja az ECOWAS lehető legteljesebb támogatását, a Nigernek nyújtott pénzügyi és katonai támogatásokat felfüggesztették, azonban a humanitárius segítségnyújtást – a nigeri lakosság szenvedéseinek mérséklése érdekében – továbbra is fenntartják. A maximális nyomásgyakorlás stratégiája magában foglalja továbbá az uniós korlátozó intézkedések rendszerének alkalmazását, valamint azt, hogy az EU megvizsgálja, hogy miként támogatható a katonai műveletek sora. A további lépéseket az befolyásolja, hogy a maximális nyomásgyakorlás stratégiája milyen eredményeket ér el. Ha szükségesnek bizonyul a katonai beavatkozás, és az ECOWAS ehhez támogatást kér az Uniótól, akkor a tagállamokra hárul az ezzel kapcsolatos politikai döntés meghozásának terhe.
Ezt követően az egyes EP-képviselők kaptak szót és vetettek fel érdemi kérdéseket. Tonino Picula (Horvátország, S&D) szerint az EU egyre rosszabb hírnek örvend Afrikában, és azon belül is a Száhel-övezetben. Kérdésként tette fel, hogy miként lehet újjáépíteni a bizalmat a gyarmatosító múlt ellenére, és fellépni az orosz befolyás ellen a térségben. Javier Nart (Spanyolország, Renew) arról számolt be, hogy rendszeresen egyeztet az elmozdított Bazoum elnökkel, aki arról tájékoztatta, hogy a konfliktus elsősorban a kőolaj feletti ellenőrzésről szól. A katalán Jordi Solé (Spanyolország, Zöldek/EFA) szerint komoly dilemmával néz szembe az Unió; ha ugyanis szükség lesz katonai beavatkozásra, akkor regionális katonai konfliktus törhet ki, ha viszont nem történik meg a katonai beavatkozás, akkor az EU vezetése lényegében elfogadja a puccsot, ezzel pedig a Nyugat utolsó szövetségese tűnik el a régióban, ez pedig lehetőséget teremt további hatalmi beavatkozások, elsősorban az orosz térnyerés előtt. Kérdésként tette fel, hogy támogathat-e az EU nyíltan egy katonai beavatkozást, ebben az esetben ugyanis viselni kell ennek a politikai felelősségét.
A nigeri helyzetet augusztus 30-án és 31-én a védelmi, illetve és külügyminiszterek informális tanácsülésén is tárgyalták Toledoban. A miniszterek arról határoztak, hogy követni fogják az ECOWAS által kiszabott szankciós intézkedéseket. Josep Borrell továbbá egy olyan jogszabályi keret kialakítására tett javaslatot, amely lehetővé teszi az önálló uniós szankciók kivetését a puccsistákkal szemben. Borrell továbbá nem utasította el az EU által is finanszírozott katonai beavatkozás lehetőségét sem.
Az Európai Unió vezetése és tagállamai komoly problémával néznek szembe, a tét ugyanis nem csupán a nigeri törvényes rezsim helyreállítása, hanem a teljes Száhel-övezet stabilitása. Az elmúlt évek régióból származó tapasztalatai arra sarkallhatják az európai vezetőket, hogy értékeljék át a térséggel kapcsolatos politikájukat, ellenkező esetben jelentős mértékben szorulhatnak háttérbe az európai érdekek, miközben a Száhelt érintő nehézségek okozta kihívások elsősorban az Európai Uniót terhelik az övezetből áramló migrációs nyomás formájában.
Kép: Flickr.com
