További egy évvel hosszabbodnak a földgázfelhasználás-csökkentési uniós előírások
Bár most húsvét előtt még egyszer, remélhetőleg idén tavasszal utoljára, megmutatja magát Tél tábornok, mégis, megkönnyebbülve állapíthatjuk meg, hogy Európa komolyabb nélkülözés nélkül túlélte az első háborús telet. Annak érdekében, hogy ez a következő télen se legyen másképp, március utolsó napjaiban a tagállamok megállapodtak arról, hogy a földgázfelhasználás csökkentését célzó rendelet hatályát meghosszabbítják, s azt kiterjesztik a 2023. márciustól 2024. február végéig tartó időtartamra. A döntés azonban nem teljes egyetértésben született, lévén, hogy az energia-felhasználás ilyen korlátozása több tagállam gazdasági és politikai érdekét is sérti, sőt mi több, annak jogszerűsége is vitás.
A mostani döntés előzménye, hogy a Tanács tavaly augusztus végén veszélyhelyzeti rendeletet fogadott el az Unió (egész pontosan a tagállamok) földgázfelhasználásának mérséklése céljából. A jogszabály értelmében a tagállamoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az általuk felhasznált földgáz mennyiségét 2022. augusztus 1-je és 2023. március 31-e között a megelőző öt év időszaki átlagfogyasztásához képest legalább 15 százalékkal csökkentsék.
Noha a rendelkezés nem kötelező erejű, az mégis több mint egy egyszerű ajánlás: a Tanács ilyen irányú döntése, ún. „uniós riasztás” elrendelése esetén ugyanis végrehajtandóvá válik. A rendelet egyfajta damoklészi kardot jelent tehát a tagállamok feje felett, s mint ilyen, már elfogadásakor sem aratott osztatlan sikert. A vonakodás nem is meglepő, hiszen a különböző tagállamok eltérő mértékben függnek a különféle energiahordozóktól, köztük a földgáztól, így lehetőségeik is eltérőek földgáz-felhasználásuk mérséklésének lehetőségei kapcsán.
Nem meglepő ezért, hogy Lengyelország tavaly november 2-án keresetet indított a rendelet megsemmisítése iránt, amely keresethez hazánk is csatlakozott. A kérelem alapja az ún. „nemzeti energiamix” szabad megválasztása jogának (EUMSz 194. cikk) sérelme. Éppen a fentiekben kifejtettek miatt az Európai Unió alapszerződései rögzítik a tagállamok jogát arra, hogy meghatározzák, szükségleteik kielégítésére milyen energiahordozókat és milyen összetételben kívánnak igénybe venni. Ezt a szabadságot korlátozza, mégpedig húsba vágóan a szóban forgó uniós jogszabály. A rendelet elfogadásának, s tegyük hozzá, a lengyelek által indított pernek, ezért önmagán túlmutató jelentősége van. Az Európai Bíróság felülvizsgálata az uniós hatáskörgyakorlás határainak dinamikusan változó, ámde soha véget nem érő vitájában jelenthet újabb mérföldkövet. A luxemburgi testület döntése ugyanakkor egy ideig, hozzávetőleg valószínűleg egy–másfél évig, még várat magára.
Ami azonban biztos, az az, hogy a Bizottság – a rendelet előírásaival összhangban – ún. „felülvizsgálati jelentést” készített, amelyben megállapította, hogy a rendelet végrehajtásának eredményként 19 százalékos, tehát a kitűzött célt jelentősen meghaladó, földgázfelhasználás-csökkentést sikerült elérni. Érdekesség, hogy a legnagyobb mértékű ezen a csökkentésen belül a lakosság hozzájárulása volt, ugyanis a 19 százalékos csökkenés kereken fele annak tudható be, hogy a lakossági szektor visszafogta ezen energiahordozó felhasználását. Beszédes és elgondolkodtató adat… Majdnem ugyanekkora arányt tudhatott magáénak az ipari szektor is, míg a villamos-energia termelés (praktikusan a gáztüzelésű erőművek) mindössze 7 százalékkal tudott hozzájárulni a gázfelhasználás-csökkentési célok elősegítéséhez. Érdemes megjegyezni, hogy ez utóbbi szerény eredmény elsődleges oka az, hogy Európa vízi és nukleáris erőművei a korábban tervezettnél csekélyebb kapacitást tudtak rendelkezésre bocsátani az adott időszakban, s így szükséges volt a földgáztüzelésű erőműveket járatni az uniós villamosenergia-igény biztosítása végett.
A továbblépés irányát tekintve a Bizottság négy különböző forgatókönyvet vizsgált, kezdve attól, hogy a rendelet hatályát egyáltalán ne hosszabbítsák meg, odáig, hogy a hosszabbítás (immár) egy teljes évet fedjen le. A Bizottság ezen utóbbi opció, ha úgy tetszik, a legrigorózusabb variáns, mellett tette le a voksát. Javaslatát – többek között – azzal indokolta, hogy számolni kell az oroszországi gázszállítások teljes és hosszú időre történő megszakadásával, az Ázsiába történő LNG szállítások fellendülésével, illetve alakulhatnak úgy az időjárási tényezők, amelyek következtében a vízi- és a nukleáris erőművek nem vehetők a tervezett kellő kapacitással igénybe.
Magyarország nem értett egyet a bizottsági javaslattal. A magyar álláspont szerint a földgázfelhasználás csökkentése helyett inkább kínálati oldali szabályozással lenne érdemes kezelni az energiaellátási válságot. A rendelet azonban, a minősített többségi döntéshozatalra vonatkozó szabályok szerint, elfogadottnak minősül és április 1-jével hatályba is lépett. A jogszabály európai bírósági felülvizsgálata ugyanakkor, amint említettük, folyamatban van, s kíváncsian várhatjuk, miként dönt a luxemburgi testület az uniós intézmények által felhívott jogalap megfelelőségét, a rendelet érvényességét és ezáltal az uniós jogfejlődés, valamint a földgázfelhasználás-csökkentés további sorsát illetően.
Kép: Flickr.com
