A bővítéspolitika kevesebb, illetve szinte semmilyen hangsúllyal nem szerepelt az orosz invázió óta az EU napirendjén vagy akár von der Leyen idei, az EU állapotáról szóló beszédében.
Ennek ellenére Scholz német kancellár már 36 tagú Európai Unióról beszélt az Európai Szocialisták egyik pártrendezvényén. Egy kibővített tagsággal, ahol új döntési mechanizmusok és szakpolitikák lesznek jelen, az EU mechanizmusai, valamint az egyes tagállamok demokratikus súlya jelentősen meg fog változni. A – meglepő módon – nagyobb stratégiai és katonai autonómia mellett érvelő kancellár közvetetten a Nyugat-Balkánra is tett említést beszédében, a bővítési csomag megjelenésével szinte egy időben.
A bővítési csomag, amelyet az Európai Bizottság múlt héten tett közzé, górcső alá veszi a nyugat-balkáni országok és Törökország integrációs előrehaladását. A nyugat-balkáni hatok és Törökország jelentősen eltérő helyzetben vannak egymáshoz képest, valamint az EU-val való kapcsolatukat tekintve. Komoly előrelépésnek tekinthető, hogy Bosznia és Hercegovina kapcsán a Bizottság javaslatot tett tagjelölti státuszának megadására, amelyet a Tanácshoz terjesztett fel. Emellett Albánia és Észak-Macedónia tovább folytatja a csatlakozási fejezetek megtárgyalását a kormányközi konferenciák keretében olyan területeken, mint a jogállamiság, antikorrupció vagy a szervezett bűnözés elleni küzdelem. Ők vannak jelenleg a legelőrehaladottabb állapotban.
Szerbia különös helyzetben van, hiszen belpolitikai válságok sorozata érte az ország legfelső adminisztrációját, amely a törékeny többnemzetiségi érdekképviseleti és intézményi egyensúlynak hiányából fakad. Az Oroszországgal való szorosabb kapcsolata és a dezinformáció elleni fellépés hiányából fakadóan a Bizottság súlyos megállapítást tett: az országnak prioritásként javítania kell az EU kül- és biztonságpolitikájához való elköteleződés kapcsán, mely az elmúlt időszakban jelentősen eltért az európai fősodortól. Végül a Koszovó és Szerbia közötti párbeszéd erősítését tűzték ki célul, mivel az elmúlt időszakban fellángolt a két ország közötti fagyos viszony. A Bizottság szerint Koszovó megérett a vízumliberalizációra, amely döntés már a Tanács előtt fekszik.
Montenegró kapcsán több reformjavaslat került előtérbe. Az országnak fokoznia kell erőfeszítéseit, többek között a véleménynyilvánítás és a média szabadsága, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint az igazságszolgáltatás hitelességének helyreállításáért. Előrelépést jelentettek viszont a gazdasági kritériumok (piacgazdaság, munkapiaci reformok, közszolgáltatások) terén. Végső soron Törökország kettős szerepe is terítékre került. Egyrészt Ukrajnát eddig erőteljesen támogatta fegyverekkel és védelmi rendszerekkel, másrészt az EU felhívta a figyelmet, hogy erőteljesebben álljon ki az EU saját Közös Kül- és Biztonságpolitikai elvei mellett (CFSP), különös tekintettel a szankciós politika tekintetében.
Elmondható, hogy az orosz–ukrán háború egyszerre tette zárójelbe a régit, és indította meg a párbeszédet egy új bővítéspolitika irányába. Ennek példája Németország álláspontja, illetve az újonnan létrehozott Európai Politikai Közösség októberi csúcsa. Az EU a háború miatt is lépéskényszerben van, hiszen olyan lehetőség nyílt meg a konfliktus által, amely egységbe kovácsolhatja a környező országokat és régiókat, amely egy kibővített EU jó példája lehet. A lassú folyamat akár fel is gyorsulhat a konfliktus eszkalálódása és elhúzódása miatt, így az évközi bővítési jelentésnek igazodnia kell a jelen geopolitikai helyzethez. Az EU lépéskényszerben van, hogy elinduljon a közös reformok útján és megerősödve jöjjön ki a jelenlegi válságból, amely – a kölcsönös gazdasági függések miatt – csak közös építkezéssel érhető el.
A nyitókép forrása.
