Sokadig válságát éli a 2020 márciusában hivatalba lépett szlovák kormánykoalíció. Richard Sulík és Igor Matovič miniszterek között folyamatosan fennálló ellentét most azonban olyan pontot ért el, amely után nehéz elképzelni a helyzet rendezését. Milyen lehetséges forgatókönyvek láthatóak a további lépésekre, és melyiknek van a legnagyobb valószínűsége? Mi a felvidéki magyarok és a magyar kormány érdeke kormányválság kimenetelében?
A permanens belső viszályok kormánya
A „szivárványkoalíciós” kormányba már elejétől bele volt kódolva a koalíciós válság lehetősége, és ilyen értelemben nem is kellett csalódnunk. Az elmúlt két évben egymást követték a koalíciós válságok, gyakorlatilag a permanens kormányválság időszaka volt ez, amely során a koalíciós partnereknek nem csupán a világjárvány, az annak nyomán kibontakozó gazdasági válság, az infláció, az energiaválság és az Ukrajna elleni orosz agresszió okozta kihívásokkal kellett szembenézniük, de folyamatosan belső viszályokat is kellett vívniuk egymással.
A leglátványosabb és leghangosabb csörték Richard Sulík gazdasági miniszter (Szabadság és Szolidaritás, SaS) és Igor Matovič pénzügyminiszter, illetve a kormányzati ciklus első évében miniszterelnök (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek, OĽaNO) között bontakoztak ki. A két politikus konfliktusai hosszú évekre nyúlnak vissza: a 2010-es parlamenti választáson még egy pártlistán indultak, majd Matovič megalapította saját politikai pártját. A 2020-as parlamenti választásokat követően a két politikus bár koalíciós partnerré vált, kettejük között újra és újra kiéleződött a viszály. 2021 márciusában egy ilyen vita eredményeként az SaS miniszterei lemondtak posztjaikról, aminek az lett a következménye, hogy Igor Matovič „helyet cserélt” Eduard Heger akkori pénzügyminiszterrel. Ez a megoldás Sulíkéknak is elfogadható volt, így az SaS miniszterei végül visszatértek a kormányba.
Ezek a folytonos viták a koalíció kormányzóképességének megítélésre, és ezáltal népszerűségükre is rendkívül rossz hatással voltak. Az IPSOS közvélemény-kutató cég friss felmérése szerint Peter Pellegrini korábbi miniszterelnök szociáldemokrata pártja a Hlas (Hang) a szavazatok 17,2 százalékát, míg a elődje, Robert Fico vezette szintén szociáldemokrata Smer (Irány) a szavazatok 15,5 százalékát szerezné meg (a Hlas a Smerből vált ki 2020 őszén). A harmadik helyen az SaS végezne a szavazatok 12,2 százalékával (2020-ban a szavazatok alig több mint 6 százalékát szerezték meg). A 2020-ban a szavaztok 25 százalékát megszerző, és ezzel a választást megnyerő Matovič vezette OĽaNO most 8 százalék alatt végezne, ami drasztikus mérlege az elmúlt két év kormányzásának. A szintén kormányzó Sme Rodina (Család vagyunk) párt most a 2020-as adatokhoz mérve enyhe népszerűségvesztést produkálva mindössze 6,4 százalékot szerezne, míg a pártszakadáson átesett, mára gyakorlatban megszűnt formáció, a Za ludí (Emberekért) jóval a parlamenti küszöb alatt végezne (hasonló eredményt mutatott az AKO ügynökség júliusi, és a Focus júniusi felmérése is).
A Matovič vezette OLaNO tehát összeomlott, mostanra az is jó eredmény lenne számukra, ha bejutnának a törvényhozásba; a Sulík vezette SaS – bár jócskán benne volt az elmúlt két év fiaskóiban – még növelni is tudta a népszerűségét; a 2020-ban leváltott „maffiakormány” vezetői (közben két pártra szakadva) jelentős előnyre tettek szert, és a biztos győzelem tudatában várhatják a következő választást.
A mostani kormányválság és lehetséges kimenetelei
Mindezek fényében nem meglepő, hogy a kormánybuktatásban komoly gyakorlatot szerzett Richard Sulíknak (ld. Radičová-kormányt 2011 őszén és a Matovič-kormányt 2021 tavaszán) elkezdett újra kényelmetlen lenni a kormánykoalíció, és most újra az abból való távozással fenyeget. Július elején Sulík ultimátumot adott Eduard Heger miniszterelnöknek, hogy a nyár végéig távolítsa el Igor Matovičot a kormányból, ellenkező esetben ők hagyják ott a koalíciót. Nem sokkal ez után az OĽaNO közleményben szögezte le: Igor Matovič az SaS ultimátumának lejárta után is miniszter marad.
Ezek alapján jelenleg három forgatókönyv körvonalazódik:
a) Eduard Hegernek sikerül kitárgyalnia a négyes koalíció fenntartását, vagyis meggyőzi az SaS-t az ultimátum visszavonásáról: bár Heger erre tett egyértelmű vállalást, jelenleg nehéz elképzelni, hogy miként oldja fel a fenti patthelyzetet. Az augusztus 20-ai kormányülésre a miniszterelnök öt megoldási javaslatot terjesztett a koalíció elé, de egyelőre úgy tűnik, hogy ez sem hozta el az áttörést.
b) Kisebbségi kormányzás: az SaS parlamenti képviselői nélkül a maradék három pártnak nem lenne meg a parlamenti többsége, így kisebbségi kormányba szorulnának. Bár nem kizárt ez a forgatókönyv, ellene szól, hogy 19 hónapot kellene kisebbségben kormányozni, ami rendkívül hosszú idő, ráadásul a Boris Kollár házelnök, a Sme rodina elnöke határozottan elutasította a kisebbségi kormányzást.
c) Előrehozott választások: jelenleg ez tűnik a legéletszerűbbnek, éppen a fenti két forgatókönyv gyenge esélyei okán. Robert Ficoék vezetésével az ellenzéki pártok aláírásokat gyűjtöttek az előrehozott választásokról szóló népszavazás kiírásáért, és augusztus elejére összegyűlt a szükséges 350 ezer szignó. Ha közben nem sikerül megoldani a koalíciós válságot, akkor ez a petíció tárgytalanná válhat. Nagy kérdés azonban, hogy az előrehozott választásra mikor kerülhetne sor (különösen, hogy 2022 október végén helyhatósági – megyei és helyi önkormányzati – választásokat tartanak Szlovákiában).
Az OĽaNO számára – figyelemmel drasztikus népszerűségvesztésüket – egyértelműen a válság megoldása, a koalíció valamilyen formában történő fenntartása lenne a cél. A Sme rodina is a kormányválság megoldásában érdekelt, azonban a kisebbségi kormányzást ők is kizárták. Az SaS jogosan vélheti úgy, hogy érdekében áll mielőbb elhagyni a koalíciót – minél tovább marad Sulík a kormányban, annál kevésbé tudja a koalíció baklövéseit a saját választói szemében eredményesen áthárítani Matovičra. Mindeközben az ellenzék két vezetőjének, Pellegrininek és Ficonak elég kritizálnia a kormányt, ami jelenleg nem tűnik nagy kihívásnak. Minél mélyebbre húzza le magát a mostani koalíció, annál nagyobb előnyt szerezhet az újabb választáson a Hlas és Smer kettőse. Éppen ezért a legnagyobb valószínűsége az előrehozott választásnak van, hiszen az OĽaNO-t leszámítva a többi kormánytényezőnek minden más eddig felmerült lehetőség sokkal több kárt okozna.
A magyar érdek
Ami a felvidéki magyarság, illetve a szlovákiai magyar politikai érdekképviseletet illeti, első ránézésre a legvalószínűbb forgatókönyvként megjelölt előrehozott választás érdekében állhatna a szlovákiai magyar politikának, hiszen 2021 őszén a Magyar Közösség Pártja, a Most-Híd és az Összefogás pártok összeolvadásával létrejött a szlovákiai magyarok egységes pártja, a Szövetség, így közel másfél évtizedes politikai szétszakítottságot sikerült orvosolni. Alaposabban szemügyre véve a felvidéki magyar politikai helyzetképet azonban láthatjuk, hogy a Szövetséget leginkább belső politikai vitáik és világnézeti-politikai különbségeik teszik láthatóvá a választópolgárok számára, amelyhez az is hozzájárul, hogy az egységes pártban önálló identitással és politikai kommunikációval – platformok formájában – tovább léteznek a korábbi politikai alakulatok, valamennyi nézeteltérésükkel együtt. Ez a Szövetség népszerűségi mutatóira is hatással van; a közvélemény-kutatók rendre a bejutási küszöb alá mérik a pártot (a korábban idézett közvélemény-kutató cégek közül az IPSOS 2,1 százalékra, az AKO 1,1 százalékra, a Focus 4,1 százalékra mérte idény nyáron a pártot).
Az előrehozott választás tehát éppen a Szövetség gyenge népszerűségi mutatói miatt nem kedvező forgatókönyv. A kormánykoalíció fennmaradása – akár kisebbségi kormány útján – előnyösebbnek tűnhet, bármennyire valószínűtlen is, hiszen ez az időszak alkalmas lenne arra, hogy a Szövetség korrigálja jelenleg kirívóan alacsony népszerűségi mutatóit. Másfelől kevés biztató jel mutatkozik arra nézve, hogy ezt a népszerűséget sikerült megfelelő szintre emelni a későbbiekben. Sőt, éppen egy parlamenti választási kampány lehet képes arra, hogy – az 1998-as pártegyesüléshez hasonlóan – rákényszerítse a közös párt vezetőit a különbözőségeik háttérbe helyezésére. A Szövetségnek elsősorban saját magával, illetve a választói közönnyel kell megküzdenie, illetve a Gyimesi György fémjelezte jelenséggel, vagyis, hogy a szlovák pártok magyar jelölteket indítanak a felvidéki magyarok szavazatának megszerzése reményében.
A magyar kormány szemszögéből előnyösnek tűnhet, ha a szuverenista irányvonalat képviselő, egyébként baloldali-szociáldemokrata Fico–Pellegrini páros mielőbb visszaveszi Szlovákia irányítását. A 2020-as szlovákiai parlamenti választás előtt Orbán Viktor magyar miniszterelnök is Peter Pellegrini győzelméért szorított, hiszen a korábbi években – a hatályban lévő nyelvtörvény és kettős állampolgárságot tiltó törvény ellenére – jó kapcsolat alakult ki Budapest és Pozsony között. Mind Fico, mind Pellegrini szuverenista irányvonalat képvisel; amíg Pellegrini nyugatos, Robert Fico mára egyértelműen nyugatellenes, oroszbarát retorikát alkalmaz (ez az egyik legmarkánsabb különbség az egyébként egy tőről fakadó két szociáldemokrata párt között).
Ezzel ellentétben a mostani kormánykoalícióban annak az alapvetően globalista szemléletű Ivan Korcoknak az elképzelése érvényesül, aki számos alkalommal a visegrádi együttműködéssel szemben kritikát fogalmazott meg; a júliusban kezdődő szlovák V4 elnökség kapcsán pedig kijelentette, hogy vissza kellene szorítani a közös külpolitikai cselekvést a V4-en belül. Ivan Korcok, az SaS külügyminisztere, illetve Martin Klus külügyi államtitkára az elmúlt két évben továbbá többször tett a felvidéki magyarokat sértő megjegyzéseket, illetve intézett Magyarország nemzetpolitikáját kritizáló kirohanásokat is.
A Fico–Pellegrini páros visszatérését nemzetpolitikai szempontok ugyanakkor különösebben nem indokolják, hiszen 2012–2020 között egyre javuló szlovák-magyar kapcsolatok sem eredményezték a magyarellenes jogszabályok hatályon kívül helyezését. A szlovák–magyar kétoldalú kapcsolatokra azonban általánosságban pozitív hatással lehet egy ilyen új kormány. A szuverenista elképzelésekre nyitott pozsonyi kormányzat mindenképpen reményekkel kecsegtethet Budapest számára, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a 2020-ban elüldözött Smer kormány örökségét, aminek terhe alatt ez a két párt jó eséllyel visszatér a hatalomba Szlovákiában. A „maffiakormányt” akkor a szlovákiai magyarok és a szlovák társadalom többsége is elutasította, a Matovič- és Heger-kormányok gyenge teljesítménye pedig aligha feledteti ezt a szellemiséget.
Kép: TASR
