Az Európai Unió 2014–2020-ra vonatkozó költségvetési időszakában nem voltak olyan magasak az éghajlatváltozás mérséklésére fordított kiadások, mint azt a hivatalos dokumentumokban rögzítették.
Az Európai Számvevőszék (ESZ) 2022. május 30-án tette közzé az előző (2014–2020) költségvetési időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai finanszírozásról szóló jelentését. Már a beszámoló elején, az egymondatos alcím („Nem olyan magas, mint azt jelentették”) alapján fény derül a lényegre, miszerint az Európai Bizottság által közölt adatok nem teljesen fedik le a valóságot.
Előzetesen a többéves pénzügyi keret (1 082,5 milliárd euró) 20%-át kívánták az éghajlatvédelemre költeni, amelyet a Bizottság 2021-es jelentése szerint teljesített az Európai Unió, hiszen összesen 216 milliárd eurót (20,1%) fordítottak erre a szegmensre. A Számvevőszék azonban kritikával illette ezt a számadást, ugyanis a részletes vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy nem minden kiadás kapcsolódott szorosan a klímavédelem aspektusaihoz. Az ESZ ebből a szempontból körülbelül 72 milliárd eurónyi ráfordítást nevezett meg, amelyek nem kifejezetten az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseket lendítették előre. Tehát a valós adatok leginkább a 13%-os kiadás felé konvergálnak, ami összesen 144 milliárd euró.
A jelentés egyik fő megállapítása, hogy a mezőgazdaság területén mintegy 60 milliárd euróval túlbecsülték az éghajlat-politikai kiadásokat, vagyis olyan komponenseket is támogattak a hétéves időszakban, amelyek nem fűződnek közvetlenül a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez. Tényekkel alátámasztva is indokolták a mezőgazdasági támogatások és a klímavédelem relevanciájának hiányát, ugyanis a Bizottság adatai szerint 26%-ot fordítottak ezen területre, azonban az EU-ban 2005 és 2019 között alig csökkent az üvegházhatású gázkibocsátás mértéke az agrár szektorban. Emellett hasonló megjegyzést fűztek az infrastrukturális támogatásokhoz, mint a vasúti közlekedés, villamosenergia vagy a biomassza.
A túlbecslések vélhetően a nyomonkövetési és az elszámolási rendszer hiányosságaiból fakadnak. Példaként említhető egy olyan rendszer hiánya, ami felügyelné a konkrét éghajlat-politikai eredményeket, illetve az is nehezíti az egységes értékelést, hogy a számítások alapját képző együtthatók nem veszik figyelembe a negatív hatásokat, mint például a szén-dioxid-kibocsátást.
A következő költségvetési ciklusra vonatkozóan megemelték a klímavédelemre fordítani kívánt arányokat, azaz a 2027-ig tartó programozási időszakban a büdzsé 30%-át kötelesek az éghajlatváltozás elleni fellépésre fordítani. A jövőbeli beszámolók pontosságát és egységesítését illetően ezért javaslatokat fogalmazott meg az uniós intézmény a Bizottság részére. Többek között megemlítik egy olyan jelentés készítését, amely summázza az éghajlatra potenciálisan negatív hatást gyakorló uniós kiadásokat, illetve összesíti a kiadások és az elérni kívánt pozitív éghajlati hatások kapcsolatát. Emellett ajánlásként fogalmazzák meg, hogy a Bizottság szakpolitikánként iránymutatásokat jelöljön ki az éghajlat-politikai kiadásokkal kapcsolatban. A koherens és koncentrált együttműködést, illetve a 2030-as és a 2050-es célkitűzéseket ezen együtthatók mentén még gördülékenyebben tudják majd az EU27-ek végrehajtani.
Kép: CEEweb.org
