Már csak néhány hét választ el minket a német szövetségi választásoktól, a kancellárjelöltek és pártjaik előtt azonban még nehéz feladatok állnak.
Szeptember 26-án szövetségi parlamenti választást tartanak Németországban. Azon az általános várakozáson túl, hogy ki lesz a következő négy évben Európa egyik legbefolyásosabb államának vezetője, a mostani voksolásnak különös jelentőséget ad az a tény, hogy Angela Merkel tizenhat év után visszavonul a politikából, így mindenféleképpen új kancellárja lesz Németországnak. A tisztség betöltésére jelenleg három jelöltnek – és egyúttal pártjuk győzelmének – van a legnagyobb esélye: a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnökének, Armin Laschetnek, a Zöldek politikusának, Annalena Baerbocknak, valamint Olaf Scholznak, a Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) tagjának.
Noha a német polgároknak politikai szervezetek és nem kancellárjelöltek közül kell majd választaniuk a szavazólapokon, a kormányfői pozícióra aspiráló politikusoknak nem csak a hagyományos kampányolásra szükséges fókuszálniuk, de mellette arról is meg kell győzniük mind a hazai, mind pedig a nemzetközi közvéleményt, hogy méltó utódai lesznek a széleskörben elismert Angela Merkelnek. A választásig hátralévő öt hétben tehát sok feladat áll még előttük, legfőképpen annak tükrében, hogy a jelölteknek több esetben a pártjukén túl, saját személyes népszerűségükön is javítaniuk kellene.
Armin Laschetnek már a jelöltállítás során akadt kihívója, ugyanis Markus Söder, a Bajor Keresztényszociális Unió tagja szintén alkalmasnak tartotta magát a kancellári posztra egy esetleges CDU/CSU győzelem esetén, ám a döntéshozók végül Laschetet találták a megfelelőbb személynek. A kereszténydemokrata politikus első nagy sikerét a július eleji tartományi választási győzelem jelentette, melyet követően jelentősen – öt százalékponttal – megnövekedett pártja támogatottsága is, mindazonáltal ezen kívül kevés oka lehet az elégedettségre. Igaz ugyan, hogy a CDU/CSU nyáron valamelyest erősödött, mégsem érte el újból az év eleji, 36 százalékos szintet, mostanára pedig 22 százalékon áll, mely eredménnyel már csak az SPD-vel megosztva tud a legnépszerűbb politikai erő lenni. A kedvezőtlen adatok hátterében elsősorban a Laschet körüli botrányok húzódnak. Nagy felháborodást keltett, amikor a német államfő, egy árvíz sújtotta településen tartott beszéde közben a CDU elnöke, társaival a helyzethez nem illő módon viselkedett. Még messze nem nyugodtak le emiatt a kedélyek, amikor nem sokkal később plágiumügybe keveredett egy néhány esztendeje megjelent könyve kapcsán. Ezek az esetek pedig nem csak a párt népszerűség-csökkenésében éreztetik hatásukat, de Laschet személyes elfogadottsága is visszaesett.
Annalena Baerbock, a Zöldek kancellárjelöltje fiatal nőként új lendületet adhatott volna pártjának, maga mellé állítva olyan választókat is, akik a korábbi elitből kiábrándulva a politika megújulására vágynak. Mindeddig azonban úgy tűnik, hogy ez nem sikerült. Jelöltségét követően a zöld szervezet támogatottsága érdemben nem emelkedett, és míg májusban ők rendelkeztek a legnagyobb népszerűséggel, addig ma már az SPD is kedveltebbnek bizonyul náluk. A politikai erőre negatív hatással van a Baerbock iránti csökkenő szimpátia a polgárok részéről, mely a valótlan önéletrajzi állításokkal, a plusz jövedelem eltitkolásával, illetve a plágiumvádakkal kapcsolatos botrányoknak köszönhető, de a nyári árvízkatasztrófa adta lehetőséggel sem sikerült élniük. Az ökológiai pártnak ez kiváló alkalom lett volna, hogy felhívja az állampolgárok figyelmét a klímaváltozás már bőrükön is tapasztalható káros következményeire és alternatívát kínáljon a regnáló kormánnyal szemben annak céljából, hogy Németország elkerülje a jövőben a hasonló méretű áradásokat. E helyett viszont a Zöldek a visszafogott kommunikációt választották, amely eredménye a közvélemény-kutatások adataiból is jól látható.
A Szociáldemokraták politikusára, Olaf Scholzra más feladat vár a következő hetekben, 30 százalékot meghaladó személyes népszerűsége ugyanis messze magasabb a másik két jelölténél, nem volt számára kellemetlen ügye az elmúlt időszakban, ráadásul ő az egyedüli, aki a három esélyes személy közül kormányzati tapasztalattal rendelkezik. Ezeken felül, Németország pénzügyminisztereként az ő személyével azonosíthatóak mind a koronavírus-járvány alatti válságkezelő intézkedések, mind az árvíz károsultjai és áldozatai megsegítését célzó anyagi források pozitív hatásai. Az SPD támogatottsága azonban nem áll összhangban Scholz mutatóival, a nyár végén a baloldali szervezetet a szavazók 22 százaléka választaná, így a politikusnak elsősorban ezen a területen vannak még teendői. Mindezzel együtt ugyanakkor a Szociáldemokrata Párt az egyetlen e három politikai erő közül, amelynek népszerűsége növekvő tendenciát mutat 2021-ben. Látható, hogy a kancellárjelölteknek továbbra is tenniük kell azért, hogy kedvezőbb legyen pártjuk és személyük megítélése a választók körében, így biztosra vehetjük, hogy a kampány utolsó szakasza sem lesz eseménytelen a Merkel utáni korszakra készülő Németországban.
